Koszorúérbetegségben az erek belső felszínén kifejlődő zsírpárnák fokozatosan híznak, majd kiszámíthatatlanul, hirtelen a párna teteje átszakad, a zsíros anyag bezúdul az érbe és igen gyorsan megalvasztja a vért. A véralvadék elzárja a vérkeringés útját, az ér által táplált szívizom sejtek nem kapnak oxigént és táplálékot, emiatt gyorsan elhalnak: ez a szívinfarktus.

Aki a szívizom elhalást jelző, mellkasi fájdalom kezdete után hamar megfelelő szakintézetbe kerül, annak a mai szívgyógyászat sokat segíthet: az elzáródott koszorúeret ismét megnyitják, kitágítják, a szűkült érszakaszt nyitva tartó fémhálót, stentet ültetnek be. Mindezek ellenére a szívizom, oxigéntől átmenetileg elzárt területében sok sejt károsodhat és ez rontja a későbbi gyógyulás esélyeit.

Amerikai kutatók Gregg W. Stone vezetésével évek óta foglalkoznak olyan módszerekkel, melyek alkalmasak a szívizomzat károsodásának csökkentésére. A legújabb statisztikák szerint az Egyesült Államok területén ilyen, jelentős mértékű infarktus miatt évente 361 ezer beteget szállítanak kórházba, akiknek korszerű kezelése életek ezreit mentheti meg.

A szívkatéteres laboratóriumba gyorsan bevitt betegeknél azonnal szívkatéteres vizsgálat történik, mely pontosan megmutatja, melyik ér szűkült be, illetve záródott el. Az új eljárás alkalmazásakor a szívizomzat arra a területére fecskendeztek be oxigénnel túltelített vért, ahol a korábbi, időleges oxigénhiány következtében valószínű volt a szívizomzat károsodása. 

A munkacsoport 222 szívinfarktus miatt így kezelt beteg eredményeiről számolt be. Az oxigénnel túltelített vér befecskendezése után az elpusztult szívizomsejtek száma, az "infarktus zóna" lényegesebb kisebb volt, mint azokban az esetekben, ahol ilyen eljárást nem használtak.

A kutatók nem csak azt tapasztalták, hogy az elhalt izomterület mérete csökkent, hanem észlelték, hogy a drámai esemény után egy hónapon belül a szövődmények előfordulása ugyancsak értékelhetően kevesebb lett.