A kezelőorvos számára fontos, hogy tisztában legyen betegeinek életmódjával, esetleges szenvedélyeivel. A kórtörténetben az orvos összefoglalja páciensének esetleges dohányzási szokásait, a naponta elfogyasztott kávé, tea és alkohol mennyiségét.
   
Az alkohol hatása azonban csak ritkán szembeötlő. Van olyan szesz, amelynek szinte nincs szaga, a rendszeres italfogyasztók egy része pedig nem szívesen vallja be, hogy gyakran nyúl a pohár után. Az orvos ezért gyakran nem tudja, milyen kérdést tegyen föl új betegének, hogy az alkoholfogyasztásról megbízható adatokat szerezzen.
   
A gond ott kezdődik, hogy egy vizsgálat szerint az amerikai orvosoknak csak 88 százaléka kérdezi meg betegeit alkoholfogyasztási szokásaikról. Elvileg mód volna a kilégzett alkohol mérésére, sőt törvényszéki orvosi esetben az alkohol vérszintjének meghatározására is, de az amerikai doktoroknak csak 13 százaléka rendelkezik ilyen műszerekkel.
   
A szakintézet most orvosi várószobában ülő felnőttek vizsgálatát végezte el. A részletes adatfelvétel mellett a felmérés leglényegesebb eleme az volt, hogy "Az utóbbi évben hány alkalommal fordult elő, hogy ön egy napon öt vagy annál több italt fogyasztott?" kérdésre hogyan válaszolnak a férfiak. A nők esetében az alkoholadagok számát négyben határozták meg.
   
Erős alkoholfogyasztásnak már az egynél többszöri előfordulás minősült. Több oldalról ellenőrizve erre az egyszerű, bár csalafintán megfogalmazott kérdésre adott válasz 82 százalékban pontosan fedte a valós helyzetet. Az eredmény jól tükrözte az esetleges alkohol-túlfogyasztással összefüggő, kóros állapotok gyakoriságát.
   
Peter C. Smith és munkatársai a tudományos dolgozatban részletesen kitérnek a vizsgálat módszertani nehézségeire is. A háziorvosi várószobában ülő amerikai állampolgárok csaknem fele azonnal visszautasította a választ erre a kérdésre, és azok sem voltak kevesen, akik nem bírták olyan jól az  angol nyelvet, hogy megfelelő pontossággal értették volna a szöveget.