Sok elvált szülőpár krízise mély és hosszantartó. Ahelyett, hogy a veszteségfeldolgozás normális stádiumain keresztül haladnának az elfogadás irányába, a harag-düh szakaszban vesztegelnek, olykor évekig. Vélt vagy valós sérelmek által ejtett sebeket nyalogatva, ádáz dühhel gondolnak egykori szerelmükre, életük párjára, gyermekük másik szülőjére.

A szülő ebben a lelkiállapotban, józan ítélőképességét elveszítve gyakran mossa össze saját érdekét a gyermekével. „Tudja csak meg, mekkora szemét az apja! A férfiakban nem lehet bízni, jobb, ha már most megtanulja!” – fejti ki a négyéves Timi anyukája keserűen, egy évvel a válása után. „Az anyja megbízhatatlan, nem törődik vele” – jelenti ki Péter a telefonban, nem figyelve arra, hogy kisfia, a hatéves Viktor bőven hallótávolságon belül van.

Letépni a családi fotókról

Nem akarnak ezek a szülők rosszat. Ők maguk is sérültek. Szinte belenyomorodtak a válásba, melyet életük nagy kudarcának könyvelnek el. Legszívesebben, ahogy a családi fotókról letépnék a másik szülőt, úgy szeretnék az életük lapjai közül is kiszakítani őt.

„Bárcsak sose kéne vele találkozni!” – hagyja el a sóhaj a férfi vagy a nő száját, és mindenki, aki 10 percnél régebb óta ismeri őt, pontosan tudja, hogy az exére utal. De igen ám! Van egy kis bökkenő! A gyerek…

Némely szülő úgy gondolja, hogy a vállalhatatlan, kibírhatatlan és megbízhatatlan másik szülőtől jobb, ha megóvja a gyereket. Leghelyesebb, ha felvilágosítja, hogy milyen valójában a másik szülő, talán abból az indíttatásból, hogy megóvja a gyereket egy későbbi csalódástól. Ahogy mondani szoktuk: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Eltéphetetlen kötelék

Rendelje meg online!

Mert a gyermeki lélek nem így működik. A gyerekek szeretik a szüleiket, így vannak behuzalozva. Még a tökéletlen szülőt is szeretik, nem akarják megbántani, szeretnék őt is jónak látni.  Vágyják a szeretetét és kötődnek hozzá. Extrém esetektől eltekintve, mikor az egyik szülőről kiderül, hogy veszélyezteti a gyereket és alkalmatlan a nevelésére, figyelemmel kell lenni erre a sajátosságra.

A vér nem válik vízzé, és egy kisgyereknek elemi igénye, hogy mindkét szülőjét szerethesse. Úgy kell elképzelnünk, hogy a szíve egyik fele anyától van, a másik apától, és ha bármelyik szülőt szidják, azzal őt is bántják. Benne él egy anyakép és egy apakép, ennek a rombolása a gyerek személyiségét, egészséges-kerek énképét is rombolja.

Tudvalevő, hogy léteznek nem tökéletes szülők. De a gyereke érdeke mégis egészen más, mint az elvált felnőtté. A gyerek kapcsolata más a szülőjével, mint a társnak az expartnerével. A gyermek és szülője közt eltéphetetlen vérségi kötelék, kötődés van.

A gyerek érdeke azt kívánja, hogy mindkét szülője benne maradjon az életében, méghozzá a lehető legsértetlenebb, értékétől nem megfosztott formában. Ez alól csak a bántalmazó, vagy elhanyagoló, veszélyeztető szülők jelentenek kivételt.

Sérelmekkel teli raktár

Sokkal gyakrabban fordul elő az, hogy amikor anya és apa már nem szeretik egymást szerelemmel, hirtelen észreveszik a másik hibáit. Ami addig bohém lazaságnak tűnt, az lustaság lesz, ami szeleburdiságnak hatott az szétesettség lesz, ami takarékosság volt az smucigsággá változik, ami szókimondó-őszinteség az bunkóság lesz.

Eltűnik az elfogadás és a szeretetteli attitűd, és helyébe a sértett kritikusság lép. Nem biztos, hogy a másik változott ekkorát, inkább az expartner látja őt másképp, és érzékeli addig is meglévő tulajdonságait negatívnak. A kommunikációs nehézségek ekkora már szakadékként tátonganak a két felnőtt között, a múltbéli sérelmekkel raktárakat lehetne megtölteni, és a volt családi fészek csatatérre hasonlít.

Fontos a diszkréció, a gyerek gyerekként kezelése, és annak a felismerése, hogy a harag rossz tanácsadó. Érdemes ezért szülőként inkább tompítani a másik szülő hibáit a gyerek előtt, sem mint kihangsúlyozni azokat.

Valóban, a gyerek rá fog jönni előbb-utóbb, hogy milyen az a szülő. Ha a szülő nem tartja be a gyerek felé tett ígéretét, ha nincs jelen az életében, ha elfelejti a születésnapját, ha hétszámra nem érdeklődik felőle, hosszútávon ez mind kiütközik majd a kapcsolatuk minőségében. Azonban ettől a tapasztalati úttól nem lehet megóvni a gyereket, ezt neki a saját kis életében, a saját tempójában kell megtapasztalnia, nem lehet teljesen megvédeni az ezzel járó sérüléstől.

A gyerek a cél

Ennél a forgatókönyvnél szerencsére gyakoribb, hogy bár a szülők nem jönnek ki jól egymással, de a gyerekkel mindketten jó kapcsolatot ápolnak. Ebben az esetben nagyon markánsan elválik ahogy egymással bánnak a szülők, és az, ahogy a gyerekkel viselkednek.

Nem lenne jó azzal összezavarni a gyereket, ha mindennek elmondanák a másik szülőt, hiszen ezzel a saját hitelességüket ásnák alá, és összezavarnák a gyereket. Közben pedig pont az lenne a cél, hogy a gyerek sérülések nélkül vészelje át a válást, és jól érezze magát mindkét szülőjével.

Elvált szülőként ezért különösen fontos, hogy tartózkodjanak a másik szülő szidásától. És figyelem: a falnak is füle van! A gyerekek érzékenyen olvasnak a nonverbális jegyekből, egy sóhajból vagy homlokráncolásból, akár hangsúlyból is. Így arra is vigyázni kell, hogy a telefonban mit mesélnek a nagyszülőknek, barátoknak, mikor azt a gyerek is hallhatja.

A szülőtársi kapcsolat nem bontható fel úgy, mint a házastársi. Egymás kölcsönös tisztelete, a civilizált, semleges hangvétel elengedhetetlen a gyerek harmonikus fejlődéséhez.

A sorozat első cikkét itt találja.

Deliága Éva Ketten háromfelé című könyvéről itt talál infót.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, melyben életciklusainkkal foglalkozunk. Keresse az újságosoknál, de meg is rendelheti nyomtatott formában vagy most ekönyvként is.

Nézze meg előfizetési ajánlatainkat, most sokféle kedvezménnyel várjuk.