Nem csak a pilisborosjenői kistelekre, de még a munkába ingázni sem ajánlatos cégautóval annak, aki nincs tisztában a törvényi, illetve céges szabályozással. A magánhasználatot ugyanis a munkáltatók sokféle feltételellel engedélyezhetik, de adót minden esetben fizetni kell utána. Csak éppen nem mindegy, hogy ki és milyen nyilvántartások alapján fizeti meg. Az APEH-ellenőröknek pedig kedvenc csemegéjük az útnyilvántartások böngészése, a retorziók is egyre gyakoribbak és súlyosabbak.

Amennyiben a cégautót használó személy a járművel együtt juttatásként a magánhasználatra való korlátlan jogosultságot is megkapja, akkor kevés a macera. Mehet, amerre lát, amikor csak akar, a mellékhatásként jelentkező személyi jövedelemadó-vonzatot (vagyis a cégautó-adót) a munkáltató fizeti. Bár hivatalos kimutatás nem készült arról, hogy ez mennyire elterjedt a cégek körében, a tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a többi juttatáshoz hasonlóan ezt is elsősorban a szolgáltató és kereskedelmi vállalatok, ezen belül is a közép- vagy felsővezetők kiváltsága.

Van egy széles határsáv, a magánhasználatot időszakosan vagy egyéb feltételekkel megengedő munkáltatóké. A törvény erre lehetőséget ad, mégpedig kétféleképpen is. Egyrészt mivel a cégautó-adót havonta kell befizetni, és csak azután a használat után, ami az útnyilvántartással és egyéb dokumentumok alapján a céges használatot kizárják, lehetséges, hogy a cég ezt időszakosan, akár jutalomként, megengedi - rosszabb esetben a dolgozóval fizetteti meg.

Másrészt lehetőség van a cégautó-adó helyett a magánhasználattal összefüggő üzemanyag- és fenntartási költségek áthárítására is, ekkor a cég mentesül a cégautó-adó alól. Rendszeres magánhasználat esetén azonban a munkavállaló is sokszor így jár jobban. A benzinköltség értelemszerűen az útnyilvántartás alapján magánban futott kilométerek után térítendő, a fenntartás normaköltsége pedig 9 ft/km.

Fontos megjegyezni, hogy ez a konstrukció nagyon pontosan és szabályszerűen vezetett útnyilvántartást feltételez, valamint azt, hogy a cég belső szabályzata is engedélyezi a magánhasználatot. Gyakori tévedés a munkahelyre való bejárás üzleti célú használatként való értelmezése: az alkalmazott csak akkor viheti haza a kocsit, ha például kiküldetésre megy, és az úticél felé a lakás útba esik.

A cégek egy részéne viszont egyáltalán nem engedélyezi a dolgozóknak hogy bármilyen magáncélra igénybe vegyék a szolgálati gépkocsit. Ebbe azonban az alkalmazottak nem mindig törődnek bele, ilyenkor jönnek a különféle trükkök. Név nélkül sok olyan véleményt hallottunk, mely szerint "egy kis odafigyeléssel megoldható" a szabály kijátszása. Ilyen például, hogy a papíron a telephelyre való utazás valójában az útba eső első benzinkútig tart, és szigorúan olyan napokon szabad csak tankolni, amelyen a munkavégzés is megengedett a cégnél.

Az APEH-ellenőrök azonban tudnának arról mesélni, hogy a kis odafigyelés nem mindig elég. Ha valaki a lakása előtt parkol a cégautóval, ha az útnyilvántartásban kétszer olyan messze van Szombathely Budapesttől, vagy az egyéb dokumentumok nem igazolják például azt, hogy valaki minden héten leutazik az ország másik végében lévő telephelyre, akkor könyörtelenül büntetnek - nem ritkán milliós nagyságrendben. Márpedig a milliókat sosem a munkavállaló, hanem mindig a cég fizeti (más kérdés, hogy utána maradhat-e alkalmazásban az, aki a bajt okozta). A retorziót pedig érdekes módon éppen a nagy cégek nem kockáztatják, a könyvelők tapasztalatai szerint visszaélések elsősorban a legkisebb vállalkozásoknál fordulnak elő.