Az elutasítástól félve a legtöbb ember csak a szebbik arcát akarja megmutatni a világnak. A hibáit, kudarcait senki sem posztolja ki a közösségi médiában. Ellenben egy-egy kiváló eredményt, impozáns utazást, szépen gondozott kertet, jól sikerült ételt vagy harmonikusnak látszó párkapcsolatot sokan előszeretettel tárnak a világ elé, hogy ideális képet fessenek az életükről és mások elismerését kivívják.

A legelhagyatottabbak szépre szerkesztett arcukat vagy testüket rakják ki szexi pózokban, hogy vonzónak érezhessék magukat. Némi presztízsért sok pénzt, időt, energiát áldoznak az emberek. Gondoljunk méregdrága luxusmárkájú státusztárgyakra, amelyeket azok is megvásárolnak, akik nem tehetnék meg, csak azért, hogy bizonyos „elithez”, a sikeres emberekhez tartozónak mutassák magukat.

Közeledés helyett távolodás

Mindemögött a szeretet és az elismerés iránti mérhetetlen éhség áll, mert ezekből manapság egyre kevesebbet adunk egymásnak. A valódi énünk eltitkolásával, a kirakat mögött egyre távolabb kerülünk a szeretettől és az igazi kapcsolatoktól.

Korunk egyik óriási ellentmondása, hogy a távolságot és a nyelvi akadályokat legyőző online térben inkább távolodunk, mintsem hogy közelebb kerülnénk egymáshoz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ma minden korosztályban nehezebbnek tűnik a barát- vagy a pártalálás, mint azokban az időkben, amikor még szépen fel kellett öltözni, és el kellett menni otthonról, hogy ismerkedjen az ember.

A rengeteg társkereső applikáció ellenére egyre többen szenvednek a magánytól. A praxisomban és a körülöttem élők körében ezt tapasztalom.

Titoktartás és ítélkezésmentesség

Ennek kezelésére a 2023-as év végén létrehoztam egy önismereti csoportot, aminek a célja az volt, hogy érkezzünk meg a hús-vér realitásba, és gyakoroljuk vállalni magunkat kendőzetlenül olyannak, amilyenek vagyunk.

Az integratív megközelítésű workshopon a pszichodráma módszerével dolgoztunk. Jacob Levy Moreno bukaresti születésű amerikai pszichiáter, szociológus az 1920-as években dolgozta ki ezt a cselekvésközpontú pszichoterápiás metódust, amely a drámajáték révén fejleszti a spontán önkifejezés és a perspektívaváltás képességét.

A szerepek eljátszása és cseréje a pszichodrámában nem a képmutatás szerepjátéka, hanem a valóság különböző rétegeinek megismerése, kreatív átélése. Az első és legfontosabb szabály a titoktartás és az ítélkezésmentesség, amelyek elősegítik, hogy a csoporttagok megnyíljanak, és kozmetikázás nélkül ki merjék fejezni a gondolataikat és érzelmeiket.

Érdeklik a csoporttagok megtapasztalásai? Olvassa tovább Nógrádi Csilla pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben egyensúllyal, tudatossággal foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!