Általánosak az utcai verekedések, négy kiskorút késsel szurkáltak halálra, egyet kalapáccsal(!) vertek agyon, másik négyet pedig kivégzésszerűen lelőttek. A gombamód szaporodó csoportosulások már nem csak egymást igyekeznek kiszorítani az amúgy is kicsi belvárosi területekről, hanem környezetüket is rettegésben tartják. A bűncselekmények száma egyre szaporodik, a betörések utcai lopások, rablások durvulnak és az eseteknek „civil” (a bandákon kívüli) halálos áldozata is van.
A Scotland Yard felmérése szerint Londonban, több mint 160 „crew” (így hívják magukat a gengsztercsoportok az amerikai szleng alapján) tevékenykedik, körülbelül ötezer taggal. A bandák többnyire kisebb-nagyobb volumenű fegyver-, és kábítószer kereskedelemmel foglalkoznak, de minden bűncselekmény napirenden van, amiből üzletet lehet kihozni.
London gettó szerű fekete negyedében, Brixton-ban működik a két leghírhedtebb angol banda: a Peel Dem Crew és Muslim Boys. De emelett a város más részein is számos, komoly befolyással bíró csoport van. A Ghetto Boys (Deptford), a Peckham Boys (Peckham), és a South Man Syndicate (Tooting, Streatham, Thornton Heat) bandák mindegyikével külön részleg foglakozik a Scotland Yardon. A tagok a szegény és hátrányos helyzetű negyedekből szükségszerűen szerveződnek, és tevékenységük, kegyetlenségük súlyos gondokat okoz az angol rendőrségnek.
Egy hagyományos gengszterbanda többnyire tizenévesekből áll. Az a szokás, hogy az idősebb tagok szervezik be a fiatalabbakat utánpótlásnak. A kisebbek dugdossák a kábítószereket, és szükség esetén cipelik, vagy leszállítják a fegyvereket a különböző helyszínekre. A büntetőjogi felelősségre vonás ugyanis csak 10 éves kortól lehetséges, emiatt előfordul, hogy már 8 évesen beszerveznek valakit fullajtárnak. A megpróbáltatások miatt a srácok már 12-14 évesen érett utcai bűnözők, késekkel járkálnak, és teljesen természetesnek veszik az erőszakot.
Ehhez jön a „gengszterek” egy merőben új hulláma, ami egy teljesen más képet mutat. Egyre több a rendezett családból való tini, aki divatból avatja magát gengszterré és inkább vélt mint valós indokokból csatlakozik a bandákhoz. A többségük nem az utcán nőtt fel és kényeztetett családi helyzeténél fogva nincs teljes tudatában annak, mi zajlik körülötte, pláne hogy mibe keveredik, csak amikor már késő.
Egy kisebb brixtoni crew, a Dark Side Solders nevű banda Beef nevű vezetője szinte büszkén mesél a fenyegetettségről: „Egy hétköznapi ember talán megbotránkozik, hogy állandóan késsel járkálok, de számomra ez teljesen természetes. A saját magam védelmébe teszem, hogy ha valamelyik rivális nekem esik a buszon, vagy el akarja venni a mobilomat és esetleg ki akar rabolni, akkor legyen mivel védekeznem.” „Egyszer valakit lábon szúrtam” - folytatja. „Nem hiszem, hogy meghalt, de nem igazán érdekel, mert meg akart ölni. Ha nem az ő élete, akkor az enyém. Az utca már csak ilyen háborús közeg.”
A jelentéktelenebb - a nagyobbak figyelmét kihívni szándékozó - bandák egyébként szívesen nyilatkoznak, és ez ismét merőben új jelenség. A nyilvánosság figyelmet jelent, bevezeti a crew nevét a köztudatba és nagyot dob a presztízsen. Legtöbbjüknek weboldala van, és az interneten keresztül üzengetnek egymásnak.
A fiatal, kisebb csapatoknak a fent említett bandák nagy példaképek. De a weboldalak az amerikai East Coast vagy West Coast banda kultúrák stílusát utánozzák leginkább, sokszor az utolsó apró részletig (a stílus egyébként Magyarországon is erősen terjedőben van).
A srácok fegyverekkel, szimbólumokkal fényképezkednek, és amerikai szlenget használva bizarr neveket adnak maguknak. rap zenei stílusban mesélnek magukról, arról, milyen félelmetesek és az elkövetett bűncselekményekről is, majd a videoklipeket felteszik a Youtube-ra, vagy saját MySpace oldalukra.
Az egyik megkéselt áldozat Paul Erhahon, akit mindenki csak HellRaiser-ként ismert, a Funeral Soldiers banda tagja volt. Ő ma már halott, de a klipje még mindig látható a YouTube-on, amint arról énekel „gázolj át rajtuk, vagy Ők gázolnak át rajtad”. A rímek nem csak üzengetésre jók, hanem egy-egy bűncselekmény elmesélésére is, mert az egész csak kitalációnak számít, amíg nincsen bizonyíték arra, hogy a rímfaragók az elkövetők.
Hogy menyire terjed az amerikai gengszterkultúrához való vonzódás, azt tisztán mutatja, hogy Londonban a hetekben megtalálták az első telefonkábelre feldobott edzőcipőt. A szokás az amerikai gettókból származik és adott terület megjelölésre szolgál. A cipőket utcai rablás közben szerzik és a fűzőket összekötve dobják fel a vezetékekre. Ez egyfajta jel a droghasználóknak, hogy van utánpótlás a közelben, és beavatási feladat is az új banda tagnak, akinek a rablást végre kell hajtania. Az eset az egyik előkelőbb negyedben történt, és sokkolta a belvárosiakat, mert az aktus nyilvánvalóan azt mutatja, többet nincs határvonal, a bandák által elfoglalt területek összemosódtak.
Charles Clarke belügyminiszter a krízis felszámolására kés-amnesztiát hirdetett. A késeket, kardokat május 24-től lehet leadni büntetlenül. A pár napos akció után ha valakinél szúrófegyvert találnak, félév börtön jár majd érte. David Cameron a Tory Párt vezetője pedig nyilvánosan elítélte Anglia legnépszerűbb könnyűzenei rádióját, a Rádió 1-et, amiért azt a fajta fekete zenét népszerűsíti, ami vonzóvá teszi a fegyver-, és a drogkereskedelmet és a bűnözést.
A gengszterkultúrába a többség belekényszerül, de emellett mindig voltak követői. Úgy tűnik azonban a jelképek, graffitik, és a jellegzetes öltözködés mellé most már a cselekvést is társul. A tucatnyi sebesült és az ugyanennyi halott pedig borzalmas módon e divat szó szerinti áldozata.
Krisztina O'Brien
