A történelem során minden kultúrában kialakultak a rendszeres időközönként megtartott ünnepek, szertartások, közülük talán a legfontosabbak a téli és nyári napfordulók. Az év leghosszabb, illetve legrövidebb napjához kapcsolódó szertartások, ünnepek valamilyen formában szinte az összes kulturális közösség részévé váltak, mint a sötétség és világosság örök körforgásának fordulópontjai. Elemi belső szükséglet, hogy a körülöttünk lévő világot struktúrákba rendezzük, ezért jutott el fejlődése bizonyos fokán valamilyen formában minden emberi közösség ahhoz, hogy az idővel is megtegye ezt, így jöttek létre a különböző naptárak és a különböző újévi ünnepek.

Kínai újév

Kínában tizenöt napig ünneplik az új évet – igaz, ebből ma már csak négy nap számít munkaszünetnek, bár az ötödik napon is sokan folytatják, csak éppen a munkahelyükön. Ez ugyanis a Jie Cai Ceng, ami a gazdagságot, az üzleti szerencsét, a gyarapodást jelképezi. Ilyenkor a legtöbb cégnél, vállalatnál tűzijátékot rendeznek, ami a hiedelem szerint üzletileg szerencsés új évet hoz majd. Szintén sok munkahelyen tartanak színes felvonulásokat, melyeken néhányan sárkány-jelmezbe bújnak, a keleti mitológiában ugyanis a sárkány alakjához teljesen más képzetek kapcsolódnak, mint Európában. A sárkány itt alapvetően pozitív, jóságos, dicsőséget hozó figura, nem véletlen, hogy a kínaiak is egy sárkánytól származtatják saját magukat. Természetesen a sárkány is szerencsét, gazdagságot jelent a következő évre nézve.
Az újévi időszak utolsó napja a lampionoké: a házak, üzletek homlokzatára mindenhol világító lampionokat akasztanak, ezekre gyakran versrészleteket írnak. Az aktuális kínai évet szimbolizáló állatot, valamint a nyulat szintén sok lampionra ráfestik. Mivel 2011 a Nyúl Éve, ezért idén csak a tapsifüles szerepel. A nyúlnak egyébként is megkülönböztetett helye van a kínai mitológiában: az állat egy istennőt szimbolizál, aki a Holdra költözött, de, hogy ne legyen egyedül, vitt magával egy nyulat is. A hiedelem szerint, ha valaki a lampionok éjszakáján a Holdba néz, megláthatja az istennőt a nyúllal együtt – de csak akkor, ha elég tiszta a szíve a különböző bűnöktől. Ezen a napon szintén sok sárkányos felvonulást tartanak a városokban. A lampionokon túl a kínai újév elmaradhatatlan részei azok a vörös borítékok, amikben a gyerekek kapnak kisebb-nagyobb pénzösszegeket szüleiktől, felnőtt rokonaiktól. A munka-, és társnélküli felnőtt családtagokat is illik ilyenkor kisebb pénzmaggal kisegíteni, szintén ilyen vörös borítékban, a vörös hagyományosan a szerencse, a gazdagság színe Kínában.

Iszlám újév

Az iszlám Új Év (Al Hidzsra) – mi mással is – Mohamed „futásával”, vagyis Mekkából Medinába vándorlásával kezdődik, ami 622-ben történt. A muzulmán naptár a Hold járásán alapuló, úgynevezett lunáris rendszerű, vagyis a hónapokat a Hold járása alapján számolják: minden hónap az újholdat követő félhold megjelenésével kezdődik – ezt hívják Hilalnak. Mivel így minden hónap rövidebb a gregorián naptárhoz képest, az ünnepek „vándorolnak”, idén például december 7-én, jövőre november 26-án lesz Al Hidzsra napja. Ez a nap a Muharram hónap első napja is, a szó tiszteletet jelent. Ez is mutatja, hogy az iszlámban ez a nap nem a féktelen mulatozásé, inkább a lelki elmélyülés, a következő évre való felkészülés jegyében telik egy igaz hitű muszlim számára. A mecsetek megtelnek a hívőkkel, a hosszú órákon át tartó szertartásokon külön erre a napra érvényes imák hangzanak el. Az imámok felolvassák Mohamed futásának történetét – ezt ma már sok tévé és rádiócsatorna is programjára tűzi ezen a napon az arab világban. A barátok, rokonok meglátogatják egymást, és jókívánságokkal, kisebb ajándékokkal kedveskednek a jeles nap alkalmából.

A síita muszlimok számára azonban ez a nap teljesen mást jelent – ez is jól érzékelteti a mély kulturális szakadékot az iszlám két nagy ága között. A síiták ugyanis ilyenkor a kerbalai csatára emlékeznek. A Mohamed halála utáni egyházszakadás egyik tragikus fejezete volt a 680-ban lezajlott ütközet, amiben a síiták által szentként tisztelt, és a próféta jogos örökösének tartott Ali fiát, Husszeint követőivel együtt lemészárolták a többség által első kalifának tartott Abu Bakr seregei. Így a síiták számára ez a gyász időszaka.
Az inkák számára a Nap mozgása szolgált alapul naptáruk megalkotásakor. Az év 12 hónapból állt, minden hónap 30 napból, és mindnek megvolt a maga saját ünnepe. Az inka szokásokról egy Felipe Guaman Poma nevű spanyol szerzetes 1615-ben készített Nueva corónicájából tudhatunk meg a legtöbbet. Ebben szerepel egy Capac Inti-Raimi nevű ünnep leírása is, ami az új év kezdetét jelentette az inkák számára. Guaman Poma szerint ez a „Nap Ünnepe, mert a Nap a mennyek királya, ez áll minden bolygó, csillag, és minden uralkodó fölött is. A Capac királyt jelent, az Inti Napot, a Raimi pedig nagy ünnepet. Ezen a napon rengeteg ezüst-, és aranytálat áldoznak a Napnak, és ötszáz szűz fiú, illetve leánygyermeket égetnek el elevenen. (Ez valószínűleg nem volt igaz, vagy erős túlzásnak lehet tekinteni – a szerk.) Az áldozat bemutatása után hatalmas ünnepség kezdődik a főváros, Cuzco utcáin, az emberek a nap tiszteletére esznek és isznak, és mindenhol táncolókat lehet látni. De akik nagyon részegre isszák magukat vagy asszonyokkal erőszakoskodnak, esetleg istenkáromló kifejezéseket tesznek hámorukban, valamennyien az életükkel fizetnek”.

Inka újév

Az inka birodalom leigázása után ezt az ünnepet is betiltották, és a keresztény térítésnek is fontos része volt, hogy a „pogány” hiedelmeket, az ehhez kapcsolódó szertartásokat kitöröljék a legyőzöttek kollektív tudatából, de ez – csakúgy mint annyi más esetben – nem sikerült maradéktalanul, sőt az utóbbi évtizedekben valóságos reneszánsza van az egyébként mélyen katolikus Andok-beli államokban a különböző ősi inka rituálék felidézésének, így Cuzcóban minden évben nagy Nap-ünnepre kerül sor, királyválasztással, és más szertartásokkal. Bár némi malíciával azt is hozzátehetnénk, az ilyen kezdeményezéseknek ma már talán több köze van az idegenforgalom fellendítéséhez, mint a spiritualitásoz, hiszen ezekre az alkalmakra már rengeteg utat szerveznek elsősorban az Egyesült Államokban, vagy Spanyolországban élő indián diaszpóra tagjai számára, a megválasztott király békeüzeneteit pedig blogokon, fájl-megosztó oldalakon lehet nyomon követni. Az ünnep bolíviai változatáról készült videót ide kattintva érheti el.

Zsidó újév

A zsidó hitvilág szerint egy évben négy „újév” is van: a királyok-, és ünnepek újéve (a Tóra ezzel kezdi számolni a hónapokat), a tizedek újéve, a naptári év első napjának megfelelő zsinagógai újév, és a fák újéve, amikor a fák adta gyümölcsökre emlékeznek. Az év első napja egyben az egyik legfontosabb is: Isten ezen a napon minden évben mindenki cselekedeteit egyenként mérlegre teszi, és mindenki megítéltetik bűnei, mulasztásai, vagy éppen érdemei szerint. Ezzel kezdődik a „visszaszámlálás” a tíz nap múlva következő Jom Kippur ünnepig. Ebben a tíz napban határozza el Isten a következő évre az izraeliták sorsát.
A hagyomány szerint a Rós Hásáná, az Újév volt az a nap, amikor Isten befejezte a Világ teremtését. Az ünnepre már az előző este elkezdődik a felkészülés fürdéssel, hajvágással, tiszta fehér ruha viselésével, és a gyerekek felkészítésével. A Rós Hásáná napján a legtöbb munka tiltva van, kivéve persze a főzést, vagy éppen a tűz felügyeletét. Ezen a napon a szokásosnál hosszabb imákat mondanak a zsinagógákban, majd az esti szertartás után mindenki Boldog Új Évet kíván a másiknak. A vacsoránál szokás halat felszolgálni, és egyes helyeken a gyerekek „bűnvallást” tesznek: egy papírra felírják a maguk mögött hagyott évben elkövetett vétkeket, majd azt egy borítékban odaadják az édesapjuknak, aki természetesen egyszerre megbocsájtja az összeset, így tiszta lappal indulhat a következő év. Az ünnep első napján ebédet követően a hagyomány szerint ki kell menni egy folyóvízhez, és mindent be kell dobni, ami a zsebekben van – ez jelképezi a bűnöktől való megtisztulást. A családtagok ezért ilyenkor általában kenyérbél-darabokat tesznek zsebre, hogy legyen mitől „megszabadulni”.
A Rós Hásáná egyik legjellegzetesebb része a Sófár, a kos tülkéből készült kürt megszólaltatása, ami a rabbi feladata. A kosszarv arra a bibliai jelenetre utal, amikor Ábrahám saját gyermekét áldozta volna fel Istennek, hite bizonyságául, de ő egy kost küldött oda, így végül az lett az áldozat. A hívőknek száz sófárhangot szokás meghallgatniuk. A rabbi három féleképpen szólaltatja meg a sófárt, ezek különböző szimbolikus jelentőséggel bírnak: a tkiá egyetlen hosszú hangból áll, ez emlékezteti a zsidókat a pusztában való vándorlásra, amikor erre a hangra bontottak tábort. A svarim három rövid, halk fújást jelent, ezzel a halott rokonok, barátok lelkeit hívják a házhoz, végül a truá kilenc rövid fújás, ez arra emlékezteti a zsidóságot, hogy Isten mellettük áll.

A cikk a Life&Style Extra szakmai kiadványban jelent meg.