Krisztina O'Brien

A négy és félmilliárd fontba kerülő üvegpalotát a British Airways légitársaság járataival utazók vehetik igénybe. A maga nemében egyedülálló, Rogers, Stirk, Harbour & Partners tervezte építészeti alkotás olyan high-tech, hogy a technika az építőin is kifogott, állítólag a nyitás óta folyamatosan akadnak problémák a működésélvel. Munkatársunk családostul vett részt a tényleg különleges T5 élményben, ahol mindent jól szemügyre vett, az ő álláspontja következik tehát az alábbiakban:

Elérhetőség, első benyomás, check-in
A T5 az M25 körgyűrűről azonnal elérhető autóval, nem kell tekeregni, mint a többi terminál esetében, ami jelentős idő és adrenalin spórolás. Aki a vonatot választja, annak sem kell különösebb  mozgólépcső-csomag koordinációs trükkökhöz folyamodnia, a Heathrow Express vonat a többi terminál után útba ejti a T5-öt, igaz az utas hat perccel tovább utazik. A londoni metró Picadilly vonala ugyancsak arra kanyarodik, négy font az ár egy útra. Mi autóval próbálkozunk. Hely bőven van a 3 800 helyes parkolóban és a parkolás kellemes élmény a megszokott angol viszonyokhoz képest, ráadásul két óra ingyen van!

A terminál belülről csupa fény és termetes hangár élmény. Viszonylag kevesen lézengenek az épületben, pedig a légitársaság 550 járatának a T5 az otthona, és ez 30 millió utast jelent egy évben. A terminál információs füzetében lapozgatunk, ahol a következő olvasható: „A régi stílusú pultoknál való sorban állás helyett, az utasok 96 self-check-in automatát és majdnem ugyanennyi gyors csomagleadó pultot használhatnak. Emellett van 54 hagyományos check-in pult is, emiatt elméletben nem fog egy embernél több senki előtt sem sorban állni.”

Krisztina O'Brien

A kiadvány rendkívül merészen azt is állítja, hogy a „csináld magad” stílusban épített rendszer lehetővé teszi, hogy az utas a bejárattól 10 perc alatt a biztonsági kapun túl lévő boltokba és kávézókba jusson. Ez nekünk jóval tovább tart, pedig senki sem állt sorban a neon-kék online fülkék előtt, de a távolságok az épületben óriásiak, és jön az izgalom a csomagok miatt is. A robotizált csomagszortírozó ugyanis az egyik gyenge pontja a T5-nek. Igaz ugyan, hogy mostanában nem volt vele komolyabb probléma. Az átadása óta a rendszer 28 000 poggyászt felejtett el az utasokkal egy gépre helyezni, és a nyitás utáni héten utasok ezrei töltötték nyaralásukat egy darab cserebugyival, ruhatáruk híján. 

Nem kell ide New York Fifth Avenue
„A legmagasabb vásárlói igény teljes kielégítéséről 112 butik illetve kiszolgálóhelység gondoskodik két emeleten” - írja a már említett információs füzet. Mi is csak ámulunk és bámulunk, leginkább az árakon. Mert hát az angol repterekről hiányozhatatlan WHSmith (újság, édesség), Accessorizes (kiegészítők, sálak, kalapok,) Sunglasses Hut (napszemüvegek), Dixons (műszaki), Tie Rack (nyakkendők), Boots (drogéria) és HMV (CD, DVD) mellett rengeteg újdonság akad. Aki itt vásárolni szeretne, annak viszont jó nagyra kell nyitnia a pénztárcáját, sőt nem is kell ide pénztárca, inkább platina bankkártya, mert leginkább a kereskedőhálózatok krémje tobzódik itt. Találkozunk a Harrods-nak egy mini verziójával, egy Prada bolttal, Mulberry-vel, Kurt Geiger-el, Christian Dior-ral, Ted Baker-rel, Thomas Pink-kel, Gucci-val, Bulgari-val is.

Paul Smith “Globe”  butikja elképesztő. Szinte garantált, hogy aki belép, az elfelejti megtekinteni a kollekciót, mert bolt dekorációként francia ajtók nyílnak egy virtuális erkélyre, ahol a falakra különböző tájképeket vetítenek. A Tiffany&Co dizájnos boltjában akkora gyémántokkal találkozunk, hogy ilyet haza vinni az már bűntudatot sejtető arcátlan klisé. A boltok többsége múzeum-szerű, kiállítási elrendezést kapott jogosan, hiszen itt az utasok többsége úgyis csak nézelődik és nem vásárol, még akkor is ha a BAA (üzemeltető cég) biztos ennek az ellenkezőjében. Nem bírjuk tovább, éhesek vagyunk.

Krisztina O'Brien

Ha enni kell, hát keresni kell
Az éttermek között nem látunk egyetlen Burger King-et vagy McDonaldsot sem, akadnak viszont tengeri herkentyűs bárok, juice-bárok, és a egzotikus ázsiai büfék, de persze ezek nem nyerik el a 3 és az 5 éves gyerekek tetszését. Számukra az  egyetlen használható harapnivalót az EAT nevezetű szendvics bár szolgáltatja, de arra is igazából csak fanyalgás a válasz. A 180 üléses Gordon Ramsay sztárszakács Plane food elnevezésű étterme izgalmasan mutat elképesztő kilátással, ám az árak itt is repülési magasságon vannak, a kiszolgálás pedig előkelően lassú. Az éttermet ezért csak is az időmilliomos átszálló utasoknak ajánljuk, akiknek az indulásig több órája van és nem sajnálják a takarékbetétjüket feláldozni, erre a kulináris kirándulásra. A gyermekbarát Giraffe gyorsétterem viszonylag közkedvelt Londonban, de sajnos a T5-ön nem csak mi vágyunk valami ismerősre és megfizethetőre, aki a terminálon várakozik az mind a Giraffe-ban akart helyet foglalni, ezért mi inkább feladjuk.

Keressük a jól ismert boltokat. A M&S Simply Food-ot, a Pret a Manger szendvicsest, de nem találjuk. Az ugyancsak exkluzív Wagamama étteremmel már nem is próbálkozunk. Inkább helyet foglalunk a sarki Huxley’s kocsmában, mert ez végül is az egyetlen hely, ahol rögtön kiszolgálnak, és ahol az árak a földön járnak. Mint később kiderült, a barátságos ár miniatűr adagokat takar: 12 darab sült krumpli 3 fontunkat viszi el, és mivel jól nem laktunk tőle, keresnénk a Krispy Kreme-nevű fánk boltot, amely az információs füzet szerint „limitált szériában, csak a T5 kedvéért sütött Epres Ígéret elnevezésű kalória gyűrűt" kínál. Nem találjuk. 

Krisztina O'Brien

Limitált szériás Ferrari-t viszont találunk. Mindenki megcsodálhatja az ultra piros álomautót. Tapogatni és beülni ugyan nem lehet, de ezért kárpótol a Sony legújabb technikai érdekességeit bemutató boltja. Korgó gyomrunkról egy strucctojás alakú és nagyságú diszkó labda tereli el a figyelmet. Fantasztikus mutatványokat hajt végre a földön, techno zenére. Arról kérdezzük az eladót, hogy mire jó a szerkezet. A pasi jegesen néz ránk, biztos jogosan, a család egyik tagja szőke...  A több száz fontot kóstáló tojás bárkinek a házibuliját feldobja nem vitás, az első fél órában, amikor az első ittas vendég véletlenül agyontapossa. 

Pihenőhelyek, kisboltok, felszállás
Rengeteg a látni való, időnk egyre kevesebb, vécét keresünk. Jó pont, hogy a tervezők gondoltak a gyermekesekre és négy olyan vécé is van a női részlegben, ahova befér egy babakocsi, két gyerek, és néhány kézipoggyász. A probléma csak ott van, hogy a vécéket a jól bevált angol módszer szerint csak labirintus szerű és hosszúságú folyosókon lehet megközelíteni. Bevágódunk hát szokás szerint az instant bejáratú, mozgássérülteknek készült vécébe, és a cigifüst megfojt. A T5 - úgy tűnik - követi az elődei hagyományát: a dohányzók ezeket a vécéket használják, amikor már a nikotinéhségükkel nem bírnak mit kezdeni. 

Creative Commons

Célba vesszük a Duty Free Shopot, ahol szinte semmi sem adómentes. A bolt olyan óriási, hogy több tíz méteren végigfolyik a terminál mentén. Minden egyes parfüm, ital és cigaretta egy méternyi polchelyet elfoglal és művészeti mintákbat képez a padlótól a plafonig. Mindenhol gigantikus piros diszkont árak virítanak, az alkohol rendkívül olcsó, annak, aki az EU-n kívül utazik. Tíz centis táblákon hirdetik, az EU-ra vonatkozó információ azonban fél centisnél is kisebb rubrikába van feltüntetve. Nem hökkenünk meg, a többi terminálon is ez a szokás.

A Terminál 5 a vásárlók paradicsoma, de mi üres kézzel távozunk a több éves Budapest-London ingázás történelmében talán először. Az időben induló gépen sincs szerencsénk, a két tucat utas nem hozza lázba a stewardesseket, akik végig csevegik az utat, és a szokásos szendvics osztogatás után totálisan megfeledkeznek rólunk. Mi nem is bánjuk, örülünk a sonkás és a gombakrémes szendvicsünknek. Beleszendergünk az éjszakába, eseménydús nap volt a mai, a Terminál 5-ön mindent lehet, csak unatkozni nem.

Krisztina O'Brien