Az egyik regionális angol hírújságban jelent meg a véleményt generáló bugyis hír, miszerint egy 23 éves fiatalember, John Marsey, bundáskenyér-sütögetés közben felgyújtotta gáztűzhelyét. És ha nem lett volna ott a mosószobai szennyesben az édesanyja 52-es méretű óriás bugyija, akkor bizonyára komolyabb konyhatűz keletkezett volna az esetből. Ám a terjedelmes ruhadarab kioltotta a tüzet. „Ha történetesen a lányom, Sarah miniatűr tangája lett volna kéznél, a fiam semmire sem ment volna a tűzoltásban” - nyilatkozta Marsey asszony a helyi lapnak, miközben a bugyijával pózolt a kameráknak.

Moran, a The Times újságírója, a hír nyomán elkezdte feszegetni, miért is hordanak a nők apró méretű, alig funkcionális bugyikat. A túlzottan alacsony derekú nadrágok, miniszoknyák, sztreccsfarmerek és cicanadrágok mind részei a tavaszi divattrendnek is, és az alsónemű, ahogy eddig is, többé-kevésbé látható marad.

Mindenki emlékszik a nagyanyáink jókora alsóneműire, amelyek teljes egészében betakarták az egész feneket, függetlenül attól, mekkora volt a mérete. A mai fehérneműk nagy része, legyen sort, mini, magasan felvágott, midi vagy tanga, csak a női fenék közepéig érnek. Nyilvánvaló, hogy ez a dizájn a szexi-faktor fokozása miatt lett piaci trend. De csakugyan szexisebb?

Valljuk be, kevés nőnek van olyan kemény popsija, hogy a bugyi vonala nekifeszüljön a domborulatnak. Őszintén: a nők többségének hátsófele nem ilyen, és szinte alig akad, akinek ne lógna túl az ülepe a bugyi vonalán, kettészelve a hátsó fertályt, combnak titulálva azt is, ami még javában a fenék.

A probléma nem a bugyi minőségéből adódik, hanem a méretéből, ami rendszerint elég kicsi, hogy fel se vehesse a versenyt az átlagos popsi mérettel. Sőt néha már annyira picurka, hogy szinte eltűnik a miniatűr darab.

A bugyihelyzetet vizsgáló cikk kérdése: miért nem választják a nők a kényelmes megoldást, még ha ez egy négyzetméternyivel több anyagot is jelent az alsófertályon? S ezt mindjárt meg is válaszolja: „Ez azért van, mert a nők azt képzelik, hogy bármelyik percben valaki rajtaütésszerűen ellenőrzést tarthat a nadrágjukban, vagy hogy a bugyijukat fel kell tárniuk a teljes nagyközönség előtt, ahol természetesen George Clooney is jelen van.”

De vajon hány nőnek volt az elmúlt hónapban váratlan szexuális élménye, jól megvilágított szobában, egy nehezen felizgatható erotikus szakértővel? Mert a férfiak abszolúte nem finnyásak a bugyival kapcsolatban, a többségük nem is emlékszik, mit rántott le az akció előtt. Így teljesen felesleges naphosszat olyan kényelmetlen darabokban feszengeni az irodai széken, amelyekből egy tucat belefér egy gyufás skatulyába.

Egy komoly probléma azért akad: amíg a miniatűr fehérneműkből szexi változat is kapható garmadával, a terjedelmesebbek mind borzalmasan egyszerű, fehér pamutból, vagy - ami még rosszabb - hússzínű lycrából készülnek. Bármelyik fehérneműboltba tévedjen be az ember, a zsebkendőnél terjedelmesebb darabok mind, kivétel nélkül öregesek és merő funkcionalitásról mesélnek.

Most, hogy a retro stílus ennyire divatban van, érthetetlen, miért nem kaphatóak az ötvenes évek francia fehérneműit idéző darabok. Pöttyösek, kis virágmintásak, masnival, csipkével. A szexi Moulin Rouge kánkánjait idézők, vagy esetleg a Marilyn Monroe-féle legendás darabok.

Meghökkentő módon a cikkhez hozzászólók között a férfiak túlnyomó többségben pártolták az ötletet, mindaddig, amíg a darab nem Bridget Jones-féle nagyibugyi. Sőt, az egyik férfi véleménye az volt, hogy a legszexisebb darab, amit valaha látott, egy atlasz méretű La Perla fehérnemű volt, az oldalán kis masnival, ami egy rántásra kibomlott és magától lehullott a hölgyről.

Krisztina O'Brien