A kamaszkor pszichológiai jellemzőit ismerhetjük már: lázadás, leválás a családról, a szülők értékrendjének megkérdőjelezése, az egyéniség formálódása borzolja a szülők idegeit. A kamasz mindeközben hánykolódik saját zűrzavaros érzelmei tengerén, egyszer kicsattanó jókedvvel, máskor önmarcangoló búskomorságba süppedve.

Néha a saját vér szerinti csemeténk legújabb hóbortjait sem egyszerű tolerálni, mi lehet a helyzet az olyan családban, ahol a viszonyok kissé komplikáltabbak?

Klasszikus életszakaszok

A családi élet sajátosságait összegző elméletek életciklusokban vagy szakaszokban gondolkodnak: a pár megismerkedését gyakran az elköteleződés követi, majd a családalapítás szakasza, és onnantól kezdve főként a gyerekek életkora határozza meg, hogy milyen mindennapi kihívásokkal szembesül a család. A kisgyereket nevelő szülők valószínűleg a friss tapasztalatok hasznosításával küzdenek, illetve saját bizonytalanságukkal és az alváshiánnyal.

A nagyobbacska gyerekek szülei szembetalálják magukat a dackorszakkal, majd a gyerek bölcsibe-oviba illeszkedésének kihívásaival. Aztán a kisiskolás gyermeket nevelő szülők ismét új életszakaszban találják magukat, ahol pár évig a gyerek tanulmányi előmenetelén és az új közösségben kialakuló szociális és teljesítménybeli érvényesülésén lesz a fő hangsúly.

Bekavar a mozaikcsalád

Az adott életszakaszok bizonyos fajta kihívásokat, akadályokat tartogatnak, és azok sikeres leküzdése újabb szakaszt indít el, ahol új próbatételek várják a gyerekeket és a szüleiket egyaránt. Ebbe a viszonylag kiszámítható rendbe kavar bele a válás, és az új mozaikcsalád formálódása.

Gondoljunk csak bele, hogy amikor a szülők már a nagy iskolást nevelő korszakuknál tartottak, egyszerre visszakerültek a startvonalra: indul az újabb párkeresés, és az új párral közös – korábban nem tervezett – gyermekkel bővül a család, visszacsöppenve az egyik előző életszakasz problémakörébe. Ugyanígy hozhatjuk példának, ha egy bontakozó párkapcsolat legelején az egyik félnek már van gyermeke, aki történetesen épp serdülőkorba lép.

Minden mozaikcsalád különleges tehát, és tagjaira a nagy átlagra alkalmazható szabályszerűségek nem húzhatók rá. Vannak jellemző életszakaszok, azonban ez többféle is lehet egyszerre, hiszen az újrakezdés friss dinamikát hoz a kapcsolatrendszerbe.

Mit érez a kamasz?

Máté Péter

Nehéz erre válaszolni, mert sok tényező befolyásolja, milyen érzülettel, milyen érettségi fokon éri a gyereket a szülők válása, és azt mikor követi a mozaikcsalád formálódása. Kiskorától fogva ismeri, szereti a szülő új partnerét? Nemrég ismerte csak meg, amikor szinte már teljesen kész személyiség volt? Elfogadta új élethelyzetét? Ő maga milyen karakter: újdonságokra nyitott vagy begubózó, merev?

Sok serdülő úgy reagál, amikor pót-, mostoha-, nevelőszülőt kap, hogy védi a szuverenitását, az önállóságát, addigi megszokott életét, szokásait, jogait. Óvatosan, gyanakodva közelít, és hosszú időbe telik elnyerni a bizalmát. Félhet, hogy minden megváltozik, és ezért ellenáll a változásnak.

Eleinte nem leli a helyét az új családi rendszerben. Idővel aztán valamilyen szinten alkalmazkodik a változásokhoz, megtalálja a jót új élethelyzetében, képes nyitni a szülő új partnere felé, és kötődni kezd hozzá.

Az új felnőtt családtag feladatai

Milyen hibákat ne kövessen el a „jövevény”? Mivel árthat a kapcsolatuknak, és vadíthatja el magától a serdülőt?

Mindenekelőtt ne próbálja megnevelni. Lehet, hogy az új család formálódásakor pontosan érzékeli, hogy hol vannak elcsúszva a dolgok, mi ment rossz irányba – talán már évekkel korábban. Természetes, hogy támogatni szeretné partnerét, szülőtársát, de ennek nem az a módja, hogy jól megregulázza a kamaszt.

A szigorú, dörgedelmes fellépés, kioktatás, vagy erős tiltás egészen biztos ellenállást fog kiváltani, méghozzá sokkal nagyobbat, mint amit a vér szerinti szülő hasonló nevelési próbálkozásaira reagálna a serdülő. A nevelést bízza tehát a vér szerinti szülőre, önnek a partner támogatása marad – ez is szép és nehéz feladat.

Semmiképpen ne akarjon mindent megváltoztatni. Ahány ház, annyi szokás. Jogosan érezheti úgy, hogy új rendre, új szabályokra van szükség ahhoz, hogy ön is komfortosan érezhesse magát új családjában.

Tekintettel kell azonban lennie arra, hogy a többiek élete talán már régóta a megszokott mederben folyik, működnek, vitték a hétköznapokat, és nekik merőben szokatlan lehet az az elvárás, szabályrendszer, ami az ön fejében él. Legyen tehát türelemmel, néhány hónap, inkább több mint fél év együttélés után érdemes apránként változtatni a szabályokon, bevonva a kamaszt is az új házirend kialakításába.

Olvassa tovább Deliága Éva gyerekpszichológus írását a legújabb HVG Extra Pszichológia Plusz Kamasz különszámban, amelyben a kamaszkortól a felnőtté válásig térképezzük fel az utat.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja.