A baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállásának növekedésével párhuzamosan a kutatók lelkesen dolgoznak lehetséges új szerek felfedezésén. A Streptomyces baktériumok közül néhány már ipari alkalmazásban áll ismert antibiotikumok előállításához, a kutatók pedig új megközelítést alkalmaztak az antibiotikum-termelés új eljárásainak megtalálása és hasznosítása érdekében a Streptomyces család génállományára vonatkozóan.

Mint ismeretes, a Streptomyces baktériumtörzs által termelt hormonszerű autoregulátor, az A-faktor kontrollálja a sztreptomicin termelését. Ez egy 1944-ben felfedezett antibiotikum, a tuberkulózis első, klinikailag is hatásos gyógyszere.

Évekig úgy hitték, hogy az A-faktor által meghatározott, viszonylagosan instabil butirolakton vegyület a lehetséges antibiotikum-termelés számos folyamatának serkentésére alkalmas egyetlen valós forrás, ám Warwick és John Innes csapata most olyan, jóval stabilabb vegyületek csoportjára bukkant, amely a Streptomyces baktériumcsaládnak köszönhetően egy új antibiotikus vegyület lehetőségét rejtheti magában.

A Streptomycetaceae családjába tartozó Streptomyces nemzetségéhez hasonló baktériumkolóniák valójában az antibiotikumokat védelmi mechanizmusuk eredményeként állítják elő: akkor termelik, amikor környezeti stresszhatásnak vannak kitéve, ilyenkor ugyanis jóval érzékenyebbek más baktériumok elleni támadásra. A kolóniáknak ehhez egy olyan vegyületet kell termelniük, amely a kolónián keresztül minden egyes baktériumhoz eljuttatja a jelet, hogy meg kell kezdenie természetes antibiotikus fegyverének előállítását.

Sajnos minden ilyen jelzőanyag hihetetlen kis mennyiségben termelődik. Ezeknek a vegyületeknek csupán mikrogrammjait tudják izolálni a kémikusok, viszont a rendelkezésre álló műszereknek legalább egy milligrammnyi anyagra van szükségük a használható elemzés elvégzéséhez. Bárhogy is, a Warwick-csapat az egyetem 700 MHz-es magmágneses rezonancia (NMR) gépezetével közelebbről is szemügyre vett öt új lehetséges szignál-vegyületet, 2-alkyl-4-hydroxymethylfuran-3-carboxylic savakként (AHFCA-k) azonosítva őket.

A Warwick Egyetem kémiai tanszékének Christophe Corre és Greg Challis professzor által vezetett kutatói arra a meggyőződésre jutottak, hogy az AHFCA vegyület-csoport fontos szerepet játszhat a már ismert és teljesen új antibiotikumok termelésének stimulálásában egyaránt. Mikor AHFCA-kat adtak Streptomyces coelicolor W81-hez, meglátásuk helyesnek bizonyult, mivel az serkentette a methylenomycin antibiotikum termelődését.

Jóllehet a methylenomycin-ok már ismert antibiotikumok, a kutatók úgy vélik, az AHFCA-kkal további antibiotikum-termelési folyamatok is irányíthatók. Ráadásul ezek laboratóriumi körülmények között is jelentős mennyiségben előállíthatók, így új antibiotikumok felfedezésének kiváló eszközei is lehetnek. A kutatóknak most tőkére van szükségük ahhoz, hogy az AHFCA-kkal kutatásokat végezzenek, és a gyógyszerfejlesztés újszerű megközelítéseit kidolgozzák. Különféle AHFCA-kat többféle Streptomyces baktériumokkal összeeresztése ugyanis több száz antibiotikum-termelődési folyamatot aktiválhat.

A kutatást vezető szakember, a Warwick Egyetem kémikusa, Christophe Corre elmondta, hogy az előzetes eredmények szerint mindez beindíthatja az újszerű antibiotikumok előállítási folyamatát a Streptomyces baktériumok több mint 50 százaléka esetében. Mivel az Streptomyces családnak több mint ezer tagja ismert, ez azt jelenti, hogy az AHFCA-knak köszönhetően többszáz új antibiotikummal tudnák feltölteni a "ma még hatékony szerek hanyatló arzenálját."