Igaz, hogy Budapest csodás város (és egyben a legextrémebb utazás is a dugókkal teli hétköznapokban), de Varnus Xavér a világ minden táján képes megtalálni a varázslatos dolgokat, sőt, még otthont is teremtett a világ másik felén. Az utazásról, a felfedezés, megismerés utáni vágyról beszélgettünk a világhírű művésszel.

Miért szeretsz utazni?
Mert hihetetlen kíváncsiság gyötör a világgal és annak tüneményeivel kapcsolatban. Az életem olyan, mint egy bicikli: ha nem megy, akkor felborul. Ebben a ciklikusságban élek tehát, mint a lélegzés: beszívom a világot magamba, majd visszahúzódom, és feldolgozom a tapasztaltakat.

Vannak preferált állandó úti céljaid, vagy szereted felfedezni a világot, és új helyekre ellátogatni?
Is-is. Minden évben elmegyek Sziámba, nagyon szeretem az ottani embereket, meg aztán van is ott egy kis lakásom. Ezért Sziám már nem is annyira utazás, mint az otthonom kiterjesztése. De a felfedezés izgalma ma is űz. Csak azt a várost ismerem, amelyikben legalább két hetet eltöltöttem, legalább három lakójával barátságot kötöttem, amelyiknek jártam már könyvtárában, temetőjében és városszéli kiskocsmájában.

Melyik volt a legextrémebb utazásod eddig?
Naponta van részem benne, amikor nekivágok autóval Demszky Gábor Budapestjének. Ilyent Verne Gyula sem tudott volna kitalálni.

Melyik földrész kultúráját kedveled leginkább?
Természetesen Európáéban érzem igazán otthon magam, és választott hazámban, Észak Amerikában. De általában véve úgy működik a rendszerem, hogy szépnek tartja az idegent. Ez bizonyos mértékig szemben áll a magyar néplélekkel, amely fél az idegentől, és ha alkalma nyílik rá, egy kicsit gyűlöli is.

Mennyire vagy ínyenc? Megkóstolod a helyi specialitásokat?
A tapasztalatom az, hogy a thai tengerpart sült szöcskéje kevésbé visszataszító, mint egynémely balatoni gyors(v)étkezde gasztronómiai borzalma, amely napalmbombás támadás ízlelőbimbóim ellen. Vagyis sokkal inkább a tisztaság és a konyha áttekinthetőségének kérdése fontosabb számomra, mint az, hogy a szakács mamutot vagy gyöngytyúkot süt-e nekem. 

Milyen közlekedési eszközzel utazol elsősorban? Esetleg ez teljesen mindegy?
Európán belül szinte mindég autózom, hiszen az autóm belseje az otthonom egy szelete. Másfelől a repülőtéri biztonsági ellenőrzésekkel és előírásokkal a repülés olyan tarthatatlanul hosszúra nyújtózott, amit türelmem már nem visel el. Azonfelül autóból még valamelyest nyomon követhetem a táj és az emberek változásait. Vagyis emberszabásúbb, mint repülni.

Ha munkából kifolyólag utazol, akkor is szakítasz időt, hogy körülnézz az adott helyen?
A munkám része, hogy hagyjam magamba itatódni egy város hangulatát. Nem oly régen a Canterbury Székesegyházban koncerteztem. Amikor megérkeztem, rögtön bevezettek az orgonához, játszottam rajta, s ezt felvették CD-re. Majd három napon keresztül sétáltam a városban, magamba szívtam az ódon könyvek illatát, megérintettem a régi köveket, láttam a vörös Napot alázuhanni a székesegyház apszisa mögött, beszélgettem meghívómmal, Anglia első zászlós urával, a Canterbury érsekkel. Mikor három nap múlva, a koncerten, sok ezer ember előtt odaültem az orgonához, és eljátszottam ugyanazokat a műveket, már más voltam. Ezt is felvették filmre, s a két felvétel össze sem hasonlítható. Mintha nem ugyanaz az ember játszotta volna.

Melyik az a hely, ahol még nem jártál, de vágysz oda?
Ha tudnám, holnap odautaznék. De nem tudom, csak érzem, hogy van ilyen. Nem kell sietni. A dolgoknak rendelt idejük van.

-p-