Nézze meg galériánkat!

Rogán Antal: Egyértelműen lehetőség. Bevallom, hiú ember vagyok, mint minden férfi. Nyilván nekem is az a legfontosabb, hogy jól érezzem magam a ruháimban. Akármennyire jól áll valami, akármilyen márkás holmi, ha kényelmetlen érzés viselni, nem veszem fel. Néha vannak is ebből vitáink a párommal, aki megpróbál rávenni neki tetsző ruhákra, de nagyon ritkán engedek.

hvg.hu: Kedvesének mennyi beleszólása van az öltözködési döntéseibe? Hozott esetleg valami új elemet a régiek mellé?

R. A.: Néhány dologról meggyőzött, de inkább a szabadidős öltözködés területén. Például ő beszélt rá a rövidnadrágokra, eddig még nyáron is farmerben vagy vékony vászonnadrágban jártam, de mostanra beszereztem néhány darabot, és szívesen viselem. Ezek hétvégén, amikor a fiammal vagyok, jól jönnek. Utálok táskát hordani, a hivatali aktatáskámat kivéve, és ezek az oldalzsebes nadrágok kellemesen elnyelik a telefont, az igazolványt, mindent, amit magammal kell vinnem. Sajnos, mind nadrágból, mind pólóból nehezen találok magamra megfelelőt, nem vagyok konfekció méret, ezért sokszor inkább külföldön veszem meg.

hvg.hu: Vidéki kisfiúként nem nagyon válogathatott...

R. A.: Hát, igen, nem voltunk túl jól eleresztve, de az volt a szerencsém, hogy rengeteg külföldön élő rokonom volt/van, így az unokatestvéreimtől jó minőségű és egyedi ruhákat kaptam a „nyugatról” jövő csomagokban. Persze nem volt ez mindig egyszerű, például elég elkeserítő volt felhúzni a vágyott farmert, amit valamelyik nagyobb darab unokabátyámtól örököltem, és amit egy vidéki szabó átalakított nekem úgy, hogy az ülepe majdnem a térdemnél lógott.

hvg.hu: Ilyen kezdet után hogyan tanult meg öltözködni? Nyilván próbált alkalmazkodni a kisvárosi középiskolában, aztán a fővárosi egyetemen.

R. A.: Lépésről-lépésre. Az első saját, igazán jó minőségű ruháimat tanársegéd koromban vettem meg, sokáig a farmer és a kockás ing volt az egyenruhám.

R. A.: Az első öltönyömet egy Kleiderbauer üzletben vásároltam, aztán később, ahogy muszáj volt bővíteni a választékot, egyre jobb minőségűeket vettem. Mostanra általában évente veszek 1-2 új öltönyt, mindig ugyanolyan színűeket, a régieket pedig hazaviszem édesanyáméknak, hogy adják oda valamelyik rászoruló falubeli gyereknek - körülbelül egy méret vagyok a gimnazistákkal. Mindig van egy kék és egy szürke öltönyöm, plusz egy régebbi világosszürke, Esterházy-kockás. Ez utóbbival vigyázni kell, mert ugyanilyen van Orbán Viktornak is, bár mostanában nem hordja már, de nyáron azért figyelek rá, nehogy egyszerre vegyük fel. Elsősorban az olasz zakókat és nadrágokat kedvelem a szabás és a méret miatt, de az öltönyök nem is izgatnak igazán, valójában a smart casual az én világom, az a fajta laza, de azért elegáns öltözködés, amely például polgármesterként az esetek többségében elegendő.

hvg.hu: Olvastam önről egy elemzést a Mozgó Világban, ahol azt mondták, amikor elkezdett távolodni a nagypolitikától és közeledni az önkormányzatok világához, akkor tért át a lazább ruhák viselésére.

R. A.: Nem hiszem, hogy ennyire direkten történt volna mindez, bár valóban volt egy ilyen váltás. Én azt gondolom, inkább az akkoriban folytatott nyári kampány során kezdtem el egyre lazábban öltözködni, mivel meleg volt, és vidéken egyáltalán nem feltétlenül előny, ha az ember túl elegáns. Arra is rájöttem, vállalni kell a saját fiatalságunkat, korábban én is abba a hibába estem, mint sok fiatal politikus pályája kezdetén - túl komolyra vettem a figurát.

hvg.hu Hol veszi meg ezeket a „fiatal polgármester” ruhákat?

R. A.: Tudatosan vásárolok, ugyanabba az egy-két üzletbe járok évek óta. Előre tudom, mit szeretnék, bemegyek, elmondom, mit akarok és általában rövid idő alatt eldöntöm, mit veszek meg. Szeretem, ha másnak nincs olyanja, de elsősorban az a lényeg, hogy nekem tetsszen. Ragaszkodom a holmijaimhoz, sokszor nagyon sokáig hordom a kényelmesebb darabokat, nemrég a párommal hónapokig huzakodtunk egy cipőn. Szerinte már rég ki kellett volna dobni, de én annyira megszerettem, hogy az utolsó pillanatig hordtam. Nem vagyok a márkák rabja, nem adok vagyonokat egy öltönyért, ha olcsóbban is megkapok egy hasonlót, de észreveszem másokon a kézzel varrott minőséget.

R. A.: Egységes a stílusunk és sok olyan fiatal van, aki mindig az alkalomhoz illően tud dönteni, például szerintem Bánki Erik is ilyen. Persze a Fidesz soraiban is vannak olyanok, akik számára nem fontos az öltözködés, sokan a negyven felettiek közül, nekik lényegesebb a minőségnél és az ízlésnél, hogy tiszta, gondozott legyen a ruha. Érdekes módon engem ez kevésbé zavar, sokszor kényelmesebb egy viseltesebb öltönyt hordani. Magyarországon nincsenek ezzel kapcsolatban előírások, elvárások. És azt se felejtsük el, hogy a politikusok hazamennek a parlamentből, és olyankor a saját természetes környezetüknek, a választókerületüknek kell megfelelniük, ami erősen eltérhet a budapesti normától.

hvg.hu: A fideszes kampányrendezvényeken megbeszélik, ki mit vesz fel?

R. A.: Nem, egyéni döntés kérdése, esetleges, ki mit vesz fel. Ez látszik is a fotókon és jó, hogy sokszínűek vagyunk.

hvg.hu: Az EU többi tagállamához képest hogy állunk?

R. A.: Erre azt szokták mondani, a nyugatiak milyen jól öltözöttek. Nekem más a tapasztalatom. Valóban vannak nemzetek, ahol mindenki tudja, hogy kell felöltözni, a buszvezető, a menedzser, a politikus is, ilyenek például az olaszok. De láttam már olyan diplomatát, egy árnyék-külügyminisztert, akinek a ruháján rendkívül jól mulattam, annyira nem összeillő, nem elegáns volt az öltözéke.

hvg.hu: A nemzetközi politika világából van valaki, aki a stílusa alapján kiemelkedő?

R. A.: Nem szoktam erre odafigyelni.

R. A.: Talán két ember van, akit megjegyeztem, két különböző típus, akik tudatosan használták öltözködésüket munkájukban. José Maria Aznar az egyik, aki rendkívül egysíkú, macho spanyol férfiként jelent meg, egy igazi konzervatív könyvelőként, ahogy eredetileg az is volt. Az volt az üzenete, hogy itt rend lesz, minden jól fog működni. A másik Sarkozy, aki szintén konzervatív, de dinamikus. Nem volt könnyű feladat öltöztetni, mert alacsony ember. Kétféleképpen jelent meg a kampányeseményeken: egyszer nagyon elegánsan, nagyon egyszerűen, nagyon drága francia öltönyben, hagyományos ingnyakkal és sötét nyakkendővel. A másik változatban a sötét öltönyt acélosabb színűre cserélte, finomabb volt az ing, megváltoztatták a világítást a stúdióban. Ebben 5-6 évvel fiatalabbnak tűnt, lágyabb volt a viselkedése is, igazodott hölgy ellenféléhez.

hvg.hu: A munkatársaival szemben milyen elvárásai vannak a külsejüket tekintve?

R. A.: Semmilyen, a többiek hamarabb fognak szólni, mint én, ha valaki nem megfelelő ruhában jelenik meg. Igaz, ilyenre még nem volt példa.

hvg.hu: Van valami, amitől fél, nehogy lefényképezzék benne? Fürdőruha, pizsama, tréningruha?

R. A.: Nem különösebben, szinte már mindenben készült rólam fotó. Rövidnadrágban nem nagyon szeretem, ha lekapnak, de ilyen kép is készült már, és túléltem.

Kádár Mónika