Vissza-vissza!!! Méghozzá hangosan, „gyomorból” kiabálva ahogy csak a torkunkon kifér, védekező kézmozdulattal kombinálva, folyamatosan hátrálva a támadó közeléből, akár úgy, hogy határozottan ellökjük magunkat tőle. Már ez is hatékony lehet az ellen, aki feltűnően követ minket az utcán. A karakánság és a tudatosság azonban csak bizonyos fokig vethető be fegyverként, ha az erőszakos férfi a nő mögé kerül, akkor az áldozatnak elő kell hoznia magából a nőstény tigrist, mely az alfahímet le tudja győzni. Horváth Ádám Ninjutsu-oktató női önvédelmi kurzusán jelenleg 15 lány tanulja, mit változtasson meg a finom női természetén, hogy egy esetleges szituációban megfelelően tudjon cselekedni.

Horváth Ádám, Ninjutsu

A legtöbbjüknek van oka, hogy jelentkezett a kurzusra, csak egyikőjük nyilatkozott úgy a hvg.hu kérdésére, hogy azért, mert „jobb félni, mint megijedni”. Egy másik lányhoz már kétszer betörtek, az elsőnél otthon volt ő is. Nem bántották, de utána öt évig tartott, míg feldolgozta a traumát. A következő betörés után döntött úgy, hogy cselekednie kell.

Egy 15 éves lány húgával (13) jár a kurzusra, őt az iskolában bántják: „a hajamnál fogva húzott végig a folyosón egy iskolatársam” – meséli, de van olyan is, akit egy étterem vécéjébe zárt be egy férfi, és bár nem történt baj, többször került már ijesztő helyzetbe. Egy főiskolás lány arról számolt be, hogy egy férfi a buszmegállóban akarta megtámadni, de segítségére sietett egy másik.

Tehetetlenül figyelte a dulakodást, és utána határozta el, hogy megtanulja megvédeni magát. Van, akit otthon bántottak, 14 évesen barátja zaklatta. A dzsúdóedzésen elsajátított praktikákat próbálta alkalmazni a vágyait ráerőszakoló fiú ellen. Most évekkel később a ninjutsu kifejezetten női (Kunoichi: női ninják) önvédelmi gyakorlatait szeretné elsajátítani, mert ezzel a gondolkodásmóddal elmondása szerint megőrizheti nőiességét.

Ám a fizikai fájdalom okozása nem női praktika, az óra elején ezért harci kiáltással szellemül át a csoport, a végén pedig az oktató megkéri őket, hogy változzanak vissza újra „tündibündi” hercegnőkké. Nem mintha a feminin jegyek nem segíthetnének veszélyhelyzetekben: a női intuíció például az egyik fegyver, amit Horváth szerint kötelező használni. „Ha reggel úgy érzed, hogy valami baj lesz, akkor figyelj jobban aznap. Lehet, hogy csak a kedvenc rucidat eszed le csokitortával, de lehet, hogy megtámadnak, és az életed lesz a tét”.

A paranoiás hozzáállás csak annak tűnik eltúlzottnak, akinek az intimszférájába még nem hatolt be illetéktelen. A nők azonban ennél a bizonyos – villamoson is zavaró – 60 centinél sokkal távolabbról megérzik a bajt. „A nők tudják, ha figyelik őket, ehhez képest a férfiak figyelmét a nőies megjelenéssel lehet csak felkelteni”. Az ősemberi beidegződések pedig elkezdenek működni: a nőknek azt kell megtanulni, hogyan kezeljék, ha az érdeklődés átlép egy határt. A veszélyes határtávolság 3-4 méternél kezdődik, ahol két ember aurája érintkezik. A megérzésükben bizonytalan nőknek azt tanácsolja Ádám, hogy nyílt utcán ennek átlépésénél tegyenek egy gyors 90 fokos fordulatot, és a szemük sarkából figyeljék a feltételezett követőt, aki ekkor még csak tervezheti a bűncselekményt.

Amennyiben a másik követi az irányváltoztatást, akkor semmi kétség: tényleg akar valamit. Ilyen szituációban a menekülés már nem biztos, hogy segít. Van viszont lehetőségünk elővenni a táskánkból a gázsprayt, riasztópisztolyt, esetleg egy elemlámpát, hogy azzal villantsunk a szemébe a támadónak. A Vissza-vissza!!! kiáltás azonban elrettentheti azt, aki úgy döntött becserkész. Az oktató azt is mondja, hogy bátran kiabáljunk, ha veszélyben érezzük magunkat, és inkább nézzen minket hülyének valaki, aki a szem- és fültanúja a helyzetnek. „A határozott fellépés sokakat elriaszt”, ezt megspékelve visítással, segítségkiáltással növelhetjük a hatásfokot, ha meg közel jön, kapjunk körömmel a szemébe, rúgjuk tökön bátran az illetőt.

Ha erősebb a tesztoszteron, és az erőszakoskodó tettlegességet alkalmaz, már hiába vagyunk hangosak, a lefogás, szájtapasztás, elhurcolás fogásait kell kicselezni: méghozzá harapással, karmolással, ficánkolással, hajtépéssel, bőrmarkolással, fejeléssel vagy a leghatásosabbal, a hereveréssel, -markolással, -szabással, -tépéssel. De ezt sem mindegy, hogyan: „a hátulról megpöccintett herék fájnak a legjobban” – okítja a csoportot Ádám.

Vannak azonban automatizmusok, amit a pillanat hevében, sokkolt állapotban hiába alkalmazunk: nem fogjuk tudni az erőfölényben lévő férfi kezeit például lefejteni magunkról. Ahhoz, hogy ne blokkoljunk le, meg kell tanulnunk számítani egy ilyen helyzetre. A pszichés felkészülés az önvédelmi kurzus folyamán fontos, de az elmélet mit sem ér a fizikai helyzetbe hozás nélkül. A stabil pozíciók elsajátításában segít egy tapasztalt oktató, ám a tanulók szerint a tanfolyamon szerzett önbizalom is sokat segít.

Hováth Ádám, Ninjutsu

Óva int a szakember attól, hogy néhány verekedős film után, vagy csak olvasott és elképzelt gondolatmenet után azt gondoljuk, hogy meg tudjuk védeni magunkat. Mert az elmélet és a gyakorlat között, hatalmas nagy különbség van. Nem hivatalos adatok szerint 5-ből 3-szor ismerősök erőszakolják meg áldozatukat, a gyengébb nemnek pedig meg kell tanulnia időben leállítani a próbálkozásokat. Ehhez viszont bátorságot kell gyűjteni. „Amint nem tetszik valakinek a közeledése, azonnal le kell zárni” – tanácsolja, és hozzáteszi: egy bedrogozott, alkohol vagy más szer hatása alatt lévő ismerős nem ugyanaz az ember. Tehát jó szóval, lányos zavarral nem kezelhető.

A védekező eszközök között Horváth Ádám a gázspray-t emeli ki. Legálisan hozzá lehet jutni, és nem kell fizikai kontaktusba kerülni a támadóval. De, ha nem lapul a táskánkban egy flakonnal, akkor a kreatív megoldások is menthetnek életet: a kulcscsomó szúrófegyverré avanzsálhat, a fél literes vizes palackkal az orrát nyomhatjuk az ellenfélnek, az aprópénzt az arcába szórva pedig időt nyerhetünk a menekülésre. De egy veszélyhelyzetben bármit használhatunk a védekezésre.