Állok Csillel a Ferenciek terén, éjszaka van, hűvösödik, várom vele a 973-asát, az viszi haza. Siratjuk a... portugálokat. Éneklem a fülébe a Gemini együttes régesrégi, Ne felejts el emlékezni című számát.

Már megint nem sikerült. Soha nem sikerül.

AP / Francisco Seco

Pár órával korábban a Silenus nevű helyen ülök Matyival, sörvedelő cimborámmal, nézzük a kivetítőt, fogyasztjuk az alkoholt. Hosszabbítás következik, miután Krisztián a 90. percben sem találta el a kaput, ismét fölé lőtt, ki tudja hanyadszor. Mátyás nagy erővel a vállamra ver, és váratlanul felkiált: remélem, Csill boszorkánykodik annyit, hogy sikerüljön. Csill, aki szóban forog, a fiammal és annak barátaival nézi a meccset. Pár száz méterre vannak tőlünk, és hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem boszorkánykodik jól. Mert jönnek a tizenegyesek, és ugyan jól indulnak, spanyol hibával, de megint kiesés a vége. Hanyadszor már? Mióta a portugáloknak drukkolok, mindig ez van. Majdnem-sikerülés.

Milyen egy meccs volt pedig! Nani az egész Eb legszebb cselét csinálta meg a 30. percben, végig is vitte volna a pályán a labdát, szerintem egészen a kapuig, ha a tudatlan török bíró nem állítja meg. És mit ítélt? Portugál szabadrúgást. Köszi.

AP / Armando Franca

Csapat ennyire okosan nem játszott a spanyolok ellen, mint a portugálok. A letámadás nagy találmánynak bizonyult. Még a helyzetek is megvoltak, kellő számmal ráadásul, de nonszensz módon Casillasnak nem kellett védeni. Jobban játszott Portugália, csak a kaput nem találta el, egyszer sem. Így nehéz. Hozzá kell tenni azt is, hogy a hosszabbításban a spanyolok voltak jobbak.

Érdekes esemény tanúi lehettünk a tizenegyeseknél. Bruno Alves indult lőni, de Nani beelőzte. Ő ugyan berúgta, de sejthető volt, hogy ez a rendellenesség megbosszulja magát. Kétszer nem lehet rendesen nekikészülni, a meccsen egyébként elég suttyó stílusban játszó Bruno “Bittner” Alves ki is hagyta a büntetőjét. Hiába kezdődött minden Xabi Alonso rontásával, végül nyert az ellen(ség)fél. Még én se tudok ilyen drámát írni.

AP / Ivan Sekretarev

Viszonylag frissen vásárolt Maya szivarkámmal kínálom Csillt az Ibolya presszó teraszán, jóval a meccs után, jóval a 973-as érkezése előtt. A fiam meg a barátai kevésbé megviseltek. Portugál mezben ülök, és nagyon-nagyon büszke vagyok a csapatomra. Nem erre a meccsre, hanem az egészre. Meg vagyok hatódva.

Az nem nagyon érdekel jelenleg, hogy ki nyer végül, a spanyolok, vagy a német-olaszok.

Délután, órákkal a meccs előtt megtekintettem a Holdfény királyság című filmet a Puskin moziban. Nem állítom, hogy a kedvencem közé lőtte be magát, de azt hittem, jó ómen lesz, jobb, mint mondjuk a Csernobili ideglelés. Azt is gondoltam, majd valami olyan mondattal zárom a cikket, amelyben szerepel a hold, a fénye, meg az, hogy mekkora királyság a portugálok döntőbe jutása.

Ezt nem tudom megtenni sajnos. Kiestek. Kiestünk.

AP / Czarek Sokolowski

Csill mindent megtett, őt felmentem. Biztos én szurkoltam rosszul. De furcsa, mert az egész valahogy mégis rendben volt. Köszi mindenért.