Az Imperial College London munkatársai a Nature Medicine című szakfolyóirat legfrissebb számában ismertették, hogy az SGK1 jelű fehérje magas szintje a nőknél összefüggésbe hozható a terméketlenséggel, míg túl alacsony szintje növeli az ismétlődő vetélés kockázatát.

A szóban forgó fehérje egy enzim, amely a testben zajló biokémiai folyamatokat katalizálja, lejátszódásukat segíti. Jan Brosen kutatásvezető bízik abban, hogy eredményük alapján új kezelési módokat dolgozhatnak ki a terméketlenség kezelésére és a vetélések megelőzésére.

A terméketlenség becslések szerint világszerte a gyermekvállalási korban lévők 9-15 százalékának jelent problémát. A várandós nők 1 százaléka ismétlődő vetélésekkel veszíti el magzatait, egymást követő három vagy négy terhességben is.

Müller Judit

Brosen csoportja a tanulmányhoz a méh nyálkahártyájából vett szövetmintákat elemzett, melyeket 106 terméketlen, illetve sorozatos vetélésen átesett nő adományozott a kísérlet céljára.

A vizsgálatba bevont, látszólag ok nélkül terméketlen nők legalább két éve próbálkoztak eredménytelenül a teherbe eséssel. Ezeknél a nőknél az elemzés azt mutatta, hogy magas volt egy enzim, az SGK1 szintje a méh nyálkahártyájában.

Későbbi egérkísérletekből az is kiderült, hogy a szóban forgó fehérje méhnyálkahártyán belüli szintje folyamatosan csökken az állat életének termékeny periódusa alatt. További kísérletek arra utaltak, hogy az enzimszint visszaesése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a méh felkészüljön az embrió befogadására.

Az enzim túl alacsony szintje érzékennyé teszi a méhfalat a sejtszintű stresszel szemben, ez magyarázhatja, hogy ilyenkor az állapotos nőnél nagyobb eséllyel fordul elő ismétlődő vetélés.