MTI / Kollányi Péter

Még folyik az öttusa női egyéni száma – vívás és az úszás után éremesélyünk is van -, és Marosi Ádám össze is hozott egy igen-igen nagy értékű bronzot, de az kétségtelen, hogy ez a sportág sokat vesztett olimpiai jelentőségéből. Mi, magyarok, akiknek sikersportág volt az öttusa, ezt különösen sajnálhatjuk. Ez a sportág ma nem az, amiben annak idején Balczóék aranyakat nyertek. Ez egy ötnapos verseny volt, amely ráadásul már többnyire az első napon elkezdődött, így egyben meg is határozta az első hét hangulatát, és miután többnyire jól szerepeltünk, általában kedvező irányban. A hatvanas-hetvenes években az emberek ilyen napokon zsebrádióval a fülökön közlekedtek, hogyan lő Balczó, hogyan lovagol Móna.

MTI / Kollányi Péter

Az ellenzők túlságosan költségesnek tartották az eredeti, ötnapos rendszert, így fölvetődött a sportág műsorból történő törlése. Sokan eltúlzottnak tartották a túl nagy felhajtást egyetlen érem miatt, hiszen gyakorlatilag öt egymástól alapjában eltérő sportágban nyújtott összteljesítményéről van szó. Ez az érv nyilván önellentmondás, hiszen minden összetett verseny több egymástól eltérő sportágból áll. Ami pedig az egymástól több eltérő sportágat illeti: ez a sportág eredendően katonai jellegéből adódik: terepfutás, lovaglás, lövés, úszás, vívás. Mindemellett sokan kifogásolták azt is, hogy ugyanazért a teljesítményét gyakorlatilag két aranyérmet is lehet kapni, egyet egyéniben, de ugyanazért a teljesítményért egyet akár csapatban is. Aztán itt van lovaglás, ami a rendező országnak súlyos megterhelést jelent, hiszen harminc-negyven azonos képességű lovat kellett beszerezni, ami ráadásul néhány olimpián nem is sikerült, ilyenformán kész lutri volt az egész. Világbajnokok, a sportág kiemelkedő egyéniségei szálltak el sokszor már az első nap, csak azért, mert a sokszor nem is ugrólovakkal képtelenek voltak végigmenni a pályán. És sokan azzal érveltek, hogy a triatlon is összetett, egymástól eltérő sportágakból áll, és mennyivel korszerűbb és látványosabb, ráadásul jobban közvetíthető az öttusánál.

MTI / Kollányi Péter

Ezek az érvek nyilván nem állják meg maradéktalanul a helyüket, még ha egyikben-másikban van is igazság.

A közvetíthetőség elhatározás kérdése. A kajak-kenu is rosszul közvetíthető volt egészen addig, amíg egy vagy két kamera adta a versenyt, de mára az egyik legélvezhetőbb sportág (köszönhetően amúgy a néhány évvel ezelőtti szegedi világbajnokságra kialakított rendszernek, amely azóta egyébként magyar szabadalom). A triatlon annyiban korszerűbb, hogy kétségtelen: ma többen járnak kerékpáron, mint a múlt század elején, és ma már szinte nem is látni az utcákon lovon közlekedő embereket. De hát ilyen alapon a gerelyhajítást is törölni kell, mert éles helyzetben általánosnak mondható sorozatlövő fegyver használata. Ezek mondvacsinált kifogások, mögötte nyilvánvalóan a média megfontolásai és érdekeltségei húzódnak, és ezek lehetnek ellenszenvesek, de az olimpia mégiscsak a világ legnagyobb média eseménye, és hogy egyben a világ legnagyobb eseménye is, abban a médiának vitathatatlan szerepe van.

Örüljünk annak, hogy maradt az öttusa, annak különösen, hogy Marosi harmadik lett, és miközben a cikk végére értem, Tóth Adrienn vezet a második szám, az úszás után.(Mellékesen jegyzem meg, egyetértve Hegyi Iván kollégámmal, hogy az olimpia népszerűségének örülhetnek a magyar futball megváltói, nemkülönben haszonélvezői is: az olimpia jótékony takarásában szinte észre sem vettük, hogy csapataink egy kivétellel megint elvéreztek az európai selejtezők előselejtezői során.)