A cserépkályha vagy kandalló mellett melegedők talán nem is sejtik, hogy a sercegő tűzből veszélyes anyagok kerülnek a levegőbe. Ki gondolná, hogy az egyik legproblémásabb tüzelőanyag éppen a fa lenne? Pedig a legegyszerűbb technológiával, a fa eltüzelésével történő fűtés során mérgező gázok és finomporok tömkelege kerül a légkörbe, jóval meghaladva - a korszerű szűrőkkel ellátott - autók vagy az olaj- illetve a gázfűtés által kibocsátott mennyiséget.

Kutatók szerint egyre hosszabb azon betegségek listája, amelyek a különféle égési folyamatok során keletkező káros anyagok számlájára írhatók. A legújabb felismerések szerint a fűtés, az ipari termelés és a közlekedés során keletkező finomporok nemcsak a légutakra, a keringésre, hanem az idegrendszerre is ártalmasak; különösen veszélyeztetettek a gyermekek és az idősek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy 2004-es tanulmányában már úgy becsülte, európai tagállamaiban évente akár 13 ezer 4 év alatti gyermek haláláért tehető felelősé a külső légutakban lerakódott finompor.

Népszerű alternatíva. De mennyire veszélyes?

Egy nemrég közölt tanulmány első ízben mutat rá, hogy a magas légszennyezettségű városokban élő gyermekek az agykárosodás veszélyének vannak kitéve. Leginkább az előagyban állapítottak meg fejlődési rendellenességeket; ez az agyterület nemcsak a társas viselkedés és az érzelmek, hanem a tervezés és a cselekvés irányítója is. De itt található a problémamegoldás és a döntéshozatal központja is. Mexikói és amerikai tudósok a súlyosan szennyezett levegőjű Mexico Cityben élő 55 gyermeket vizsgáltak meg, majd összehasonlították eredményeiket szociálisan hasonló, ám jóval tisztább levegőjű környezetben élő társaikéval. Az intelligencia- és az egyéb szellemi képességeket mérő tesztek mellett mágnes rezonanciás agyi képalkotó berendezéssel (MRI) is megvizsgálták őket. Szembetűnő volt a szennyezett levegőn élő gyermekeknél a kognitív tevékenységek során mutatkozó zavarok gyakorisága. Az információkat lassabban dolgozták fel, emlékezetük hiányosan működött és valamennyi a tervezéssel, a problémamegoldással és a döntéshozatallal kapcsolatos funkció csorbát szenvedett. Az MRI-felvételek nagy része a fehérállomány és az agyi erek elváltozását mutatták.

A kutatók szerint ezek a károsodások valószínűleg krónikus gyulladásos folyamatokra vezethetőek vissza. Mivel a gyermeki agy mindenre kiterjedő vizsgálata nem lehetséges, a kutatók fiatal kutyákkal folytatták a munkát. Elpusztult állatok agyának vizsgálata során megállapították, hogy az úgynevezett vér-agy gát (ez az agyi hajszálerek szorosan egymáshoz tapadó sejtjeiből álló természetes gát szabályozza, mi kerülhet az agyba; gondoskodik az agyszövetek tápanyag- és oxigénellátásáról, s megóvja a mérgező anyagoktól és a kórokozóktól) esetükben már csak korlátozottan működött. A kutatók feltételezése szerint az agyi erek elváltozását gyulladásos folyamatok okozták, hasonlóképpen, mint a megfigyelt gyermekek esetében. Az ideggyulladások jellegzetes kísérői a központi idegrendszer számos zavarának, így szerepet játszanak az Alzheimer- és a Parkinson-kór kialakulásában is.

A légszennyezés nemcsak a fizikai, hanem a lelki egészséget is veszélyeztetheti, legalábbis ezt erősítik meg további amerikai és német kutatások. Kétszáz tíz év körüli bostoni gyermek tavalyi vizsgálata szerint a lakóhelyeken terjedő légszennyezés hatására csökkent a gyermekek intelligencia-teljesítménye. (Fokmérőként a levegőben található koromrészecskék mennyisége szolgált.) A megfigyelt gyermekek rosszabbul tanultak és az emlékezetük kevésbé volt megbízható.

Patkányokon és egereken végzett kísérletek is bizonyították, hogy a finompor eljut az agyba és ott gyulladásos folyamatokat vált ki. Különösen az úgynevezett ultrafinom részecskékre (jellegzetes melléktermékei a fűtési vagy a motorikus égési folyamatoknak) igaz ez, elenyésző tömegük miatt majdnem olyan mozgékonyak, mint a gázmolekulák. Eljutnak a tüdőbe, onnan a keringési és a nyirokrendszerbe, végül pedig más szervekben is felbukkannak.

Ulrich Ranft, a düsseldorfi egyetem környezeti ártalmakat vizsgáló orvosbiológiai kutatóintézetének munkatársa szerint a finomporok tartós jelenléte a levegőben összefüggésbe hozható az Alzheimer-kór kialakulásával. Tudóstársaival 149, átlagosan 71 év körüli idős asszonyt vizsgált meg, akik legalább húsz éve ugyanazon a helyen éltek (Észak-Rajna-Wesztfáliában); az előzetes eredmények messzemenőleg igazolták a kutatók gyanúját.

A finomporok agykárosító hatásának feltevését további megfigyelések is megerősítik. Így például elhunytak agyának boncolása során is kimutatták őket az agyszövetekben. Tanulmányok azt is igazolták, hogy a belélegzett finomporok okozták az artéria elzáródása következtében kialakuló vérellátási zavart.

A világ egyik vezető nanotoxikológusa, Günter Oberdörster a New York állambeli Rochester Egyetemen hegesztőmunkások kórtörténetét tanulmányozva figyelte meg, hogy némelyiküknél meglepően fiatalon, akár már 46 éves korukban megmutatkoznak a Parkinson-kór jellegzetes tünetei. A kutató a hegesztés közben nagy mennyiségben felszabaduló mangánoxidokat okolja a betegségnek az átlagosnál 17 évvel korábban jelentkező tüneteiért.

Oberdörster egyike volt azoknak, akik elsőként hívták fel a figyelmet a légkörbe jutó ultrafinom részecskék egészségkárosító hatására; intelmeit akkoriban (1994-ben) senki nem vette komolyan. A kutató abban is kételkedik, hogy a finomporok alapvetően a vér-agy gáton jutnának keresztül, véleménye szerint a legtöbb állatkísérlet arra utal, hogy azok a szaglószerven át kerülnek az agyba. (Ezért is próbálnak olyan gyógyszereket kifejleszteni, amelyek ezen a hatékony úton jutnak el az agyba.)

Anette Peters, a német kutatóintézeteket tömörítő Helmholtz Társaság környezet és az egészség kapcsolatát kutató intézetének munkatársa meghökkent az eredményeken. Elismerően szólt a Mexico Cityben és Bostonban végzett kutatásokról, de kevesellte a megvizsgált gyermekek számát. Az intelligenciatesztek eredményét is számos zavaró tényező befolyásolta; az életkor, a szociális vagy az iskolai háttér, a közlekedés okozta zajterhelés, vagy akár olyan más légköri szennyezőanyagok, mint például az ólom.

Hasonlóképpen érvelnek vezető európai szakemberek is. Nino Künzli és Bert Brunekreef, az Európai Unió légszennyezéssel kapcsolatos kutatásainak vezetői is sürgetik a finomporok az agyra és a szellemi tevékenységekre gyakorolt hatásának pontosabb tisztázását. Az egyik legnagyobb akadály a megbízható mérések hiánya; nehezen mérhetők ezen anyagok, összecsomósodnak, vegyülnek más káros anyagokkal, és kémiailag rendkívül aktívak. Éppen ez a fokozott aktivitás teszi az ultrafinom részecskéket olyan agresszívvá az emberi szervezetben, mert rendkívül hajlamosak az oxidációra, azaz könnyen elégnek, így okozzák az úgynevezett oxidációs stresszt.