A napokban egy kutatócsoport azt is kimutatta, hogy ha valaki középkorúként túlsúlyos, az 80 százalékkal megnöveli az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát. Pedig az elhízás kétségtelen veszélyei ellenére egyes kutatók azt állítják, hogy a túlsúlyosság nem annyira rossz, sőt néha még hasznos is lehet. Az új elképzelés szerint a zsírsejtekre nem ellenségként kell tekinteni, mert a zsír kulcsfontosságú szerepet játszik az energiaellátás szabályozásában, és az immunrendszer támogatásában. A továbbiakban néhány meglepő újdonságot osztunk meg a zsírszövetekkel kapcsolatban.

Először is, a manapság tűzzel-vassal irtott zsír azokban a sejtekben raktározódik, amelyek a szervezet fertőzés elleni fegyvertárához tartoznak. A fertőzés elleni harc rengeteg energiát emészt fel, amit a zsírsejtek szolgáltatnak. Ezek a zsírsejtek a szervezet fő immunközpontjai, a nyirokcsomók körül helyezkednek el a nyakban, a hónaljban és az ágyékban. Ezen kívül a zsírsejtek észlelik a bakteriális vagy vírusos fertőzéseket is, és úgy csatlakoznak a küzdelemhez, hogy gyulladást kiváltó fehérjéket termelnek, hogy a gyulladás elpusztítsa a támadókat. A lényeg tehát az, hogy valamennyi zsírra mindenképpen szükségünk van ahhoz, hogy egészségesek lehessünk.

A túl sok zsír nem feltétlenül jelenti azt, hogy krónikus betegségek alakulnak ki a szervezetünkben. Keith Frayn, az Oxfordi Egyetem professzora szerint a túlsúlyos emberek közel 20 százalékában nincs jele anyagcserezavaroknak, nem magas a koleszterinszintjük, jó a vércukorszintjük és a vérnyomásuk. Hogy lehet ez? Egyes emberek szervezetében több a zsírsejt, és ezek a zsírsejtek nagyobb tárolókapacitással bírnak. Krónikus betegségek akkor alakulnak ki, amikor a szervezet zsírtartalma meghaladja zsírtároló kapacitásunkat. Amikor ez megtörténik, elkezd emelkedni a zsírsavak szintje a véráramban, és a zsír egy része nem megfelelő tárolóhelyekre kerül, például a májba, a szívbe és más olyan helyekre, amelyek nem hosszú távú tárolásra szolgálnak. Ez pedig olyan immunválaszt vált ki, amely gyulladást és más közvetlenül károsító reakciókat okoz.

Bár kétségtelen, hogy az elhízás korai halálhoz vezet, a kevés zsírpárna a 40-es, 50-es éveinkben egyértelműen jobb, mint a soványság. Catherine Collins, a londoni St George’s Kórház vezető dietetikusa szívesebben látja, ha valaki az ötvenen felül egy kissé túlsúlyos, mint ha alultáplált. Az enyhe pufókság a plusz hordozott súly miatt fokozza a csontsűrűséget, ami különösen az idősebb nőknél segít megelőzni a törékeny csontok kialakulását. A zsír ráadásul a vitaminokat és ásványi anyagokat is tárolhatja, ami idősebb korban ellensúlyozhatja az alultápláltságot. Egy több mint 600 százéves kort megért embert vizsgáló japán tanulmányból kiderült, hogy a száz évet elérők az ötvenes éveikben meglehetősen dundik voltak.

Fehér és barna zsírsejtek

Két fajta zsír található a testünkben, fehér és barna zsírszövet. A fehér zsír felelős a középkorúak terebélyesedéséért, és ezt a típust különösen nehéz eltüntetni a hasunkról és a fenekünkről. A barna zsír azonban valójában segít a fogyásban. Alacsony hőmérséklet hatására kalóriát éget, eltérően a fehér zsírtól, amely elraktározza azokat. Mindössze 50 grammnyi barna zsír napi 500 kalória elégetésére képes. Sajnos a barna zsírszövet készletünk az életkor előrehaladtával csökken. Ez magyarázza többek között azt, miért híznak könnyebben az idősebbek. Mivel a tudósok még nem fedezték fel, hogyan lehetne barna zsírszövetet előállítani, egyelőre csak az egyszerű, környezetbarát megoldás segíthet: kapcsoljuk le a fűtést, és ne vegyünk fel pulóvert.

Lucy Aphramor és munkatársai a Coventry Egyetemen azt állítják, hogy az elhízott emberek fele akkora valószínűséggel halnak meg szívrohamban, mint a normál testtömeg-indexű betegek. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy más a testük kémiája, például a vérük kevésbé hajlamos a rögösödésre. A szakértők szerint ha egy kövér ember szívrohamot kap, nem feltétlenül a testsúlya tehet erről. Sokkal valószínűbb, hogy az egészségtelen étrend és a testmozgás hiánya állt a háttérben.