Néhanapján az lenne a legjobb, ha az előszobában beszállhatnánk egy lifthez hasonló teleportáló szerkezetbe, ami pillanatok alatt kiszippant a városból és a természet lágy ölén köp ki magából. Elkerülhetnénk vele a készülődéssel, utazással járó stresszt, ami sokunknál még az egy napos kirándulásokat is megelőzi kiváltképp, ha gyerekekkel szeretnénk nekivágni a vadonnak. S habár a fent leírt eszköz csupán a fantázia vad szüleménye, ne legyünk restek a napsütötte hétvégén, pakoljuk össze a családot és irány a zöld!

Hová és mivel?

Sokszor az úti cél nem is lényeges, mehetünk ötször vissza ugyanarra a füves tisztásra, vagy kereshetünk mindig újabb és újabb kihívásokat. Ami fontos, hogy a helyszín viszonylag gyorsan, egy-másfél óra alatt megközelíthető legyen. Menjünk akár tömegközlekedéssel, busszal, vonattal vagy autóval, de a nap ne az A-ból B-be való eljutásról szóljon. Ideális esetben persze gyalog, de keveseknek kezdődik egyből a kertkapu mögött a természet.

Kundermann Balázs

Nem fogunk most konkrét kirándulóhelyeket ajánlani, hiszen a világhálón pár kattintással számtalan csodás és érdekes úti cél gyűjthető be, pontos leírással, térképvázlattal és fényképekkel. Ha pedig attól tartanánk, hogy mások is ezt teszik és mire odaérünk már teli lesz a rét, kérjünk tanácsot túrázásban tapasztalt ismerőseinktől. Mindenkinek van egy kedvenc titkos helye. Vagy szerezzünk be egy turistatérképet és vágjunk neki magunk. Nem baj, ha nem vagyunk vérprofik, s habár eltévedni nem jó, másnap a család aparaja-nagyja hatalmas kalandként fogja értékelni a kétórás erdőn-mezőn való bolyongást.

Mit pakoljunk? 

Az úti cél kiválasztásánál talán sokkal lényegesebb kérdés, hogy mit pakoljunk a hátizsákba. Első és legfontosabb: ne készüljük túl magunkat! Ne pakoljuk fél órán keresztül a kocsi csomagtartóját olyan dolgokkal, melyeket aztán hazaérve érintetlenül veszünk ki. Szánjunk rá öt percet, gondoljuk végig mire is lehet szükségünk a nap folyamán, ha pedig nem érezzük kisujjunkban a rutint, ne legyünk restek és írjunk listát. A legjobb, ha már a kezdetek kezdetétől bevonjuk a gyerekeket is a készülődésbe. Ne azt szokják meg, hogy anya, vagy apa pakol, hanem hogy mindenki a saját cókmókjáért felelős. A nagyobbak majd segítik a kicsiket, a végén pedig a felnőttek közül valaki átnézi a zsákokat, nagyjából minden helyére került-e. Persze lesz ott plüss maci és irányíthatós autó is, de próbáljunk meg nem beleszólni mit hoznak. Elég egy szabályt betartatni: amit bepakoltak, azt egész nap cipelniük kell. Meg fogjuk látni, hogy néhány alkalom után egész ügyesen fognak csomagolni.

Kundermann Balázs

A fenti szabályt alkalmazzuk magunkra is. Lássuk be, nincs is sok dologra szükségünk. Vigyünk egy nagyobb plédet, amire fekhetünk. Nem kell több. Idézzük csak fel szüleinket: az R nélküli hónapokban (májustól augusztusig) a fű is ugyanolyan kényelmes. Heverjünk bele. Üljünk kövekre vagy kidőlt fatörzsekre. Mindenképpen legyen nálunk éles kés, fényképezőgép és egy feltöltött mobiltelefon. Vigyünk elegendő folyadékot! Régi bölcsesség, hogy a sima víz a legjobb szomjoltó, egy doboz gyümölcslével vagy savanykás limonádéval azonban nem fogunk ártani magunknak. Minden három órára iktassunk be egy étkezést, azaz ha nyolc órás kint tartózkodást tervezünk legalább két evéssel számoljunk. Főként ha gyerekekkel megyünk. Legyen a zsákban sok szezonális zöldség és gyümölcs, némi kenyér, sajt és húsárú, de ne fukarkodjunk a jutalomfalatokkal sem. Egy darab csoki vagy müzli szelet sok kilátástalan szituációból ránthat ki bennünket. És jó ha van nálunk szárított gyümölcsökből és olajos magvakból készült keverék. Minden eshetőségre. Meg lehet vele nyugtatni a bömbölő csecsemőt, de a gyaloglásban megfáradt tinédzsernek is ad még negyedórányi plusz energiát. Tehetünk be műanyag tányérokat is, ha nagyon ragaszkodunk hozzájuk, habár a műanyag dobozokból, melyekben az elemózsiát visszük ugyanolyan jól lehet falatozni.

Mit csináljunk?

Ezt főleg a srácok életkora és állóképessége határozza meg. Idősebbekkel egész sokat lehet sétálni, de a kicsik is bevállalhatnak pár kilométert. Ne hagyjuk, hogy unatkozzanak. Amennyiben jelzett túraösvényen haladunk bízzuk meg őket a fákra és a kövekre festett jelzések követésével. Vezessék ők a családot. Ne csodálkozzunk, hogy az izgalom hevében úgy megszaporázzák a lépteiket, hogy mi is alig  tudjuk majd tartani velük az iramot. Mindenképpen tervezzük be egy nagyobb megállót: ez lehet egy mező, egy erdei tisztás, egy lankás hegyoldal vagy egy dombtető. Ahol lepakolhatunk és falatozás közben megpihenhetünk. Ha nincs tilalom és találunk kijelölt helyet, rakjunk tüzet és süssünk valamit. Ha mást nem kenyeret vagy almát. Vigyünk labdát, dobálni vagy rugdosni és ha még alszanak délután a gyerekek, pakoljunk magunknak könyvet is.

Kundermann Balázs

Ne tervezzünk sokat, nem az a cél, hogy végig rohanjunk, hanem hogy végre zsebre vághassuk az óránkat, akkor ehessünk amikor megéhezünk, akkor pihenhessünk amikor elfáradtunk. Hasaljunk le a gyerekkel és nézzük vagy hallgassuk ahogy nő a fű, gyűjtsünk bogarakat a kiürült pillepalackba és csináljunk saját ugráló cirkuszt! A kirándulás végén aztán ne felejtsük szabadon engedni a művészeket. Távozáskor pedig hagyjunk mindent úgy, ahogy találtunk. Vigyük haza a szemetet és az erdőben csak lábnyomokat hagyjunk.