A homeopátiát egy német orvos, Hahnemann írta le 1807-ben. A "hasonszenvi gyógymód" lényege az, hogy ha egy anyag az embernek beadva valamiféle tünetet vált ki - például megköhögteti - , akkor rendkívüli módon fölhígítva csillapítja a köhögést. Ez a hígítás végül olyan mértékű lehet, hogy az eredeti gyógyszerből már egyetlen molekula sincs az oldatban, mert "a víz emlékezik a gyógyhatásra", és minél hígabb a folyadék, a szer annál hatékonyabb.
 
Amikor Hahnemann elképzeléseit a gyógyításba bevezette, igen népszerűvé vált, mivel az akkori kezelési módszerek, az érvágás, a purgálás, a legszörnyűbb anyagok használata gyakran rontott a beteg állapotán, sőt néha halálhoz is vezetett, ezért a teljesen fölhígított oldatok legalább nem okoztak bajt és a páciensnek csak a betegséget kellett leküzdenie.
 
A homeopátiás készítmény a vélemények szerint talán nem árt, de a jelenkori orvostudomány szerint nem is több az álgyógyszernél, a placebónál, ezért komoly betegségben alkalmazása nem is ártalmatlan. A mostani vihart éppen az váltotta ki, hogy Londonban néhány hét múlva olyan konferenciát szerveznek, mely a homeopátia szerepét kivánja áttekinteni az AIDS gyógykezelésében.
 
Tekintve, hogy arra semmi hitelt érdemlő bizonyíték nincs, hogy a HIV-vírust a homeopátiás szerek bármilyen módon kedvezően befolyásolnák, ezzel szemben pontosan ismert: az AIDS-fertőzés halálos, a tervezett konferencia sem etikailag, sem tudományosan nem helyeselhető. Michael Baum, a Londoni Egyetem professzora és a homeopátia gyakori kritikusa kijelentette:"Azt mondják, hogy a homeopátia senkinek sem árt, de az nagy baj, ha azt reklámozzák, hogy a HIV-fertőzés ellen is használható".