Ha vigyázzunk, nem égünk le – RÉSZBEN IGAZ

Az biztos, hogy az erős napsugarakra bőrünk pigmentképződéssel reagál, azaz lebarnul. Ám ha túl erős és túl sok napfény éri a bőrünket, az nem képes – rövid idő alatt – megfelelő mennyiségű pigmentet termelni, amely megvédené a szöveteket a káros sugaraktól, így elkerülhetetlen a leégés. Napozásnál lényeges, hogy éppen milyen UV-sugárzási értéket mérnek. Az adott sugárzási értékekhez ugyanis leégési időt lehet kapcsolni, de persze bőrtípustól is függ, ki mennyit tolerál. A 0-2,9 gyenge sugárzásnak számít, amely az átlagember számára nem jelent veszélyt – a csecsemők és a nagyon érzékeny bőrűek ekkor sincsenek biztonságban –, de ilyenkor is érdemes beérni egyórányi sütkérezéssel. A 3-4,9-es értéknél jó, ha a napon töltött idő nem haladja meg a 30-45 percet, érzékenyebb bőrűeknél, gyermekeknél persze ennél is kevesebbet. Ilyenkor már hordjunk UV-szűrős szemüveget, használjunk napvédő krémet. Az 5- 6,9 érték már erős sugárzást jelez, az érzékeny bőrűek 20-30 perc alatt leéghetnek; büntetlenül körülbelül 20 percet tölthetünk a napon. Az index 7-7,9-es értéke már nagyon erős sugárzást jelez, ilyenkor a leégési idő 15-20 perc. A 8 feletti érték extrém mértékű, amennyiben nem védekezünk, bőrünk nagyon gyorsan, 10 perc alatt leéghet.

Az ózonréteg elnyeli az UV-sugarakat – IGAZ

AP

Hogy mennyi sugárzás jut el hozzánk, nagyban függ a légkör ózontartalmától, az ugyanis elnyeli az UV-sugarakat. A kilencvenes évek elején ózonhiány volt, így a magasabb sugárzás nem múlt el nyom nélkül, nagyobb adagot kaptunk, mint amennyivel a szervezetünk károsodás nélkül meg tudna birkózni – mondta el korábbi megkeresésünkre Tóth Zoltán légkörfizikus. Noha a légkör tisztulása miatt a korábbi ózonhiány megszűnt, így ebből az következne, hogy az UV-sugárzás csökken, de mégsem így van: 9-10 százalékos növekedést tapasztaltak Magyarországon az elmúlt húsz évben. A légkörfizikus szerint ez a nemzetközi tendenciákba illeszkedik: más országokban 6-14 százalékos sugárzás-növekedést mértek.

Vizes bőrrel nem szabad napozni – NEM IGAZ

Tévhit, hogy a napsütötte vízcseppek napégést okoznak. Amennyiben a bőr nem zsíros, a bőrre tapadt vízcsepp lapos, ezért a fókusztartománya mélyen a bőr alá esik, így kizárható a bőrégés. Bár az ultraibolya (UV) sugárzás felerősödik a vízcsepp fókuszálása által, s így növelheti a bőrrák kialakulásának esélyét, a napfény UV összetevőjének egy részét a víz elnyeli, tehát a bőrhöz tapadt vízcseppek még védelmül is szolgálhatnak az UV-sugárzás ellen. Zsíros – például naptejjel bekent vagy bekrémezett – bőrön a vízcseppek gömbölyűek, ezért könnyen le is peregnek. Annyiban árnyalható a kép, hogy az emberi szőrzeten megtapadó vízcseppek valóban károsíthatják a bőr szöveteit, ám ehhez a napozó embernek nem lenne szabad megmozdulnia. A mozgó ember szőréhez tapadt vízcseppekre ugyanis mindig máshonnan érkezik a napfény, ami azt eredményezi, hogy a cseppek fókusztartománya mindig a bőr más részeire kerül. Ezek alapján a kutatók a cseppek által okozott égési sérülésekkel kapcsolatos véleményeket “egészséges szkepszissel kezelendőnek” minősítették.

AP

A bőr nem felejt – IGAZ

Hosszútávú károsodásról lévén szó, a hatások a leégéstől számítva akár 15-30 évvel később is jelentkezhetnek; a dózisok ráadásul összeadódnak: szervezetünk nem felejt. Az ellenség a nagy energiájú elektromágneses sugárzás, amely az emberi szervezet finomszerkezetét, azaz a DNS-kötéseit roncsolja.

Az UV-sugárzás három tartománya eltérő módon érint minket. Az UV-A sugárzás következtében – ha sokat tartózkodunk a napon – hamarabb öregszik a bőr; jól megfigyelhető ez például a földeken dolgozó embereknél, akiknek sokkal cserzettebb a bőrük, mint az átlagembernek. Az UV-B sugárzás a D-vitamin képződése szempontjából kívánatos, nagyobb dózisban leégést, bőrrákot, szembetegséget idézhet elő, illetve gyengítheti az immunrendszert. Az UV-C sugarak általában nem érik el a Földet.

AP

A napozás hasznos is – IGAZ

Robyn M. Lucas, az Ausztrál Nemzeti Egyetem professzora nemrégiben azt fejtegette a WHO szaklapjában, hogy a károsnak mondott sugarak túlzott kerülése járványos méreteket öltő D-vitamin-hiányt idézett elő. Márpedig ennek nemcsak a hangulatjavításban lehet komoly szerepe, hanem a tumoros betegségek kialakulásában is. Bő másfél évtizeddel a D-vitamin 1920-as „felfedezését” követően Sigismund Peller amerikai orvos már felismerte a napfény rákellenes hatását.

Becslések szerint a Föld északi féltekéjén élők közel fele D-vitamin-hiányban szenved, különösen a téli hónapokban, mivel a mérsékelt égövi éghajlaton a téli nap e szempontból egyáltalán nem hatásos, így tavaszra még az előző nyáron sokat napozók szervezetében is a kritikus szint alá csökkenhet a D-vitamin-tartalom. Mivel az UV-B sugárzás az egyik legfontosabb forrása a D-vitaminnak, nem szabad elfeledkezni – hívják fel kutatók a figyelmet – a napfény hasznosítását befolyásoló tényezőkről. Például a bőr minőségéről és állapotáról. Kiderült ugyanis, hogy idős korban a bőr negyedolyan hatékonysággal szintetizálja a D-vitamint, mint a fiataloké. Az idős embereknek így még a napos Ausztráliában és Új-Zélandon is mintegy háromnegyede szenved D-vitamin-hiányban.

A napfény védhet is a melanóma ellen

Egy nemrégiben közölt ausztrál kutatás szerint sokkal kisebb valószínűséggel alakult ki melanóma azoknál a felnőtteknél, akik rendszeresen, de ellenőrzötten voltak kint napfényben, mint azoknál, akiket teljesen óvtak a szabadban tartózkodástól. A több mint 1600 ausztrál bevonásával készült tanulmány 1992-ben indult. Ekkor a Queenslandi Egyetem munkatársai a véletlenszerűen kiválasztott résztvevők egy részének azt tanácsolták, hogy tartózkodjanak a napfénytől, míg a másik csoportnak azt javasolták, hogy ellenőrzött időtartamig, de legyenek sokat kint. Tizenöt év elteltével megállapították, hogy azoknál, akik sok időt – ám végiggondoltan – töltöttek el napfényben, 50 százalékkal kisebb valószínűséggel alakult ki a nagy halálozási kockázatú bőrrák, a melanóma. A napfénytől óvott csoportban 22 embernél fejlődött ki bőrrák, míg a másik csoportban, melynek tagjait nyomon követték és folyamatosan tanácsokkal látták el a napfény "használatát" illetően, csak 11 embernél fejlődött ki a veszélyes ráktípus.

Akkor igyunk, ha szomjasak vagyunk – NEM IGAZ

AP

A szomjúság a szervezet fiziológiai válasza a folyadékegyensúly eltolódására. A két százalékos dehitratációt szomjúsággal jelzi a szervezet – a testünk 60 százaléka víz –, de már 1-2 százalékos folyadékvesztés is koncentrációzavarhoz vagy fejfájáshoz vezethet. Ha az ember nem jut megfelelő mennyiségű folyadékhoz, súlyos tünetek is jelentkezhetnek. A szervezet a működéséhez szükséges folyadékot az izmokból vonja el, amelyek 40-45 százalék vizet tartalmaznak. Ez az elvonás azonban fájdalmas izomgörcsöket eredményez, amelyek már 10 százalékos folyadékveszteségnél jelentkeznek.