Utólag igazán pechesnek tekinthető a 2009-es női kézilabda-világbajnokság, hiszen ha a számokat nézzük, öt győzelem és két döntetlen mellett mindössze kétszer kaptunk ki, mégis a kilencedik helyen végeztünk. Erős válogatottak ellen játszottunk kifejezetten jól, megoldottuk az itthon maradt és a helyszínen sérüléssel bajlódó klasszisaink hiányát, helyenként pedig kifejezetten látványos és lehengerlő játékkal sikerült csaknem megoldhatatlan helyzet elé állítani az ellenfeleket. A Mátéfi Eszter vezette formálódó és fiatal erőkből álló magyar csapat túl van az első komoly erőpróbán.

"Rövid felkészülési időszakunk volt a torna előtt, ezért a védekezésre fektettük a hangsúlyt - mondta Mátéfi Eszter szövetségi kapitány a hvg.hu-nak. - Úgy érzem, ez jól is működött, és ahogy jöttek sorba a meccsek, igyekeztünk a támadással mindinkább összhangba hozni. Ez a Dél-Korea elleni mérkőzés első félidejében - és néhol a spanyolok ellen is - különösen jól működött. Ezen azonban még van mit dolgozni, a jövőben nagy hangsúlyt kell fektetnünk a gyors indításokra és a lerohanásokra, valamint a gyors középkezdésekre. A szélsőjátékunk sem működött olajozottan, ezt is hatékonyabbá kell tennünk."

Fejlődő támadójáték: Zácsik Szandra játssza meg Szabó Valériát © MTI/EPA

Az indulás előtt két nagy kérdés maradt, ami Pálinger Katalin és Görbicz Anita távolmaradásának volt köszönhető: a magyar válogatott képes lesz-e a kapus és az irányító poszton megoldani a két győri klasszis hiányát? „A kapuban jobb teljesítményt kaptam, mint amit vártam – mondta munkatársunknak Kökény Bea, olimpiai ezüstérmes kézilabdázónk. – Ez elsősorban Herr Orsinak volt köszönhető, de mindegyik kapus jól védett. Görbicz Anitát nehéz pótolni, nyilván most is erősebb lett volna vele a csapat, de úgy gondolom, a lányok egészen jól oldották meg a feladatukat az ő posztján is. A három belső emberünknek sikerült megtalálnia egymást.”

Másik kényes pont Hornyák Ágnes itthon maradása volt, a jobbátlövő ugyanis lemondta a világbajnokságon való részvételt. Nem tudni, mi van a háttérben, de tény, a játékos saját maga számára tette nehézzé a helyzetet, netán a visszatérést a válogatottba. Mivel a bő keret kihirdetése után tette bejelentését, érthető módon kivívta Mátéfi Eszter szövetségi kapitány haragját is, aki Hornyák döntése után nehéz helyzetbe került, hiszen már nem tudott behívni senkit a helyére. Másrészt ezen a poszton Tomori Zsuzsanna és Bulath Anita is remek teljesítményt nyújtott Kínában, mindketten stabil csapattaggá váltak, így nem csoda, ha a kapitány inkább rájuk számít a jövőben.

„Biztosan nehéz lesz számára a visszaút – mondta ezzel kapcsolatban Kökény Bea. – Egy játékossal kapcsolatban mindig a szövetségi kapitány dönt, a szövetség pedig elfogadja a döntését. Hornyák Ági hátrányos helyzetből indul, hiszen a világbajnokságon többen is jól teljesítettek az ő posztján.” Mátéfi Eszter már jelezte, hogy ő emberileg nem tudja elfogadni a játékos döntését, hiszen azt olyan helyzetben hozta meg, melyben hátrányos helyzetbe került ő és a csapat is. Ráadásul itt nem arról van szó, mint a kapus Pálinger Katalin esetében, aki már nagyon sok világversenyen volt meghatározó tagja a magyar válogatottnak, és érthetően most úgy érezte, egy időre elég volt.

Az előjelek tehát nem voltak igazán jók, a világbajnokságnak mégis volt pozitív hozadéka. Mátéfi Eszter ugyanis elvégezte legfontosabb feladatát, melyet a szövetség rábízott: a fiatalokat is beépítette a válogatottba. Többen közülük most váltak igazán meghatározó játékossá: Szucsánszki Zita, Kovacsics Anikó, Tomori Zsuzsanna, Zácsik Szandra, Herr Orsolya vagy Bulath Anita nemcsak bizonyítottak, de nemzetközileg is elismertek lettek. A csapat jobb széle ugyan nem éri el a világszínvonalat, de ez a válogatott az elkövetkezendő években szép eredményeket érhet el, akár már a dániai Európa-bajnokságon is. Mocsai Lajos, a legeredményesebb magyar kézilabdaedző szerint például bent vagyunk a világ legjobb nyolc csapata között.

A kínai rendezésből kívülálló és szurkoló számára csak az tűnt fel, hogy a csarnokok üresek, és a város lakossága részéről érdektelenségbe fullad a kézilabdavilág egyik legfontosabb eseménye. "A kevés nézővel nem lehet mit tenni, az jön ki, aki akar. Még a döntőn sem volt teltház, de úgy általában elmondható, hogy nem volt nagy az érdeklődés - mondta Mátéfi Eszter. - A csarnokokban rendkívül hideg volt, különösen a felkészülési meccseken, ahol nagykabátban ücsörögtünk a padon. A helyzet később sem sokat javult, hiszen ha éppen nem volt esemény, nem volt fűtés sem, így meccseken sem volt ideális a hőmérséklet." A szövetségi kapitány azért hozzátette, hogy a rendezők nagyon kedvesek voltak mindenkivel. Minden csapat mellé rendeltek egy embert, aki gyakorlatilag minden kívánságukat leste.

A magyar csapat végül a kilencedik helyen végzett, amit sokféleképpen lehet értékelni. Ugyanakkor más csapatok sem hozták azt az eredményt, amit előzetesen várhattunk tőlük. „Számomra legnagyobb csalódás mindenképpen Románia nyolcadik helyezése volt, de kijött rajtuk az, amire már a vb előtt is utaltam, hogy versenyhelyzetben gyakran hibáznak - értékelt Kökény Bea. - Kicsit Norvégia bronzérme miatt is hiányérzetem van, az olimpiai és Európa-bajnok skandinávok szerintem a vártnál gyengébb játékot hoztak. Azt hiszem mindkét válogatottban több volt ennél."

"Kellemes meglepetést okozott viszont a fiatal és akár tapasztalatlannak is nevezhető orosz válogatott címvédése, valamint a franciák együttese, akiknek tíz évvel ezelőtt volt nagyon jó csapatuk. Játékerőben most gyengébbek a 2003-as világbajnok alakulatnál, de bizonyították, hogy mentálisan nagyon erősek. Azt hiszem, előzetesen senki sem számított arra, hogy a döntőben ez a két gárda csap össze. A kínai világbajnokságon talán kevesebb klasszis egyéniség jellemezte a csapatokat, inkább a csapatjáték dominált mindenhol. Ez azonban nem feltétlenül baj, hiszen amellett, hogy szinte minden csapatra jellemző volt, a magyar válogatott erőssége is ez volt.”

És a folytatás? "A jövő évi Európa-bajnokságon is elsősorban erre a csapatra szeretnék építeni - tette hozzá a szövetségi kapitány. - Persze kiegészülve a sérültekkel. Pálinger Katalinnal már beszéltem, megígérte, hogy az Eb-selejtezőkön számíthatunk rá, és ha kijutunk a kontinensbajnokságra, velünk tart. Úgy hallom, Görbicz Anita is felépült, és biztos vagyok abban, hogy ha Vincze Melindával és Szamoránsky Piroskával is kiegészülünk, a támadójátékunk sokkal erősebb lesz, mint a világbajnokságon volt. Mint sokan mások, én is bízom a jobb Európa-bajnoki szereplésben."