A 24 éves M. Anna betegsége 2002-ben kezdődött. Hetekig köhögött, szinte alig kapott levegőt. A bőrén kezdődő viszketést először ekcémának, majd napallergiának hitte. Az orvos allergia elleni gyógyszert írt fel. Amikor fogyni kezdett, eleinte még örült is, mert súlyproblémákkal küszködött. Amikor egy erős fizikai igénybevétellel járó biciklitúrára ment külföldre, a helyzet rosszabbodott. Kórházba ment, ahol a kilégzéskor jelentkező sípoló hang alapján asztmát valószínűsítettek. A holland orvos légzéskönnyítő szert adott neki. Hazaérve a mellkasröntgen készült róla, és itt merült fel a limfóma gyanúja. A tüdő CT után mintát vettek az akkor már gyerekfej nagyságú daganatból. Az Országos Onkológiai Intézetben azt mondták, az utolsó utáni pillanatban érkezett. 
 
Belevágott a kemoterápiába. Reményt az adott, hogy szervezete a kezelésre jól reagált, rövid idő alatt felére zsugorodott a tumor, de közben fizikai állapota tovább romlott. Tüdeje és keringése felmondta a szolgálatot. Az orvosok ekkor döntöttek az immunterápia mellett. A hat ciklusnyi immunterápia után egy hónapon át célzottan sugarazták. Anna ma egészségesnek mondja magát, de tudja, a hosszú kezelés nem múlt el nyomtalanul. Vérképében vannak eltérések, kicsit magasabb a koleszterinszintje, süllyedése megemelkedett. A pajzsmirigyhormonjai alacsonyak, visszeres lett a lába, kezén csontelváltozás mutatkozik. 2004 januárja óta semmilyen kezelést nem kap. 
 
Bár a hematológiai daganatok a tumoros betegségek sorában elől állnak, mégis viszonylag kevéssé ismertek, az egészséges népesség tagjai mellett még a betegek többsége is igen keveset tud az onko-hematológiai problémákról. Ezek sorában a limfómák - az orvostudomány és a gyógyszerészet fejlődése nyomán - a legsikeresebben gyógyítható rosszindulatú betegségnek számítanak.
 
Egy millióra tehető a világon a limfómával élők száma, minden évben mintegy 360 ezer új esetet diagnosztizálnak - vagyis naponta ezret. Évente csaknem 200 ezren halnak meg limfóma miatt. Egyes fajtái - kezelés nélkül - akár hat hónapon belül végzetessé válnak. A legtöbb esetben a kór kialakulásának oka ismeretlen marad, annyit azonban megfigyeltek a szakemberek, hogy egyes típusai nagyobb valószínűséggel fejlődnek ki azoknál, akik beültetett szerv kilökődése ellen szednek gyógyszert, vagy az immunrendszerük betegség (pl. HIV, AIDS) miatt legyengült. Egyes vegyi anyagok (rovarölő, fatartósító szerek) is előidézhetik. Annyit tudni biztosan, hogy nem fertőző, nem örökletes, nem kell a családi halmozódástól tartani.
 
Előfordulási gyakorisága - az 1970-es évek elejétől kezdve szinte megduplázódott - a korral párhuzamosan nő. Minden életszakaszban, mind két nemben támadhat, életstílustól függetlenül. Ebben szerepet játszhatnak a környezeti ártalmak (kémiai, sugárhatások, vírusok, a genetikai károsodás). Legjellemzőbb tünetei: fájdalmatlan duzzanat a nyakon, hónaljban, lágyékon (többnyire ez a legfeltűnőbb), éjszakai izzadás, megmagyarázhatatlan láz. Ezen kívül fogyás és fáradékonyság, gyengeség, köhögés és nehéz, nehezített légzés, valamint az állandó viszketés. 
 
Sok esetben várakozással indul a kezelés, amikor csak figyelnek, tapasztalatot gyűjtenek. Ilyenkor nincs "standard" terápia, mert annyira lassú a folyamat. Vagy azért, mert adott szakaszban a beteg túlzottan rosszul reagálna a kemo-, vagy sugárterápiára. Esetleg azért, mert a páciens zavartalanul él együtt a betegség kísérő tüneteivel.

Az utóbbi évek újdonsága: immunológiai hatású szerekkel (antitestekkel) egészítik ki a terápiát. A laboratóriumban előállított antitestek a ráksejt felszínén felismerik az adott célt és hozzákapcsolódnak. Mindegyik csak egy fehérjét (antigént) képes felismerni. Miután a monoklonális antitest a célhoz kapcsolódott, megöli a ráksejtet és/vagy felriasztja az immunrendszert, hogy támadja meg az is a célt. A hagyományos kemoterápia mechanizmusától eltérően az antitest a tumor felszínén lévő receptorokhoz kötődve, célzottan pusztítja a tumor sejtet, ezért nincs durva mellékhatása. Miközben a kezelés elmaradása, vagy késlekedése tragikus következményekkel jár, a már kezdettől alkalmazott kemo-immunoterápia hatására egyeseknél eltűnik a limfóma, vagy legalább is kisebbedik a daganat.