Amerikai kutatók megtalálták annak magyarázatát, hogyan képesek biztosítani a hosszú életet a gyorsan elbomló gázmolekulák, amelyek a fehérjékhez kötve folyamatosan keringenek a vérben. A nitrogén-monoxid értágító tulajdonságát már évek óta kiderítették, de az eddig rejtély volt: a másodpercek alatt eltűnő és folyamatosan termelődő gáz hatása miképpen lehet tartós, például a rendszeresen mozgó emberek nemcsak ritkábban kapnak infarktust, de ha mégis jön a szívroham, az izomkárosodás kisebb, mint a tétlenül élők esetében. A gázmolekulák szükség szerinti fokozott termelődése lehetővé teszi, hogy sportolás közben az izmok erei rendkívüli mértékben kitáguljanak, ami magyarázza a rekordteljesítményeket.

A nitrogén-monoxid kén útján fehérjékhez kapcsolódik: ezek a nitrit- és nitrotiolmolekulák raktározzák az értágító gázt. Ha valaki rendszeresen végez fizikai munkát vagy sportol, a többlet gázmolekulák a vérben nitrit és nitrotiol kötésben ott keringenek, és szükség esetén fölszabadulnak. Ha valamelyik koszorúér elzáródik, és az általa vérrel ellátott izomterület elhal - vagyis bekövetkezik a szívinfarktus -, a nitrit- és nitrotiolmolekulákhoz kötött nitrogén-monoxid fölszabadul, csökkentve a szívizom károsodását.

Ha a kísérleti egerek egy hónapig rendszeresen futókerekeztek, a koszorúér elzárása esetén kisebb infarktus szenvedtek, mint azok a társaik, amelyek nem mozogtak. Megfigyelték azt is, hogy a mozgás védő hatása egy hétig tartott, aztán megszűnt. A vizsgálati eredményeket a szívgyógyászat egyik vezető folyóirata, a Circulation Research közölte.