"Mi lett volna, ha Doktor House használhatta volna a Twittert?"
3D-s gyógyszer- és művégtagnyomtatás? Minden betegségre megoldást találó szuperszámítógép? Egyelőre elég futurisztikusan hangzanak, pedig már itt vannak a nyakunkon. Meskó Bertalan egy saját maga által kreált szakmában, az orvosi jövőkutatásban lett világszerte ismert szakember. Az orvostudomány és a sci-fi-szerű technológiák találkozása egyre életszerűbb folyamat, erre készíti fel az egyetemi hallgatókat, a 60-70 éves orvosokat és cégeket, kormányokat egyaránt. Interjú.
hvg.hu: Ön szerint melyek az utóbbi idők legfontosabb új, már használatban lévő technológiái az orvoslásban?
M. B.: Nagy sci-fi-rajongó vagyok, és megdöbbenve látom, hogy míg korábban évente jöttek ki hírek sci-fi-szerű technológiákról, ma már van, hogy egy nap alatt több ilyen is megjelenik. Nemrég például ugyanazon a napon jött ki reggel, hogy egy dél-koreai hajógyárban már exoskeletonnal (mesterséges külső vázzal – a szerk.) dolgoznak és emelnek vele mázsákat, aztán egy-két óra múlva pedig az jelent meg, hogy nanotechnológiával készített gyógyszerekkel lehet célzottan tumorokat kezelni. A legfontosabb technológiák közül kettőt emelnék ki. Az egyik a viselhető eszközök, azaz azok a kütyük, amelyekkel már otthon tudunk mérni akár EKG-t is, és klinikailag validált eredményt kapunk. A másik a kognitív számítástechnika, vagyis az IBM Watson szuperszámítógép, amit láttam élőben használni orvosi papírok elemzésénél. Hihetetlen, hogy azt fogom mesélni majd a gyerekeimnek, hogy amikor 2009-ben orvos lettem, még nem fértünk hozzá minden információhoz, hanem vagy elolvastuk azt a cikket, ami a betegségről szól, vagy pont nem azt olvastuk el, és ennyin múlt minden. A Watson eközben 23 millió cikket átnéz, plusz a beteg papírját, és ajánl egy megoldást. Persze a végén az orvos dönt, de elképesztő segítséget tud nyújtani egy ilyen eszköz.
hvg.hu: És melyek azok a technológiák, amelyekre még várni kell, de a közeljövőben már valósággá válhatnak?
M. B.: Az orvoslás történetének legnagyobb mérföldköve az lesz, amikor szakember és páciens egyaránt hozzáfér a szükséges információhoz. Technológiai oldalról pedig a 3D-s nyomtatásnak lesz nagy hatása hamarosan, amikor segédeszközöket, művégtagokat vagy akár személyre szabott gyógyszert tudunk majd nyomtatni. Idén indult el a viselhető szenzorok forradalma, amikkel otthon tudunk mérni egészségügyi paramétereket. Azaz az orvoslás elefántcsonttornya fokozatosan leépül, ami lehetővé teszi végre az orvos-beteg közötti partneri viszony kialakulását. Fontosnak tűnik még a genomika előretörése, az okostelefonok otthoni laborrá alakulása, és a kognitív számítógépek diagnosztikában betöltött szerepe is.
hvg.hu: The Guide to the Future of Medicine, azaz Útikönyv az orvoslás jövőjéhez címmel nemrég jelent meg az új könyve. Miről szól?
M. B.: A könyv szeptember elején jelent meg az USA-ban, de Amazonon keresztül mindenhol kapható. Egyévnyi munkám van benne, 22 trendet foglaltam össze, ami szerintem
formálja a jövőt, az e-páciensektől kezdve az orvosi robotikán át a mesterséges intelligenciáig. Hogy mi az, ami még elég futurisztikus, de mi az, ami már most elérhető, az drága-e, vagy olcsó, mennyire hozzáférhető. Én azt látom, hogy elég sokan egy új országba utazunk, ami a jövő orvoslása, egy teljesen új világ, de nincs hozzá turistakönyv, hogy felkészüljünk rá, hogy mit kell várni, mi lesz a jó, mi lesz a rossz, mi lesz az etikailag megkérdőjelezhető. Ezért írtam egy olvasmányos, példákkal teli, színes turistakönyvet, hogy mit lehet kezdeni ezzel orvosként, kutatóként, betegként, ápolóként, döntéshozóként stb. 22 trend és a végén egy guide, egy kézikönyv arról, hogy akkor mától mit lehet csinálni, hogy mindez ne érjen váratlanul. Mert nem egy változáshullám tart felénk, hanem egy cunami. De szerintem még időben vagyunk, fel lehet készülni.
hvg.hu: A gyakorlatban hogy kell elképzelni a munkáját? Hogyan tudja összeegyeztetni ezt a sok területet, amivel foglalkozik?
M. B.: Ehhez a munkához sokfajta kalap kell: kell a kutatói kalap, az orvosi kalap és egy teoretikus-technológiai szemléletű kalap, ezeket pedig mindig váltogatni kell, ha éppen könyvet írok, előadást tartok, vagy mondjuk cégeknek oktatok. Nagyon sok kihívást rejt magában, ezért mindennap meg kell újulnom, de pont ezt szeretem benne. Amikor írtam a könyvet, volt olyan nap, hogy 18 órán keresztül írtam. Van, hogy egész nap interjúkat adok. A minap Hollandiában voltam előadni egy gamifikációs konferencián, aznap este pedig a British Medical Journalnek adtam interjút, másnap jöttem haza, és este már itthon interjúztam. Globálisan dolgozom, az online kapcsolataimon keresztül, Twitteren több tízezer követővel. TEDx-előadásom is arról szólt, hogy mi lett volna, ha Doktor House használhatta volna a Twittert? Jó érzés, hogy akármilyen kérdésem van, szakmai, tudományos vagy épp turisztikai, mindig pillanatok alatt, azonnal választ kapok rá. Egy online platform kellett ahhoz, hogy csatornát építhessek az agyam és sok más orvos agya között.
hvg.hu: Saját megfogalmazása szerint orvosi jövőkutatóként dolgozik. Mit takar ez pontosan?
M. B.: Ezt a szakmát én találtam ki. Amikor elértem az álmomat és orvos, majd genetikus kutató lettem, éreztem, hogy valami hiányzik. Rájöttem, hogy a geek énem nem volt a rendszerben, olyan szakma viszont nem volt, amiben ezt alkalmazni tudnám, és hát mit csinál ilyenkor az ember? Szakmát alkot. Ez egy sötét barlang volt az elején, most már a barlangban van lent tábortüzem, meg számítógépem. Az orvosi jövőkutatás egy elég diverz terület, most már egy évben 90-100 alkalommal járok előadni külföldre és itthon a Semmelweisre is, könyveket írok a témában, próbálom gyakorlatba átültetni az általam kitalált koncepciókat, orvosi és páciensi oldalról egyaránt. Az a célom, hogy lebontsuk az elefántcsonttornyot, hogy a beteg és az orvos egy szintre kerüljön egy partneri viszonyban. Ez mindkét oldal számára felelősségváltozással jár, de mindkettőnek jobb dolga is lesz általa.
hvg.hu: A szakma alapjainak megalkotásánál külföldi példákra támaszkodott?
M. B.: Nem nagyon volt más választásom. Az e-páciens-mozgalom Amerikából indult ki, most már Európában, nálunk is van. A probléma az, hogy sok orvos nem igazán tudja, hogyan tudna digitálisan segíteni a betegeken, éppen csak eddig nem erre voltak felkészítve, ahogy én sem, ezt tanulni kell. Ezért én ezt oktatom a Semmelweisen, az USA-ban a Stanfordon, és a hallgatók imádják. Egy-két év alatt a különböző új eszközök miatt akkora változás jött be az egészségügyben, amire senki nem állt készen. Most kezdünk magunkhoz térni, a forradalom most fog elindulni.
hvg.hu: Ön volt az első, aki az orvoslás ezen aspektusát tanítani kezdte Magyarországon?
M. B.: A világon elsőként tartottam ilyen kurzust, a Semmelweisen, két éve pedig mesterkurzusok keretében stanfordi oktatókat is felkészítek arra, hogy hogyan tanítsák ezt a medikusaiknak. Vannak angol nyelvű előadásaink, online kurzusaink és Facebook-challenge-eink is. Hiszek ezekben a módszerekben, mindig oda megyek, ahol a tanuló van. Ha a Facebookon vannak, akkor ott teszem fel a kérdéseket a tananyagból. Pluszpontokat is lehet szerezni. Aki a versenyt megnyeri, annak nem kell vizsgázni a végén, és csokoládét is kap. A csoki még mindig a legjobb motiváció. Online kurzust fejlesztettem, drága mulatság volt, a Facebook-challenge is mindennapos figyelmet igényel, de a csoki mindent visz. Analóg motiváció kell a digitális világban is.
hvg.hu: Elég változatosnak hangzik ez a szakterület. Egyetlen kurzus elég ezeknek a tudásoknak az átadására?
M. B.: Azt kéne mondanom, hogy nem elég, de mérjük az eredményeket, azok szerint pedig elég egy kurzus. Sőt, tartok az orvosoknak háromórás workshopokat, annyi gyakorlati példám van a saját életemből, hogy lényegében ennyi idő alatt is órákat tudunk spórolni nekik hetente, azzal, hogy ezt a tudást egyszer magukra veszik.
hvg.hu: Ha ez a háromórás gyorstalpaló is elég tud lenni, akkor miért gondolja, hogy bővíteni kellene az orvosi jövőkutatás oktatását?
M. B.: Azt kell, hogy mondjam, semleges orvosként és kutatóként, hogy tanulni sosem elég, én is folyamatosan tanulom ezeket a dolgokat. Azokban az ökoszisztémákban hiszek, ahol a beteg és az orvos egy szinten vannak. Ezért én is úgy oktatom a szemeszterenkénti 200-300 hallgatómat, hogy közben én is tanulok tőlük. Nem úgy helyezkedek el, hogy én a pulpitus mögött állok, és lenézek rájuk, hanem egy kapcsolati hálót igyekszem alkotni velük, ami az egyetemen kívüli kommunikációban is fennmarad mindenfajta korlát nélkül. Kétoldalú folyamat kell, hogy legyen: ők tanulnak tőlem, én pedig tanulok tőlük.
hvg.hu: Miből látszik az, hogy az orvos és a beteg nincs egy szinten Magyarországon?
M. B.: Nem csak Magyarországon, a világon sehol nincsenek egy szinten, mert az orvoslás így épült fel évezredek óta. Az orvos majd megmondja, hogy mi lesz, ő az isten, a beteg pedig szépen várja a megoldást. De ez megváltozott. Eddig érthető volt, hiszen az eszköz, az információ csak az elefántcsonttoronyban volt meg, most már nem csak ott van. 23 millió orvosi tanulmány van fent a PubMed.com-on, bárki hozzáférhet. Tudok mérni otthon vérnyomást, EKG-t, aktivitást vagy agyhullámot, okosóra kelt fel. Ilyen nemhogy öt éve, de még másfél éve sem volt. És még most ön a java, ez csak az első hullám.
hvg.hu: Hogyan érhető el a betegeknél és az orvosoknál, hogy együtt kezdjenek el tenni ezért a változásért?
M. B.: Az orvosok még nem feltétlenül örülnek neki, mert eddig megszokták, hogy majd ők megmondják, mi lesz. Én is voltam most orvosnál, és kérdezte, hogy mérjünk vérnyomást? Mondtam, hogy nem kell, mert én hetente egyszer megmérem magamnak, itt van az alkalmazásban az elmúlt harminc mérésem szépen ábrázolva, minek töltenénk időt egy felesleges pumpás vérnyomásméréssel, ha itt van minden adat a telefonomban? Fókuszáljunk inkább a fontos dolgokra. Annyi tanulmány van most már rá, nem is csak koncepció, hogy az e-páciens jobb, könnyebb vele dolgozni, hosszabb távon jobban betartja a terápiát, mert érti, hogy miről van szó, hogy mi a baja, és így nagyobb a motivációja is. Ezt viszont az orvosoknak meg kell érteni, hogy jönnek az e-páciensek, de ez egy újfajta tudást, digitális íráskészséget igényel. Persze a másik oldalról nézve, ha az orvosnak le kell lépkedni az elefántcsonttoronyból, akkor a betegnek fel kell lépkedni hozzá, ami felelősségnövekedéssel jár, egészségesebben kell élni. Eddig nehéz volt motivációt találni, most meg kell keresni.
Én például konkrétan utálok futni. Mindennap sportolok, de futni nem szeretek, viszont elismerem, hogy néha azt is kell, ezért találtam rá megoldást. Van egy Zombies, run! nevű alkalmazás, ami egy virtuális világról szól. A fülhallgató a fülemben, a telefon a karomon van, és zombitámadás van, hallom a hangjukat, előlük kell futnom, közben virtuális egészségcsomagokat kell felvennem, amit hallok a fülemben, rádión beszélek a többiekkel, tehát egy világ van körülöttem. Közben pedig lefutok 6-8 kilométert, amit másképp nem tennék meg. Tehát meg kell találni mindenkinek a saját motivációját, ha ez kütyüt jelent, akkor azt, ha szociális megoldást, mondjuk többet akar másokkal lenni, akkor azt. Ha szeretnék egészséges lenni, akkor azért tennem kell. Nem várhatom el modern emberként a modern orvoslástól, hogy ha beteg leszek, akkor beülök a székbe és fél óra alatt meggyógyítanak, pedig sokan még mindig ezt várják.
hvg.hu: Ha egyre több mindent meg tud csinálni magának a beteg, akkor milyen lesz az orvosok helyzete? Ők mennyire hajlandóak átvenni ezeket a tudásokat?
M. B.: Érdekes módon azt tapasztaltam, hogy nem életkorfüggő az új technológiák elsajátításának problémája. Több ezer medikus végzett már nálam, 18 évestől a huszonévesekig, illetve több száz orvost képeztem már ki a háromórás workshopokon, akár 60-70 éveseket is. A fiatalabbak már minden eszközt használnak, csak épp személyes célra, az idősebbek pedig használnák őket, de nehezebben sajátítják el az új technológiákat. Viszont az idősebbeket megtanítani, mondjuk egy számítógép használatára és a fiatalabbakat rávenni arra, hogy szakmailag is hasznosítsák az eszközeiket, nekem ugyanolyan nehéz. De mindenkire érvényes, hogy aki ezeket meg akarja tanulni, az meg tudja tanulni. Nem ez az orvoslás kvintesszenciája, hanem az orvosi tudás és az emberrel való kapcsolat, de ezek az új technológiák és digitális kommunikáció nélkül nem lesz orvoslás, nem 10-20, hanem 1-2 éven belül sem. Ezért tartok évente 90-100 előadást, ezért segítek kormányoknak, egyetemeknek, cégeknek, ezért írok könyveket, hogy minél több emberhez eljusson az, hogy orvosként neked is jobb, ha digitális íráskészséged lesz, betegeként pedig neked is jobb, ha egészségesebben élsz, mert nem kell a másiktól függni.
hvg.hu: Önnek személy szerint milyen tervei vannak a közeljövőben?
M. B.: A napokban indítom el a Youtube-csatornámat, ahol az orvoslás jövőjének legérdekesebb történéseit fogom bemutatni. Megújul a Webicina.com oldalunk és elkezdtem a kutatást az új könyvemhez, mely az előző útmutatót meghaladva, konkrét vizuális képet fog adni azokról az irányokról, melyekbe az orvoslás haladhat a közeli és távoli jövőben.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
