Pár évvel ezelőtt egy kozmetikusnak mindössze annyi volt a dolga, hogy megállapítsa a bőrtípust és ettől függően tisztítson, nyomjon és/vagy kenjen. A nők egy kis kényeztetésre (és pletykálni) jártak a kozmetikába, semmi több. Ma már egy kezelésnél a minimum elvárás, hogy ne csak jót tegyen, hanem éveket fiatalítson rajtunk.

Tökéletes külső. Ki, mire képes ezért? © AP

New Yorkban a kozmetikus heti kötelező program. Nem is csoda, hiszen a 5th Avenue boltjai között nem lehet úgy flangálni, hogy akár a legprofibb smink ne változzon hamuszürkére az elképesztően szennyezett levegőtől. A kozmetikai vállalkozásoknak pedig emiatt olyan jól megy, hogy ultramodern műszerekkel és módszerekkel analizálnak, kezelnek, és ítéletet mondanak. Mindenről. Arról, mit és hogyan egyen, vagy ne egyen a vendég a szépülés érdekében, milyen szereket használjon, illetve peelingre, lézerre, fénykibocsájtó diódákra, vagy fényterápiára van e szüksége.

„Ez a kozmetikusok kora”- nyilatkozik a New York Times-nak Anna L Moine, aki sima tanácsadó egy neves manhattani gyógyszalonban. Majd folytatja: "az ember bírájává válik vendégének, amolyan második anyuka lesz, aki még azt is megmondja, hogyan étkezz. Némelyikük stílusa diktatórikus. Ezeket az embereket egyre mélyebben tisztelik, mert az új technológia azt a képzetet kelti róluk, hogy ők ismerik a fiatalság megőrzésének a titkait.”

Amerikában sok kozmetikus dolgozik orvosi gyógyfürdőkben.  Az olyan komoly és végleges beavatkozások, mint a kozmetikai tetoválás, és a népszerű Botox-os ránctalanító kezelés (ami injekciózással történik) pedig komoly és precíz szakértelmet igényel, amely ugyancsak tudományos imázst kölcsönöz a kozmetikusoknak. A kozmetikusi szakképesítés a középiskola elvégzése után, egy 600 órás kurzus elvégzése után megszerezhető. Ezt most már sok intézmény megtoldja 350 órával, ekkor a kozmetikus nem csak szakmai képesítést, de diplomát is kap. Ennek ellenére, még ezen a magasabb fokon végzett egyéné sem közelíti meg az orvosi egyetemen végzett bőrgyógyász tudását. Az emberek többsége mégis szentírásnak veszi, amit a szépségszalonban hall.

„Ez nem volt mindig így, a vendégek régen inkább kezeltek úgy minket, mint a cselédet” - meséli Aidan Bicaj, akinek a szalonja Manhattan milliomosok lakta Upper East Side oldalán van, és aki ma már fittyet hány arra, mit akar a vendég, és maga dönti el, miből is álljon a nyolcvan ezer forintos arckezelés. „Az orvosnak sem a páciens mondja meg, hogy miből álljon a gyógyítás. Tehát nekem se akarja megmondani a vendég, hogy mire van szüksége; majd én eldöntöm.”

Sonya Dakar, aki és Izraelben, egy 600 órás tanfolyamon szerezte a képesítését, ugyancsak kozmetikus a környéken. Ítéleteit rendszeresen teleszórja orvosi terminusokkal, és bármikor kiosztja bármelyik híresebb vendégét is. Ez egy szeret - nem szeret kapcsolat a vendégek és kozmetikusa között, mert a vendég, ha utálja is amit mondanak neki, ha  betartja az utasításokat  akkor előbb-utóbb elégedett lesz. „Fotókat csinálok róluk és elmondom a véleményem, olyan stílusban mint egy doktor. Ha tudod a megoldást a problémájukra, akkor te vagy a fény az éjszakában, de nem lehetsz díva, ha nem értesz komolyan a szakmádhoz. Ha  gerinctelen valaki vagy érzékeny, hozzám  ugyan ne jöjjön, mert én megmondom nekik, hogy olyan a bőrük mint a Shar-Pei kutyáé. Csak orvosi terminusokat használok” - mesél a munkamódszereiről Dakar asszony.
 
A vendég ma már tanácsokat szeretne egy kezelés mellé; az építő kritika hozzáértést sugall, amit a kozmetikusok készpénzre váltanak méregdrágán árulva szolgáltatásaikat. A tekintély és a szalon presztízse múlik a szigoron. Az utasítások be nem tartása mellett a szalonok azt sem tűrik, ha valaki nem tartja be az időpontokat: huszonnégyóra a lemondási határidő, ezután automatikusan elszámolják a teljes kezelést a vendégnek, ha jelen van, ha nincs. Ha pedig késik némelyikük, egykettőre kikerülnek a sznob vendékkörből. Ez lehet, hogy először kínos, de megspórol a mellőzött vendégnek egy kis önbecsülést, az nem vitás.

Krisztina O'Brien