Szlankó Zoltán szolnoki hegymászó harminc éve tervezte, hogy megmássza a világ legszebb hegyét, a 6814 méter magas Ama Dablamot. Tízen indultak el Magyarországról Nepálba, fő céljuk a 6476 méter magas Mera Peak megmászása volt. Miután fel­értek, a három hegymászó: Szlankó Zoltán, Demény Gábor és Horváth Csaba elváltak a többiektől, és újabb ex­pe­dí­cióra indultak.

"A csapatunk egy vezetőből, egy szakácsból és nyolc teherhordóból állt. Október 13-ára elértük a Shato Pokhari nevű, két házból álló völgyrészt, 5200 méter magasságban. Addigra a látótávolság lecsökkent, és már legalább tíz centi hó volt" – idézte fel a Borsnak a hegymászó.

A csapat betért a pihenőbe, amit kövekből építettek, a tetején egy lyukas ponyva volt, bent kupacokban állt a hó, de legalább tető volt a fejük felett. A hóesés nem állt el, másnap reggel világossá vált, hogy csapdába estek. Egyik irányba sem tudtak továbbindulni. Felhívták a szervezőirodát, hogy baj van, és várták a helikoptert, ekkor jött közbe a lavina.

"Hallottam egy morajlást a fejünk felett, ami egyre hangosabb lett. Elkiáltottam magam, tettem két lépést, és a házat megsemmisítette a lezúduló hó. Szerencsére az összeomló kövek nem zuhantak rám, így a hó alól nagy nehezen ki tudtam jönni" – részletezte a történteket a hegymászó.

Először azt hitte, csak ő maradt életben, senki nem válaszolt, és csak havat látott maga körül. A mellig érő hóban nehéz volt eljutni a bejáratig, ahol a hólapátot hagyták. Tudta, hogy minden perc számít. "Csaba is előkerült a hó alól, Gábort ki kellett szabadítani a kövek közül, de szerencsére nem tört el semmije. Ásni kezdtünk ott, ahol a sok embert sejtettük. Egy lapátunk, egy serpenyőnk és egy pár kesztyűnk volt. Akinek egyik sem jutott, csupasz ujjakkal vájta a havat" – magyarázza Zoltán.

Órákon át küzdöttek, így nyolc ember életét mentették meg. A sötétedés és a kimerültség miatt azonban abba kellett hagyniuk a keresést. A hó alatt maradt a szakács, egy fiatal teherhordó és a menedékház üzemeltetője. Két éjszakát töltöttek rettegésben, mert bármikor jöhetett volna egy újabb lavina, de végül megérkezett az életmentő helikopter.

"Nem tettem le róla, hogy eljussak az Ama Dablam csúcsára. Sokan kérdezik tőlünk, hogy miért kockáztatjuk az éle­tünket. Úgy gondolom, mindenkinek kellenek célok, melyekért érdemes élni. Nekünk ez jutott" – tette hozzá.