L. Stipkovits Erika: A szülő legyen kamasz gyereke prefrontális kérge

„Tévhit, hogy a kamaszkor szörnyű, kibírhatatlan időszak. Én nem egészen ezt gondolom, hiszen gyakorló szülőként és nagyszülőként is azt tapasztalom, milyen sok életenergiát kaphatunk a gyerekektől ebben a korszakban” – hívta fel a közösségi média közvetítésével összegyűlt közönsége figyelmét L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, akinek nemrég jelent meg Szeretetre éhezve című, kamaszokról szóló könyve.

A kamaszkor három jellemzője

Azért érezhetik viszont kétségkívül nehéznek a szülők a kamaszkort, mert ilyenkor a fejlődő idegrendszerben megerősödik a jutalom iránti vágy, és ezért sokkal intenzívebben keresi a gyerek az újdonságokat. A kamaszok és szülők kapcsolatáról szóló új könyvét éppen ezért úgy építette fel, hogy elsősorban a családok megérthessék, „mit tudnak tenni, hogy az újdonságkeresés mederben maradjon”.

hvgkonyvek.hu

Az idegrendszer fejlődésének további következménye, hogy ilyenkor a prefrontális kéreg még nem éri el a végső fejlettségét, emiatt aztán a tinédzserek nagyon sokszor nem képesek előre látni a viselkedésük következményeit.

A harmadik legfőbb jellemzője ennek az időszaknak pedig az, hogy egyre nagyobb prioritást kapnak a társas kapcsolatok, „a társak pedig természetesen sok hülyeségbe is belevihetik a gyerekeket”. De egyébként is sokkal érzékenyebbek ebben az életkorban az emberek a szociális kapcsolatokra, mint a szüleik, és a társak elismeréséért nagyon sok mindent megtesznek, „hiszen – mint a kutatások kimutatták – a kirekesztés akár fizikai fájdalommal is járhat a számukra”.

Érzelmi zálog

A különféle kapcsolati hullámzás következményeként megélt érzelmek, akármennyire is szélsőségesek, nagyon fontosak. „Az érzelmek megélése az életöröm megélésének királyi útja” – hangsúlyozta L. Stipkovits Erika. Éppen ezért örülni kell, ha a gyerek tud érzelmeket megélni, mert a baj akkor kezdődik, ha erre már nem képes.

L. Stipkovits Erika dedikál egy korábbi HVG Extra Pszichológia Szalonban

Máté Péter

Fontos, hogy a szülő lássa a pozitív oldalát az érzelmeknek, hiszen ebből fog fakadni később, hogy örömöt is meg fog tudni élni. Ez pedig a záloga annak, hogy az életében majd később, a nehéz helyzetekben is tudjon kreatív energiákat mozgósítani.

Vajon jól csinálja a szülő?

Minden hátterű családban lehet gond a kamasszal, és egyáltalán: baj-e, ha nincs gond a tinédzserrel? – vetették fel a szalonest nézői. A szakember szerint utóbbi kérdésre akár az is lehet a válasz, hogy azért nincs gond a gyerekkel, „mert valamit nagyon jól csinálunk, jól reagálunk rá”.

Viszont azt is kell tudni, hogy amikor egy szülő felteszi a kérdést, hogy jól csinálja-e, akkor biztos, hogy jól csinálja. „A bűntudat a jó szülők sajátja.”

Persze, tudjuk, hogy jó szülő nem létezik, csak elég jó – elevenítette fel a lassan neveléslélektani közhellyé váló aforizmát L. Stipkovits Erika. A szülői lét is hosszú fejlődési út, és a kamaszkor különleges állomása annak az útnak, mivel ahogy változik a gyerek személyisége, jó esetben úgy változik a szülő is vele. A kamasz tükröt tart a szülőnek, és ez egy nagy lehetőség a megújulásra, fejlődésre. Minél problémásabb a kamasz, annál többet fejlődhet vele.

A jó szülő legfontosabb tulajdonsága a hitelesség – folytatta a szakember. A gyereknek ugyanis nem tévedhetetlennek kell látni a szüleit, hanem hitelesnek, vagyis hogy valódi érzelmeket mutasson, és tanítsa meg, hogyan lehet azokat kezelni. Nem baj, ha dühös, csak ne bántson meg mást! Ilyenkor tanulhatja meg a kamasz, hogyan kell a saját indulatait levezetni, hogy élhet át hiteles, önmagát gazdagító érzelmeket. Ezekről pedig lehet beszélgetni is, ami sokkal többet ér az „észosztásnál”, a „prédikálásnál”, és sokkal jobban el is fogadják.

Egyre infantilizálódunk

Rendelje meg online!

Arra a kérdésre, hogy mettől meddig tart a kamaszkor, a szakpszichológus elsősorban azt emelte ki, hogy sokkal korábban kezdődik, és sokkal később fejeződik be, mint régebben. Az idegrendszeri változások már a prepubertás idején, vagyis 8-10 éves korban kezdődhetnek, és ez szerinte azt eredményezi, hogy megnő a kamasz tudásszomja: tudni és tanulni akar. Csak nem unalmas dolgokat – tette hozzá. A szülőknek pedig manapság igen nehéz azt eldönteni, hogy a mai iskolarendszeren belül hogyan tudnák táplálni, támogatni a gyerekük kreatív energiáit.

A kamaszkor végét szintén nehéz meghatározni, hiszen felülről nyitott: addig tart, amíg el nem jut az önállóságra, az önmagáért és tetteiért való felelősségvállalásra. A modern ipari társadalmak azonban a kutatások szerint infantilizálják az embereket, ezért sokkal jobban kitolódik a gyerekkor, nehezebben jutnak el oda, hogy vállalják a tetteikért a felelősséget.

A leválást, felnövést a helyes önértékelés és a célok megtalálása segíti, ezek kialakítása fontos szülői feladat, már kicsi kortól kezdve. Hogy miként lehet ezt elérni, arra L. Stipkovits Erika a BBC által készített nevelési valóságshow-t hozta példának, A világ legszigorúbb szülői címűt. Ebben kezelhetetlen kamaszokat vittek tíz napra a világ másik felére más szülőkhöz, és ott kellett élniük új szabályok szerint. A lényeg, hogy a határozott szabályrendszer, a következetesség, a felelősségvállalás, és ezek számonkérése (nem büntetéssel, hanem beszélgetéssel) már pár nap alatt hatalmas érzelmi, személyiségbeli változást eredményezett.

Vagyis lehet ebben az életszakaszban is változást elérni, csak nehezebb, mint kicsi kortól folyamatosan így nevelni a gyereket – vonta le a tanulságot a pszichológus. És „higgyük el – tette hozzá – a kamaszkor végére aztán minden beérik: hiába volt zűrös ez az időszak, huszonéves korában, a saját életében, a saját családjában a legtöbbször a szülői mintát hozzák vissza, azt folytatják.”

Pozitív tinédzserkor

Ezektől eltekintve a kamaszkor kimenetele három dologtól függ leginkább. A korábbi fejlődéstől, vagyis, hogy miként alakult azt megelőzően a bizalom szülő és gyerek között. A másik tényező a kortárs csoport szerepe, jelentősége. A harmadik pedig a családi légkör. „Ha ezek pozitívak, akkor a kamaszkor kimenetele is nagyjából pozitív lesz.”

De a szülőnek végig szem előtt kell tartania, hogy a gyereke szabadjára engedése nem azt jelenti, hogy bármikor, bárkivel, bárhová elengedi. Hiszen, mint azt korábban említette, a belátási képessége még nem elég fejlett a gyereknek. Ezért „a szülő legyen a kamasz gyereke prefrontális kérge” – fogalmazott félig viccesen, félig komolyan a szakember.

Nem könnyű szerep ez, amit a kamaszok nagyon jól tudnak, és ebből alakul ki sok játszma. Különösen pedig az teheti nehézzé ezeket a kamasz helyében (érdekében) meghozott döntéseket, ha nincs ott a szülőpár, akivel meg lehet osztani a döntés felelősségét. De akárhogyan is alakul, nem szabad a gyeplőt sosem a lovak közé dobni, és hagyni teljesen önjáróvá válni a kamaszt. Meg kell próbálni minél többször bizalommal teli beszélgetéseket folytatni vele, hiszen nem a tiltás a megoldás, hanem az érdemi kommunikáció, az alternatív programok, és hogy a szülő tudja támogatni a gyereke kreativitását.

L. Stipkovits Erika új könyvéről itt talál infókat.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.