A kutatás eredményei általános hiedelmeket cáfolnak meg a nem-inzulinos diabéteszes gyógyszerekkel kapcsolatban, közölte Arthur Swislocki (Veterán Ügyek Észak Kaliforniai Egészségügyi Ellátórendszere). Az orális antidiabetikumok a vércukorszint szabályozását segítik olyan pácienseknél, akiknek a szervezete még termel valamennyi inzulint, ami a 2-es típusú diabéteszre is jellemző lehet.

„Általánosságban mind a betegek, mind az orvosok úgy gondolják, hogy az orális antidiabetikumok hosszú távú használata nem lehetséges, mivel ezek a szerek idővel elvesztik hatékonyságukat, ahogy a páciens hasnyálmirigyének inzulintermelése romlik”- közölte Swislocki. Majd hozzátette: adataink azt sugallják, hogy egyes betegek évekig jól tudják szabályozni glükóz szintjüket nem-inzulinos, antidiabetikumok alkalmazásával.

A kutatás eredménye jó hír azok számára, akiknek gyógyszeres terápiára van szükségük a 2-es típusú cukorbetegség kezeléséhez. Elképzelhető, hogy késleltetni tudják, vagy el is kerülhetik az inzulin használatát. Egyesek a tablettákat részesítik előnyben az inzulin injekciókhoz képest, mert könnyebben alkalmazhatóak vagy, mert félnek a tűtől vagy az alacsony vércukorszinttől, amit okozhat az inzulinterápia is.

Swislocki és munkatársai 191 veterán (188 férfi és 3 nő)  egészségügyi adatait vizsgálta meg 2-es típusú diabéteszükkel kapcsolatban, akik 1992 óta részesülnek kezelésben és a következő 15 évben követéses vizsgálatban vettek részt. Közülük 96 fő kizárólag orális szerekkel kezdte a kezelést. A kutatók azt találták, hogy a betegek 55 százaléka (a 96-ból 53 fő) 15 évvel később is alkalmazta ezeket a szereket, amellyel jó vércukor szabályozást tudtak elérni. A hosszú távú vércukorszintet jelző hemoglobin A1c az átlagosan 8 százalékról körülbelül 7 százalékr csökkent ezen csoportban 15 évvel később.

A 96 beteg 45 százaléka inzulinra váltott, vagy önmagában, vagy gyógyszerekkel kombinálva. A felmérés kezdetén a diabétesz tartalma hasonló volt ezen betegek és azok között, akik mindvégig csupán tablettákat szedtek. Ugyanakkor ez utóbbiaknak kezdetben alacsonyabb A1c szintjük volt, és kevésbé voltak elhízva a másik betegcsoporthoz képest – írták a szerzők. Emellett nagyobb valószínűséggel voltak fehérbőrűek. Korábbi kutatások azt mutatják, hogy a kisebbségeknek rosszabb vércukor szabályozásuk van a fehérekhez képest.

A szakember szerint az antidiabetikumoknak a kutatásuk során megfigyelt hosszú távú hatékonysága a ma elérhető szerek szélesebb körét tükrözi a 15 évvel korábbiakhoz képest. Így tehát, ha egyféle típusú szer kevésbé lett hatékony, más típusú szereket is be lehetett vonni kombinációként.

A kutatás ugyanakkor nem foglalkozott specifikusan azzal, hogy az orális antidiabetikumok hosszabb kezelésnél elveszítik-e vagy nem hatékonyságukat.