Szeretkezz és háborúzz: Tel-Aviv európai szemmel
Tel-Avivot a világ egyik legjobb partivárosaként emlegetik az utóbbi években. A Budapestről három órányi repülőútra fekvő tengerparti városban az év szinte bármelyik évszakában felmelegedhetünk, de ebbe a mediterrán forgatagba csöppenve megérthetünk valamit a cionizmusról is. És közben megtapasztaljuk, hogy a fenyegetettség érzete máshogy edzi az izraeli embereket, mint az európaiakat. Pedig első pillantásra úgy tűnik, a jólét, a kényelem és kellem megteremtésén túl más nem is érdekli az ott élőket. Riport.
Első jelenet: fiatal lány sétál az utcán, hazafelé tart. Sűrű, fekete hajából néhány tincset felcsatolt, mert február közepén, a tel-avivi télben megizzadt. Ingujját feltűrte, úgy fest, mint ahogy nálunk egy suliból hazafelé tartó kamasz a testnevelés óra után. Csak rajta zöld egyenruha van, vállán hatalmas fegyver.
Második jelenet: a mozibejáratnál a befelé tartó emberek özöne hirtelen összeszűkül és egy sorrá alakul. A bejáratnál két férfi áll, sorban már előre nyitják ki táskáikat a látogatók, és hagyják, hogy belenézzenek a biztonságiak.
Harmadik jelenet: a pláza parkolóházánál egy idősebb férfi áll a sorompónál. Ahogy közeledik az autó már lép is a csomagtartóhoz, kinyitja és belenéz. Van, hogy a hátsó ajtókat is feltépi, vagy csak benéz az ablakon.
Aki Európából Tel-Avivba utazik, méghozzá először, az nemcsak ezeken az ott teljesen hétköznapinak számító jeleneteken fog csodálkozni, hanem már a repülőtéren inzultusnak érezheti a kérdezősködést: mit fog csinálni, kinél lakik, honnan ismeri, mióta, mit csinálnak majd együtt, meddig marad, mivel foglalkozik, mivel keresi a kenyerét? Amikor fokozottabb a helyzet Izraelben, magánéleti titkokba is belekérdeznek az idegenrendészet emberei, akiket arra képeztek ki, hogy kiszűrjék az ellenséget, a rendbontókat, az "arabbarátokat. Nem mintha visszafordítanák nyomós ok híján bármelyiket, csak fintorognak, vagy szemmel vernek.
Erre számítson, ha Tel Avivba utazik |
Az Izraelbe utazó külföldi állampolgárok szigorú ellenőrzésre számíthatnak a repülőtéri vagy szárazföldi beléptetésnél - derül ki kormany.hu konzuli tájékoztatásából. A biztonsági ellenőrzés El-Al repülővel utazás esetén már a gépre felszállás előtt megkezdődik a kiinduló repülőtéren. Általában minden csomagot még a becsekkolás előtt átvilágítanak, manuálisan is átvizsgálhatják, illetve az utazót kikérdezik. Ugyanerre kell számítani az Izraelből elutazáskor is a Ben Gurion repülőtéren. Célszerű ezért a repülőtérre időben, a repülőgép indulása előtt 3 órával megérkezni, ahol a zsidó ünnepek kezdetén és végén különösen nagy az utasforgalom és a várakozási idő. A biztonsági, illetve az országhatár átlépésekor az idegenrendészeti ellenőrzésnél alaposan kikérdezik a külföldit az utazás részleteiről és minden egyéb relevánsnak tartott körülményről. Előfordulhat, hogy gyanúsnak vélt adatok vagy körülmények esetén a beutazó e-mail postafiókját is kérik bemutatni az utas laptopján vagy okostelefonján, aminek a megtagadása a visszafordítás kockázatát rejti magában. A beutazó útlevelében található arab vagy más muzulmán országok pecsétjei nem jelentenek beléptetési akadályt. Az ilyen pecséttel/pecsétekkel rendelkező utazók ugyanakkor alaposabb biztonsági ellenőrzésre számíthatnak. Az ellenőrzés mélysége az egyéni körülmények mellett függ attól is, hogy a szóban forgó arab vagy muzulmán országgal éppen milyen viszonyban van Izrael. Jordániából és Egyiptomból a turista célú beutazás jelenleg folyamatos és akadálymentes. (Az útlevélben lévő bármilyen izraeli pecsét meghiúsíthatja viszont a belépést Szíriába és Libanonba, illetve a legtöbb közel-keleti muzulmán országba.) |
Ám amint átjutunk a Ben Gurionon, elkezdhetünk beleszeretni a városba. A februári húsz fokos télbe például, a fűszeres levegőbe, az ok nélkül, viccből is dudáló autósokba, és bármelyik zsidó-arab ételbe: a paradicsomos, padlizsános, humuszos saksukába, amibe egy tojást ütnek, és elénk rakják a narancssárga flair székekkel telepakolt tengerparti sétányon. Aztán ott vannak azok a dús szemöldökű kreol férfiak, és rekedthangú, karakán nők. Az pedig végképp nem marad szomjan, aki ereszdelahajamra vágyik: Tel-Avivot az utóbbi években a legfelszabadultabb, legbulisabb városként emlegetik – a Lonely Planet 2012-ben két top 10-es listáján is feltüntette, az egyik a hedonista kiruccanások ajánlásait tartalmazza (ezen Budapest is szerepel), a másik a világ legjobb partivárosai között sorolja fel az izraeli várost Belgrád, Buenos Aires és Montreal mellett.
A New Yorkban 1969-ben feltalált melegfesztivált, a Pride-ot itt például százezres tömeg ünnepli minden júniusban, ami példátlan a környéken, de még Európában is csak a legnyugatibb részeke nészlelhető hasonló nyitottság. Az 1948-ban létrejött államban, bár sok ellenséggel kell megküzdeniük a közvetlen határokon, úgy tetszik, tárt karokkal fogadják a másságot, és minden erejükkel azon vannak, hogy megteremtsék a könnyed, kényelmes, és a gondtalanságot legalábbis mímelő élet feltételeit.
Ünnepelni, bulizni már az első kibucok létesítői, a narancsfatermesztő pionírok is nagyon tudtak, ez derül ki például a Hazám, az ígéret földje című, 2013 év végén magyarul is megjelent vaskos könyvből. Ari Shavit a Haaretz külpolitikai újságírója, Izrael 1890-ben induló újkori történelmét és az izraeli embereket mutatja be: az ambiciózus építőket, a saját bőrükön megélt holokausztot magukban elnyomókat, a mindig rettegő föld- és honfoglalókat, a fiatalokat és erőtől duzzadókat, az arabüldözőket, a meggyengült családfőket, az amazon anyákat, a korrupt politikusokat, a humánus, mérsékelt és kiegyensúlyozott cionizmusban hívőket és a csalódottakat.
Partikép 1936-ból |
„Azt mondják, most ezek a tavaszi partik vannak divatban…Sudár berlini lányokat és jólöltözött lengyel társasági hölgyeket is meghívnak. A vendégek a tel-avivi Rothschild Boulevardról indulnak egy amerikai luxusautókból álló csillogó konvojjal, s a narancsültetvény bejáratához közeledve nyomkodják a dudát és villogtatják a lámpáikat….A zenekar egyre pörgősebb dallamokat játszik. Először keringő, aztán a tangó, végül a foxtrott…Egy zajosra sikerült szépségverseny, majd a bál legbátrabb szerelmespárjának kissé frivol megválasztását követően a párocskák kezdenek eltünedezni a a narancsliget sötétjében…Amikor felkel a nap…a munkások felmossák a teraszt. Kissé megrökönyödve kapnak fel egy selyem melltartót az öntözőmedence mellől”. Részlet Ari Shavit Hazám az ígéret földje című könyvének Rehovot narancsültetvényének 1890-es alapításától 1936-ig leíró fejezetéből. |
Esténként az izraeli város csak azért nem dübörög, mert a homokon tapicskolva a hangok is belecsobbannak a tengerbe. A partizónába viszont éjfél előtt nincs bejárás, hacsak nem a bárt akarjuk támasztani és a pultossal hetyegni, a táncos, azaz tombolós mulatozáshoz pedig éjjel kettőig minimum ott kell lenni - ez még nem is lenne olyan nagy szám a budapesti bulizóknak, az viszont igen, hogy Tel Avivban ez minden nap így van, nem csak hétvégén.
Az afterparty is különös jelentőséggel bír, átlalában reggel 7-8-kor kezdődik, és a tengerpartra néző helyeken a legtranszosabb. A másik nagy különbség az átlagéletkor: ahogy nálunk 35 fölött már óvónéniknek- és bácsiknak néznek a szórakozóhelyeken, ott 20 és 60 között mindenki ugyanúgy ropja.
Az easy jól leír mindent, ami a tel-avivi éjszakával kapcsolatos, egy New York-i öreg partiróka útikalauzában úgy fogalmaz a dress code-ról: "Extrémül lezserül mennek bulizni, főleg a fiúk, Tel Avivban egy férfinak sincs öltönye". De a nők sem viszik túlzásba, a szokásos fekete pamutleggins attól lesz partiképes, hogy magassarkút húznak hozzá.
Nincsen puccos hely vs. romkocsma, inkább a zenei stílus alapján lehet válogatni a repertoárból, itt ugyanis nem a bározás (baring), kocsmázás (pubbing), hanem a klubbozás dívik (nightclubbing), és ha egy-egy napot kihangynának az éjszakázásból, akkor elmennek egy étterembe és megisznak egy pohár bort. Egyet! Az esztelen alkoholfogyasztás ugyanis nem immanens komponense az ereszd-el-a-hajamnak, sokkal kevesebbet vedelnek mint mifelénk, éjfél után sem felesekkel, hanem negyedesekkel (chaser) dobják fel az eleve forró alaphangulatot, ami úgy tart hajnalig, hogy utána nincs széthányva minden utcasarok. Kultúráltabban buliznak? Nem feltétlenül, csak a vérmérsékletük mellett nincs szükségük talán annyi tudatmódosítószerre.
És ha valaki belát a zsidó otthonokba, mást is felfedez. Pénteken délutántól szombat estig kint nyugalom honol. Tel-Aviv egyik előkelőbb külvárosában - Raanananban leginkább csak babakocsit tologató anyákat és apákat látni, mennek a családhoz, amelyből mindegyik minimum négy fős, de inkább több. Egy hétvégi összejövetel alkalmával a hatfős standard asztalt duplájára kell nyitni három generációnak, ketten meg nem ülnek le, ők hozzák egymás után a fogásokat, és kiveszik az üres tányérokat a hadonászók kezéből.
A gyerekek ugratják egymást, csinálják a "balagant" és közben csókolják szüleiket, nagyszüleiket. Két báty öleli egymást az egyik végen, emitt a tízéves unokahúg odatartja karját nagybátyjához, az meg feltűri a pulóverét, mert belelóg a maceszgombóc-levesbe. A telefonját bújja közben mindegyik, kicsik és nagyok, a csörgések, pittyegések belesimulnak a lármába. IPhone 5-öse van az egyik tizenévesnek, azt meséli, hogy szerinte a mobil emberi kapcsolatok kárára válik. „Egyszerűbb a telefont nyomkodni, mint egymással beszélgetni”. Pedig beszélgetnek, keresztbe-kasul, közben egyikük elbóbiskol, a legkisebb pedig a tabletes játékon éri el az újabb egyéni csúcsot. Fényképek kerülnek elő, az egyiken egy szép férfi, amerikai rokon. Most halt meg rákban, még csak 44 éves volt, négy gyerek maradt utána, a legkisebb 18 hónapos. Könnybe lábad a szemük az idősebbeknek: „de jóképű volt! Micsoda veszteség!”
A repülőn (egy éve az El Al mellett fapadossal is el lehet jutni Izraelbe Budapestről ) már Tel-Aviv felé feltűnik, hogy itt a család "nagybetűs", az apák nyakán két-három zilált gyerek lóg, az anyák rekedten tartják kordában őket, kilóg a folyosóra egyik lábuk, másikkal az üléstámlán csimpaszkodnak zokniban. "Mégsem zavaró, nem úgy rosszak, ahogy például a brit gyerekek, akik folyamatosan üvöltenek" - állapítja meg egy magyar útitárs. 18 éves korukig szabadok, aztán bevonulnak. Mégsincs ellene kifogásuk, nem csak a "tantervükhöz" tartozik hozzá, olyan állampolgári kötelesség, ami napi aktualitást nyer, ha kiéleződik a helyzet a Golán-fennsíkon, vagy Gázában.
A lányoknak két, fiúknak három évig tart a hadkötelezettség, ilyenkor csak két- háromhetente járnak haza hétvégére, és három havonta kapnak egy hét kimenőt, de akkor sem hagyhatják el az országot. Besorolásuk szerint különböző feladatokat látnak el, de harcolni, fegyvert kezelni megtanulnak. A fiúk valóban férfiakká válnak, megizmosodnak, a sivatagban éjszakáznak heteken át, akár máfél éves kemény kiképzésen vesznek részt, attól függően, hogy mire képesek, és hova sorolják őket a fizikai és szellemi adottságaik alapján.
Aki 97 pontot - ez a maximum, kapja másfél évvel (kb. 17 évesen) a behívás előtt a besoroláson, azért versengenek a hadseregben, elitszakaszba is kerülhet, a többieknek viszont már az első körtől alá kell vetni magukat a felsőbb akaratnak. Manapság a fiatalok körében az a kúl, ha minél magasabb pontszámot érnek el, de volt ott is olyan időszak, amikor inkább a leminősítésért sumákoltak.
A lányokat míg régebben inkább csak adminisztrációs munkákra fogták be, egyre nyitják előttük a harcosabb lehetőségeket. Nem csoda, ha kissé elhagyják nőiességüket az egyenruha miatt. (Külső szemlélőként úgy tűnik, hogy később sem tér ez vissza, Tel Aviv utcaképét - hiába a szinte állandó jó idő - nem színesítik csini ruhácskák, kivillanó dekoltázsok, és kihívóan flangáló cicababák).
A szolgálat után elmennek dolgozni egy kis időre, hogy összegyűjtsék a pénzt a nagy utazásra: Ausztrália felé sokan veszik az iránt, de mostanában Dél-Amerika a legvonzóbb uticél. Luxus? Nem, ott is munkát vállalnak, vagy önkéntesnek állnak egy fejlődő régióban működő szervezetnél. Világot látnak, buliznak, lerázzák magukról a kiképzőtáborok feszültségét. Aztán valamikor hazatérnek, évek, valaki csak évtizedek után. Családot alapítanak, és élik a stresszel és élvezetekkel teli mediterrán hétköznapokat.
| Alapvető kifejezések | fonetikusan |
| Köszönés | Sálom |
| Köszönés péntek délutántól szombat estig | Sábbát sálom |
| Búcsúzás | Lehitraot |
| Hogy vagy? | Ma nisma? |
| Köszönet | Toda |
| Minden rendben | Hákol beszeder |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
