Állunk a sötétben már megint, egy kanyarban valami tó partján és lelkesen integetve stoppolgatunk. Halloween estéje. Van itt egy ház, annak fénye, szóval nem reménytelen az eset. Aztán nagyszerű, végre nem csak a következő faluig megy, hanem megteszi mind a 20 km-t. Töri kicsit az angolt, mert persze magyar. Mária. Járja bérelt kocsival Írországot 10 napig. Ez volt már tegnap is.
"Na és akarsz-e nálunk aludni hostel helyett? Sms-ek Yvonne-nal a leendő hosztunkkal, végül találkozó Georgetown-ban a strandon. Merthogy kelta újévi buli van épp az óceánpartján. Innen egy partyba beköszönünk, ahol csupa iszonyat jó jelmezes hulla, zombi, tündér, és ilyesmi. Innen egy csendesülős készülődésbe, ahol eszünk valami sütit, ilyesmi. Innen haza beöltözni 100 éve halott börtönőröknek. Mind a négyen. Sminkkel, csizmával, gumibottal, mindennel amivel kell. Következő állomás a város kocsmái. Egyben időzünk, itt van is valami country féle zene és tömeg, egyen pedig csak átvonulunk, mert Yvonnak valami családi kötődése van a tulajhoz. Közben lassan fogy a vilmos. Házibuli jön. Jó magyar lévén telezabáljuk magunkat és azért már kezd hatni valamennyi alkohol is. Még persze roppant idegen a szitu, igazán nehéz úgy akklimatizálódni, hogy holnap még világosban jó lenne megnézni Cork-ot. Az emberek körülöttünk holnap nem fogják látni a napot. Feltűnik a rendőrség is, méghozzá az igazi. Szörfdeszka a fürdőszobában. Végül - csak nekünk, magyaroknak végül - dizsibe megyünk. Partyhely, de szar a zene. Vicces azért, hogy mr. Incredible és rózsaszín párduc között állok a WC-ben.
Ezután, 2 körül hazakéredzkedünk Yvonne-tól. Ő még ropja tovább. Reggel tízkor esik haza alvás nélkül, zombisminkben. Ja, mondtam már, hogy 39 éves? És a háza pont úgy néz ki, mint a 40-es évei elején álló anyának, akinek épp kireppent a gyereke. Két hete költözött el. Két hét masszív kuplerája, szemete és lustasága. Még néhol dereng a szép, rendezett detached house, kandalló, konyhai robotgépek, szelektív hulladék, de már rég elnyomja ezt a kupi. Reggeli a fagyos lakásban, négyesben. Tegnap a bogyós hapsitól kapott humusz, peszto és feta, szóval kiadós és fincsi. Yvonne lefekszik aludni.
Mi Máriával kifele valamiféle tengerfokhoz. Ő bökte ki, nincs benne annyira útikönyvben, de térkép alapján jól néz ki. Valójában is. Egyetlen probléma vele, hogy a legeslegvégét lefoglalta egy golfklub. Azért gyönyörű, lehet párszáz méter magasan sziklákon ücsörögni és még tömeg sincs. Rajtunk kívül egy másik kocsi. Innen irány Cork.
Kaland az útjelző táblákkal, amik még viccesebbek, mint szardínián. Egy kereszteződésben képes lenni egymással szemben két tábla, mindkettő Corkba mutat. Csakhogy az egyik 20, másik 30 km-t ír. És ezt az előző mondatot bármiféleképp variálhatom. Borzasztóan sikerült átállniuk a mérföldről a km-re, pedig már 3 éve.
Cork. Nagyváros. Nem is annyira jön be, mint eddig bármelyik vidéki bármilyen cucc. Van folyó, hidak, üzletek, meleg bárok, body shop, piac. Sörgyár és nagy templom. Nem rossz, de semmi nagyon extra dolog. Tescoban veszünk 50 centért két konzervet: bab és spagetti. Nyamm. Vacsorára még nyokkit és paradicsomszószt. Könnyes búcsú Máriától, mi haza már stoppal megyünk. Egészen a központhoz közel van egy benzinkút, ahonnan nagyszerűen lehet délnek menni. 20 perc és otthon is vagyunk, igazán kár lett volna ezért fizetni.
Nyokkit vacsorára.  A lakásban nem találunk rendes cuccot, amin főzni tudnánk. Sütőlap nem működik ugyanis. Azért a vízforraló mindent megold. Yvonne el van valahol bulizni természetesen. Esti séta Kinsale-ben, mert ilyet még itt nem csináltunk. Városnézés, de dermesztően hideg van. Fél-egy órát vagyunk kint, de jobban szívhez nő, mint a nagy Cork. Kikötő, tükröződés, éttermek, színes házak. Reggel indulunk tovább északnak, Killaloe-ban. Yvonne 10 körül is alszik a kanapén, ruhástul."

Forrás: ócska utazós