A kövület megdönteni látszik azt feltevést, hogy a növények és az állatok kialakulásához vezető többsejtű élet kezdetleges formái 600-500 millió évvel ezelőtt tűntek fel a bolygón. A Waterval Onder nevű falu közelében felfedezett fosszília ugyanis 2,2 milliárd éves, és bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a Föld lényegesen korábban, már a prekambriumban "zöldülni" kezdett az első többsejtű, primitív életformák létrejöttével. (Prekambriumként jelölik az első földtörténeti időt, amely a földkéreg megszilárdulásával kezdődött és a szilárd vázú állatok megjelenéséig tartott.) 

Az egészen apró, gyufafej nagyságú - 0,3-1,8 milliméter hosszú - fosszíliák csomókat alkotnak, cérnaszerű szálak fűzik össze őket. "Egész biztosan nem növények voltak, és nem is állatok, hanem sokkal egyszerűbb élőlények" - közölte Gregory Retallack, az Oregoni Egyetem professzora, a felfedezésről készült tanulmány vezető szerzője.

Az ősi többsejtűek a Diskagma buttonii elnevezést kapták, amely annyit jelent: "Andy Button korongszerű darabkái". Az egyetem munkatársai szerint arra a ma élő talajgombafajtára hasonlítanak leginkább, amelynek belső üregét vele szimbiózisban élő ciánbaktériumok töltik ki. A professzor utalt arra, hogy korábban feltárt bizonyítékok alapján ciánbaktériumok léteztek ugyan abban a geológiai korban, amelyből a többsejtűek is származnak, gombák azonban nem.

A begyűjtött mintákra támaszkodva a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium ciklotron részecskegyorsítójának nagy intenzitású röntgensugaraival rajzolták meg a Diskagma háromdimenziós formáját. Kiderült, hogy a "lényeknek" furcsa, urnaszerű felépítésük van, felül záró kupakkal, alul toldalék elvezető csővel. 

"Most legalább van valamilyen elképzelésünk arról, hogy milyen lehetett a földi élet a prekambriumban" - idézték Retallacket tudományos hírportálok. A tudós nem zárta ki a lehetőséget, hogy további, minden eddigitől eltérő fosszíliákra bukkanhatnak ősi lerakódásokban. 

Az eredetileg a Precambrian Research című szaklapban közzétett tanulmány szerint a felfedezésnek azért is van nagy jelentősége, mert a többsejtűek lelőhelyeként megjelölt ősi talajból vett korábbi mintákat bizonyítéknak tekintették arra, hogy 2,4-2,2 milliárd évvel ezelőtt a földi légkör oxigénmennyisége hirtelen megugrott, amit a nagy számban megjelenő fotoszintetikus, oxigéntermelő mikrobák idéztek elő. Mai szemmel nézve a változás nem jelentős - a légkör mostani oxigéntartalma 21 százalékos -, de a megelőző rendkívül alacsony, szinte elenyésző szinthez képest az 5 százalékos emelkedés robbanásszerű volt.

Bár alakját és méretét tekintve a Diskagma összehasonlítható a szintén Dél-Afrikában talált, 2,8 milliárd évesre becsült Thucomyces lichenoides nevű fosszíliával, összetétele, belső szerkezete és a benne található nyomelemek miatt mégis alapvetően más. "Az új lelet méltán pályázhat a legrégebbi ismert eukarióta címére" - vonták le a következtetést a kutatók. Az eukarióták (Eukaryota) olyan élőlények, amelyek komplex struktúrával, valódi sejtmaggal és -hártyával rendelkező sejtekből állnak.