Hernádi Levente Haralamposz: Így készülünk

Beszédes kép a görög csapat edzéséről, érdemes elidőzni felette. Mit árul el egy csapatról, ha ilyen keményen készülnek az esti mérkőzésre?

AP / Petr David Josek

Fernando Santos magabiztos léptekkel halad játékosai között. Zsebében talán a lengyelek felett aratott váratlan döntetlen élményét markolja, miközben homéroszi értelemben vett seregszemlét tart a kispad kényelmes foteljai között.

Látunk-e félelmet a játékosok arcán? Aggódnak-e amiatt, hogy ha ma a csehektől kikapunk, veszélybe kerül a továbbjutás? - Egyáltalán nem. És nem véletlenül nem. Így csak az igazi bajnokok várják a biztos győzelmet.

Az ölbe tett kezek árulkodnak azért némi feszültségről. Az edzőhöz közelebb eső két játékos talán összeveszett a reggelinél az utolsó vaníliás jegeskávén, és nem hajlandóak egymás mellé ülni. A nyugodt harmóniát talán csak balról a harmadik játékos töri meg, aki a távolba révedve, gondolataiba merülve ül a pálya szélén. Neki meg valószínűleg a görög szavazás második fordulója járhat a fejében, amire kénytelenek lesznek hazamenni, ha szombaton az oroszoktól is kikapnak.

Mindannyian jobbra néznek, valami biztosan történik a pályán is.

Láthattunk már csapatokat komolyan edzeni, meg taktikát átbeszélni a kezdőkört körbeállva, de ritkán látunk csapatot ennyire kényelmesen henyélni a kispadon. Nem kéne messzemenő következtetéseket levonni ebből. Ez a magabiztos henyélés képe.

Aki mást mond, az a cseheknek drukkol.

AP / hvg.hu

Woland Iván: Sercegő pörcök avagy az orosz meccstől Svájcon át a görögökig

(Oroszország-Csehország 4-1)
A bíró lefújta. A kocsmában olyan csend volt, hogy hallani lehetett a sörhab pörceinek sercegését a sörös kupákban. Az öreg Jupa egyik kezével a pultra támaszkodott, a másikkal végig simította fénylő, kopasz fejét. Ha valaki most az arcára nézett volna, látta volna, hogy apró cseppek gurultak végig az orcáján. Akár még sírhatott is volna, de nem. Ezek a cseppek a verejték és a sörhab cseppjei voltak. És a „Kandúr” kocsmárosa már hordta is ki az erősítő likőröket az asztalokhoz.

Hurych törzsszurkoló lassan felállt a székéből, levetette hófehér, gyűrött izzadság-foltos ingét, és odavágta a padlóhoz, majd visszazuhant a helyére.

„Mind a tizenegyet, kivétel nélkül mind a tizenegyet könyörtelenül a bányákba!” és ujjával abba az irányba mutatott, amerre a Jáchymov-i tárnákat vélte.

Mi azonnal elgondoltuk, hogy akkor most melyik tizenegyre gondol, a kezdő tizenegyre, vagy a lefújáskor a pályán lévő tizenegyre, netán szimbolikus ez a tizenegy, és akkor mind a huszonhármat a bányákba kéne vezényelni, nem is beszélve a szövetségi kapitányról.

AP / Petr David Josek

Egon Bondy még hallgatott, bár tudtuk, hogy kiabálás lesz a vége. Az udvaron Pepin kiszállt a kádból, és arról tartott előadást az üres tűzoltókocsinak, hogy a szovjetek megfélemlítettek minket, és így a pártirodán írták az eredményt, a gólunk csak finomítás, hogy kozmetikázott legyen az eredmény.

De mi itt bent tudtuk, hogy ennél sokkal nagyobb a baj. Bamba úr, a temetkezési vállalkozó már el is küldetett egy koporsóért, az udvarra akarja hozatni, hogy érezzük a súlyát a hátralevő meccseknek.

És akkor Egon Bondy rákezdte:

„Hol voltak a 21. századi barbárjaink a védelemben? Mondjátok, hol voltak? Mindegyik, mondom, mindegyik góljukat úgy rúgták az oroszok, hogy bepasszolták a labdát a védelmünkbe, mi pedig hagytuk. Semmi keménység, primadonna teljesítmény volt ott hátul. Kurva fix! Az oroszok blitzkrieg-et hajtottak végre. Úgy viselkedtünk, mint Krivelková asszony a tejboltban, aki minden támadásnak enged, ezért van annyi gyereke…”

Hurych törzsszurkoló erre felállt, levette a nadrágját, és azt is a padlóhoz vágta. Jupa azonnal egy vödör sört tett eléje.

„És előre? A középpálya erőtlen fantázia-futam egy középszerű avantgarde versből, de nagyon régiből… Jaj és a csatársorunk: semmi művészet, egy villanás Pilártól, és a többi néma csend. Sört!”

Mi is követtük Egon Bondy-t. Ittuk a sört, mást úgysem tehettünk. A csapat erőtlen-fantáziátlan teljesítményt nyújtott. A félelem a lelkünkbe költözött: még kétszer átélni ugyanezt? Ahhoz sokkal de sokkal több sör kell…

AP / Petr David Josek

(Csehország-Görögország)
A görög meccs napján már áll, pontosabban fekszik a nyitott koporsó a kocsma udvarán. Bamba úr tölgyfa koporsója. Benne két hordó sörrel, mögötte egy kempingszékben bóbiskoló Pepinnel.

Pepin elaludt, miután meghozta a legszebb hírt, amit az EB alatt csak kapni lehet: egy magyar szakértő egyenesen a svájciakat kiáltotta ki a torna titkos esélyeseinek.

Egon Bondy ettől a hírtől teljesen kikészült. „Micsoda fantázia! Micsoda bátor képzelőerő! Hol vagyunk mi ettől? Ez az igazi futball-költészet, az kurva fix!”

Hurych törzsszurkoló nem merte ennyire szabadjára engedni a fantáziáját, megivott egy vödör sört, felállt, és kinyilatkoztatott:
„A görögöket meg kell vernünk, a lengyelek nem nyernek a bomba formában focizó oroszok ellen, így az utolsó fordulóban nekünk elég az X is a házigazdák ellen.”

„Uraim, kérem szépen, szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy gólt kell rúgnunk, gólokat a győzelemhez.” Bamba úr megtörölte sörgőzös homlokát, és Jupa kocsmárossal mély értelmű pillantást váltottak.

Egon Bondy az ablakhoz lépett, lenézett a kempingszékben bóbiskoló Pepinre, aztán egy tánclépést tett a padlón heverő üres sörös vödrök között, az egyiket lábfejjel megemelte, és kapásból kirúgta az ablakon.

AP / Petr David Josek

„Csak fantáziával, merészséggel, a képzelőerő diadalával tudunk meccset nyerni! Előre kiszámíthatatlan szabályok nélküli játékrendszerrel kell felöklelnünk a hellén minotauruszt! Éljen Svájc! Ma este merjünk svájciak lenni!”

Az üres vödör a nyitott koporsóra esett. Pepin felriadt a bóbiskolásból, felállt, és egy kivételes rúgással visszarúgta a kocsmaablakon.

Egon Bondy üvöltött: „Pepin egy svájci! Pepin egy svájci!”

Mi nézzük a kocsma padlóján zörgö vödröt, összenézünk, és szavak nélkül ugyanazt a mondatot gondoljuk: Bárcsak ma este is minden ilyen flottul menne…