© AP |
Az angolszász kultúrák egészen másként viszonyulnak a gyászhoz, mint mi, ezt eddig is tudtuk. Nálunk, ha egy kislánynak meghal az apukája, senki nem várja el tőle, hogy bátran viselkedjen, nyugodtan sírhat akár nyilvánosan is, hosszasan gyászolhatja elvesztett szülőjét.
Ezzel szemben Bindi Irwin, akinek "krokodilvadászként" elhíresült édesapja, Steve csak négy hónapja halt meg, máris dolgozik, számos médiafelkérésnek eleget téve.
Persze a kis Bindi gyermekkora kezdettől fogva más volt, mint a többi babáé, hiszen egy állatkertben nőtt fel, olyan apa mellett, aki újszülött fiúgyermekével a karján etette a krokodilokat, hogy a csecsemő "megszokja" az állatokat. Steve Irwin biztosan sokat tudott az állatokról, de talán az emberi utódok fejlődését sem ártott volna tanulmányoznia.
Amióta a krokodilvadász meghalt egy rájacsípés következtében, a család Ausztrália érzelmi középpontjává vált, mindenki őket sajnálja. Bindi apja temetésén mondott, a tévében milliók számára közvetített beszéde a 2006-os év legnagyobb tévépillanata volt - az ausztrál nézők szerint.
A nézők elégedettsége ellenére Irwin anyuka novemberben komolyan aggódott kislánya lelki egészségéért: "Beszéltem egy pszichológussal és ez sokat segített. Megkérdeztem, rendben van-e, hogy Bindi ennyire boldog. Az orvos azt mondta, feleslegesen aggódom, hiszen pont az a cél, hogy jó képességű gyerekem legyen, aki képes a tragédiát kezelni, valamint felfogni, hogy az élet megy tovább."
Második oldal (Oldaltörés)
Bindinek amúgy sem maradt volna sok ideje az ömlengésre, várta a munka. Korábban egy interjúban pont maga Steve jellemezte úgy kislányát, hogy "Bindi szenvedélyesen szereti az állatokat, de emellett imádja az éneklést, a táncot és az öltözködést is, mint minden hasonló lányka." Mindezt ötvözheti a gyermek a Bindi, a dzsungel lánya című tévéshow forgatásán és annak bevezető kampányturnéján.
© AP |
Apja halála után hat héttel máris nekilátott a felvételnek, most pedig körbeutazza Amerikát, hogy minél nagyobb nézettsége legyen a műsornak. A többhetes turné célja a nézőszerzés mellett, hogy elindítsa Bindi szórakoztatóipari karrierjét. Számos talkshow-ban való megjelenés, gálavacsora és egy koncert mellett a szervezők időt szakítanak néhány könnyfakasztó "apára emlékezem" pillanatra is, hogy az amerikai nézők se szenvedjenek hiányt árva dzsungelgyermekben.
Korábban néhány józanabb ausztrál újságíró megfogalmazott kritikákat, kételyeket Bindi túlzott szerepeltetésével kapcsolatban, de a krokodilvadász barátai és apja keményen visszaszóltak.
"Azt hiszem, a kritikusok nem értik, hogy ez a kicsi lány nagyon is élvezi, amit csinál. Ő a főnök." - mondta John Stainton, Irwin barátja, aki annak halálakor is vele volt. (Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy a kicsi lányok azt is élveznék, ha kedves bácsik cukrot adnának nekik a játszótéren, felelős szülő mégis igyekszik ettől megóvni gyerekét.)
"Az unokám élvezi a médiafigyelmet és teljesen profi. Azt hiszem, nagyon-nagyon nagy karriert fog befutni" - véli Bob Irwin, a nagypapa. A gyerekbarátok pedig csak reménykedhetnek: ha karrierje csúcsán majd valami megcsípi Bindi fejét, annak gyermeke nem lesz még annyi idős, hogy átvegye a helyét.
Kádár Mónika