Már korábbi tanulmányok alapján is egyértelmű volt a szakemberek számára, hogy a transzzsírok emelik a káros LDL-koleszterin szintjét és csökkentik a jó HDL-t. A magas LDL-szint az érelmeszesedés egyik legfontosabb kockázati tényezője. A transzzsír bevitelnek a koszorúérbetegségekre gyakorolt kóros hatását jól mutatja az említett vizsgálat, amelynek során az USA-ban 32 826 nőt - a napi transzzsír fogyasztás mennyisége alapján - négy csoportba osztottak. A 2,5 grammnyi zsírt fogyasztóknál egynek (1) vették az iszkémiás szívbetegség relatív kockázatát. A rizikó a 2,7 grammot fogyasztó csoportban már 1,6 lett, a napi 3,1 grammot evőknél ugyancsak, viszont a napi 3,6 gramm transzzsír bevitel mellett a koszorúér-betegség kockázata 3,3-szorosára nőtt.
 
A Harvard Egyetem Közegészségügyi Intézetének vizsgálatában 1989-90 között harmincezernél több nőtől vettek vérmintát, majd hat éven át nyomon követtek egészségi állapotukat. A hatéves periódus alatt 166 esetben alakult ki koszorúér betegség – mégpedig olyan eloszlásban, hogy a legmagasabb transzzsír tartalmú vérmintákhoz a koszorúér betegség háromszoros kockázata társult a legkevesebb transz-zsírt tartalmazókhoz képest.
 
Az említett eredmény a korábbiakhoz képest még erősebb összefüggést mutat a szívbetegség és a transzzsír bevitel között. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a vértestek zsírtartalmának meghatározása jóval megbízhatóbb, mint a betegek bevallásán alapuló étrendi beszámoló. A vizsgálatot végző kutatócsoport vezetője, Frank Hu utalt arra, hogy a transzzsír fogyasztást a vörösvértestek transzzsír tartalma alapján határozták meg. Mivel az emberi szervezet nem állít elő transzzsírt, a vértestekben kimutatható mennyiség jól tükrözi az élelmiszerek útján történő bevitelt.
 
Az amerikai kutatók megjegyzik, hogy az észlelt megbetegítő hatás valószínűleg nem kizárólag a koleszterinszint változásával magyarázható, a transzzsíroknak feltételezhetően további érkárosító hatása is van; ennek vizsgálatához további kutatásra van szükség.