Ki ne emlékezne az első gyermekkori szerelmére? A férfiak nosztalgiával gondolhatnak első udvarlási kísérleteikre, mikor előzékenyen átengedték egy kislánynak az uzsonnájuk felét, vagy mikor először csempésztek szerelmeslevelet egy helyes leányzó tolltartójába.

A nők, kislányként hónapokig voltak képesek ábrándozni és pusmogni egymás közt egy helyes fiúról, aki akkor még szintén ovis vagy iskolatárs volt. Mégis furcsálljuk szülőként, vagy túl korainak tartjuk, mikor a hároméves gyereket az foglalkoztatja, ki lesz a férje vagy a felesége.

Ki tudja, mit neveznek szerelemnek a gyerekek? Vajon mit ért alatta a négyéves, középső csoportos kisfiú, mikor kijelenti, hogy neki a csoportból a Léna a szerelme. Mit érezhet az a kislány, aki egyszerre két fiúba is szerelmes, és a hétéves osztálytársai közül egyik nap az egyik felé hajlik, a másik nap a másik felé. Ráadásul nyílt titok az osztályban, hogy ő mindkét fiúnak tetszik. Vajon a pszichoszexuális fejlődés korai stádiumában, még a kamaszkor, a nemi érés előtt is létezhet szerelem?

Apu felesége, anyu férje

A szerelem alapja a kötődés, a vágy az összetartozásra, az elfogadásra és az intimitásra. Ezt először a családon belül tapasztalja meg a gyerek. A kötődés határozza meg, hogyan képes kapcsolódni másokhoz, mennyire érzi magát szerethetőnek, és mennyire meri vagy tudja megmutatni valódi önmagát és tud összehangolódni egy másik emberrel. Természetes szükségletünk az intimitás megélése, melyben feloldódhatunk, átélhetjük a másikkal szinte eggyé-olvadás élményét.

A kisfiúk első szerelmet is a családon belül szoktak választani: rajongással fordulnak az anyukájuk felé, és kijelentik, hogy szeretnék feleségül venni. A kislányok meg rivalizálni kezdenek az anyjukkal, az apuka kegyeiért, akit teljesen ki akarnak sajátítani maguknak. Nem igazi szerelemélményről van szó, de a nagyfokú rajongás, a szimbiotikus kapcsolódásra való törekvés, a „csak mi ketten legyünk egymásnak” érzése kísértetiesen hasonlít a szerelem rózsaszín ködére.

Komolyabb, mint hinnénk

Ez a fajta – az ellenkező nemű szülő iránt érzett – féktelen kisajátítási és birtoklási vágy hároméves kor körül figyelhető meg, és amint megérti a gyerek, hogy ez a vágya nem válhat valóra, kész arra, hogy érzelmi igénye tárgyát a családon kívül találja meg.

Valamilyen ösztönös képesség, tudattalan választás motiválja ezeket az első szerelmeket, melyek nem is olyan felületesek, mint hinnénk. Az ovis-kisiskolás szerelmeket a gyerekek komolyan gondolják, kifejezve ezzel, hogy a másik személy különlegesen fontos az életükben. Ez a fajta plátói kapcsolódási vágy még akkor is mély nyomot hagy egy emberben, ha a szerelme nem talál viszonzásra, vagy ha soha nem is találkoznak az iskolán kívül, vagy, ha még egymás kezét sem fogják meg a több hónapos, éves kapcsolat alatt.

Pszichológiai szempontból egy ilyen első szerelem egyfajta tapasztalás, gyakorlás, mely természetes intimitásigényből fakad. Jó érzés gyermekként átélni a szerethetőség, az elfogadottság élményét, és jó érzés mindezt adni a másiknak is.

A kapcsolat evolúciója

Idővel ezeknek a kapcsolatoknak az evolúciója megy végbe, az álmodozástól a „járásig”, mely először teljesen plátói síkon mozog, majd lassan a testi kapcsolódás élményével gazdagítja az újabb szerelmeket. A fokozatosság fontos része a gyermeki szerelemnek, mely szerencsés, ha nem sürgetve, nem a gyerek életkoránál, érettségi szintjénél, érdeklődésénél magasabb szinten történik. Jó, ha az éretlenebb, felkészületlenebb gyerek tempójában tud történni a kapcsolat elmélyülése, lehetőséget adva a pár tagjainak önmaguk és a másik biztonságos közegben történő felfedezésére.

Nem kell tehát megijedni az ovis, iskolás szerelmektől, és még kevésbé szabad kigúnyolni, leszólni, jelentőség nélkülinek gondolni őket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy több mint valószínű, hogy a szülő is jól emlékszik első szerelme nevére, megannyi évtized távlatából is.

Szeretni is meg kell tanulni. Hosszabb folyamat, míg a gyerek meg tudja különböztetni a vonzalmat az igazi mély érzéseket jelentő, tartós szerelemtől. Fejlődnek a választások is, hogy ki rabolja el a gyerek szívét. A megfelelő pár, az életen át tartó szerelem keresése ugyanúgy, mint az identitásunk fejlődése egy tapasztalati út. Nem lehet elég korán kezdeni. A szerelem tehát mindenkié, háromtól 103 éves korig!

Deliága Éva könyvéről itt talál infót.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.