„Végig mellettem állt: biztatott, jött velem az orvoshoz, az altatásból ébredve az ő arcát pillantottam meg elsőnek. A kemoterápia nehéz időszakát is együtt vészeltük át, ő csitítgatott mikor azon keseregtem, miért éppen velem történik ez a borzalom" – meséli interjúalanyunk életének egyik legnehezebb szakaszáról. "Aztán hiába lettem jobban, képtelen voltam elfogadni a testem. Kettős érzés küzdött bennem: egyrészt örültem, hogy megszabadultam a betegségtől, másrészt viszont tombolt bennem a harag az élet igazságtalansága miatt. Kemény és sokszor igazságtalan voltam a párommal is: ez, és nem a mellem hiánya okozta majdnem a házasságom végét” – idézte fel a négy évvel korábbi eseményeket.

Magyarországon évente hét-nyolcezer új emlőrákos esetet regisztrálnak, ami azt jelenti, hogy a betegség minden hetedik nőt érinthet. Körülbelül hatvanhatezer mellrákos beteg él ma közöttünk, s ami a még elkeserítőbb, hogy kétharmaduk már előrehaladott, áttétes daganattal keresi fel orvosát. Az emlőrák kezelése annak stádiumától és típusától függ. Összetett betegség, mivel a daganat fajtája, növekedési sebessége, áttétképzési hajlama, a kezelésre adott válasza is igen eltérő. A műtéti beavatkozásnak két főbb lehetősége van, az emlőmegtartó műtét és a masztektómia, vagyis a teljes emlőszövet eltávolítása.

Marton Szilvia

A rák diagnózisának pillanatában, még a sebész sem tudja pontosan megmondani a betegének, részleges, vagy teljes melleltávolítással kell-e számolni, így a végeredménnyel lényegében csak a műtét után szembesül a páciens, tudatosan felkészülni tehát arra, hogy az életét megcsonkítva kell továbbélnie, nemigen lehet. S azért is lehetetlen előre elfogadni a tényt, mert a rák felfedezésének és a kezelési terv összeállításának időszakában a beteg központi gondolata leginkább az, hogy túl kell élnie a daganatos elváltozást, bármi áron.

"A mellrák felfedezésekor a daganattól való szabadulás a legfontosabb, azt, hogy a női test egyik meghatározó részének elvesztése is bekövetkezhet, másodlagos: a mell ilyenkor orvosi területté válik" – magyarázza Tari Annamária pszichológus, akinek Sejtem… A daganatos betegségek pszichológiája címmel két éve könyve jelent meg a rákkal való szembesülés lélektanáról.

A pszichológus szerint a műtét után egy másik érzelmi folyamat kezdődik, amikor ugyan még mindig a betegség áll a középpontban, de már elindul a harc a tünetmentességért. Az igazi pszichés trauma ezután jöhet: a nő elveszti a kapcsolatát a saját testével, úgy érzi, már nem ugyanaz az ember, aki korábban volt. Rá sem bír nézni a műtött területre, elkerüli a tükröt, mosakodás közben képtelen a melle helyét megérinteni. Ez azonban kezdetben természetes reakció, egy kikerülhetetlen gyászfolyamat része. Ilyen helyzetben ugyanúgy el kell búcsúzni az eltávolított részünktől, mintha – mondjuk – egy személyt vesztettünk volna el. A gyászt tehát igenis meg kell élni, baj akkor van, ha a folyamat megreked. Ilyenkor a nő egyfajta hibernációs állapotba kerülhet: elhanyagolja a női léthez szorosan kapcsolódó dolgokat, például nem megy fodrászhoz, nem vesz új ruhát, hiszen „örül, hogy él”. Ezzel a magatartással ugyanakkor a későbbi életminőségét, a párkapcsolatát ronthatja el – vélekedik a szakember.

A pszichológus az idézett esettel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a férfiak sokszor valóban megpróbálnak segíteni, de először a nőnek kell pozitív kapcsolatot kialakítania a testével. „Ha a párunk azt látja, hogy mi magunk is viszolyogva, vagy egyáltalán nem érintjük meg a heget, hogyan várhatnánk el, hogy ő másképpen viselkedjen" – mondja Tari. Majd gyorsan hozzáteszi: ráadásul a férfiak többsége a saját betegségét is nehezen viseli, ha csak tehetik, elkerülik a kórházlátogatást. Sokszor nem is a feleség betegségének aktív ideje alatt bicsaklik meg a kapcsolat, hanem inkább akkor, amikor már az élet más oldala is előtérbe kerül. "Azt javaslom, bármilyen nehéz, fogadjuk el, ha a társunk segíteni akar: örüljünk, ha figyelmeztet, hogy nem vagyunk régi önmagunk. Neki is, és nekünk is sokkal könnyebb lesz, ha elfogadjuk az állapotunkat: ha ez sikerül, megnyugszunk, s ez pozitív lelkiállapot a társunkat is megnyugtatja” – véli a pszichológus.

Nagyon sokat segíthet az is, ha a műtétet követő kezelések vége felé elbeszélgetünk a kezelőorvosunkkal a korrekciós műtétek lehetőségeiről. A plasztikai helyreállító operációk sokat javíthatnak a nők önértékelésén, úgy érzik, visszakapták régi testüket.