Minden idők legemlékezetesebb drámai fordulatait az érintett klubok szurkolói nyilván fejből tudják – ki máig tartó diadalmas borzongást érez, ki sírógörcsöt kap, ha eszébe jut az a bizonyos győzelem vagy bukás. Agüero gólja – köszönhetően az azt övező sportriporteri őrületnek is – alighanem örökös tagja mostantól a nagy angliai futball-toposzok gyűjteményének.

Pedig Angliában láttunk már ennél is drámaibb véget. 1989-ben ugyanis a nagy pillanat a bajnoki címért harcoló két csapat egymás elleni meccsén következett be, egy igazi bajnoki döntőben!

Az akkor már 17 éve nyeretlen Arsenal úgy utazott a kor uralkodója, a Liverpool otthonába, hogy tudta: két góllal kell nyernie, hogy az utolsó pillanatban megelőzze ellenfelét. A Nick Hornby Focilázából oly jól ismert 91. perc története: 1-0-ás Arsenal-vezetésnél a liverpooli tábor már a bajnoki címet ünnepelte – akkoriban még nem volt szokás 3-4 perceket hosszabbítani –, amikor Michael Thomas elé pattant egy rossz keresztezés után a labda, ő pedig belőtte a Arsenal második, aranyat érő gólját.

„Minden idők legnagyobb pillanata” – írta erről a találatról Nick Hornby:

A futballkatarzis néha kegyetlen, nem a győzelmet, hanem a bukást hozza el. Ahogyan a spanyol bajnokságban történt 1994-ben.

Az akkor már három éve uralkodó, Johann Cruyff-féle Barcelona a trónfosztás küszöbén állt, és nem a Real Madrid készült letaszítani őket a magasból. A korszak kis-nagycsapata, a Deportivo La Coruna fennállása első bajnoki címét akarta ünnepelni az utolsó fordulóban.

Ehhez nyernie kellett a Valencia ellen, amely a kemény 7. helyért „hajtott”. Mégsem adta olcsón a bőrét. A Barcelona meccse már véget ért, Sztojcskovék tudták, hogy bukják a bajnokságot, ha La Corunában gólt lőnek a hazaiak – és láss csodát, a Depor az utolsó percben 11-eshez jutott!

De ezt a forgatókönyvet nem Hollywoodban írták: a szerb hátvéd, Miroslav Djukic remegő lábakkal, gyatrán lőtt, González megfogta a labdát. A Valencia úgy örült, mintha bajnokságot nyert volna, Djukic összeomlott, a zokogó hátvédet zokogó társak vigasztalták. A Barca negyedszer zsinórban bajnok lett, erre azóta sem volt képes spanyol csapat. A Depor végül hat évvel később ért a csúcsra – mostanra pedig a mélybe.

2001 májusa a Bundesliga krimijét hozta el. Dupla csavarral! Gelsenkirchenben már fogták egymás kabátgombját a Schalke szurkolói, miután a Bayern München a 90. percben gólt kapott a Hamburgtól és ezzel – akkor először! – úgy tűnt,a  forduló előtt 3 pontos hátrányban lévő Schalke megnyeri első bajnoki címét, jobb gólkülönbséggel. (Tegyük hozzá, az Unterhaching ellen kétszer fordítva nyertek a kékek.)

De a sors itt duplacsavarral játszott. A 94. percben, amikor Gelsenkirchenben már a pályára tódulva ünnepelteka szurkolók, a kivetítőn azt látták, hogy Ujfalusi, a Hamburg hátvédje beleér egy labdába, kapusa, Schober -  a Schalke kölcsönjátékosa!! – pedig megfogja azt. Markus Merk hazaadásnak minősítette az esetet, közvetett szabadrúgást ítélt – és Patrick Andersson egyetlen Bayern-idénye egyetlen gólját bikázta nyolc méterről a kapuba.
Gelsenkirchenben összetört minden szív – a Schelke azóta is vár az első bajnoki címre. A Bayern ellenben három napra rá megnyerte a Bajnokok Ligája döntőjét is, a Valencia ellen, 11-esekkel. Pedig Patrik Andersson kihagyta a sajátját.