A hazaiak Burak Yilmaz révén a 62. percben szereztek vezetést, majd a csereként beálló Böde Dániel a 71. percben egyenlített.

MTI/EPA/Sedat Suna

A magyar csapat még sosem nyert tétmérkőzést Törökországban, de barátságos meccsen is 29 éve sikerült legutóbb ez a bravúr. Egervári Sándor szövetségi kapitány együttese ezzel a döntetlennel hat mérkőzésen 11 pontot gyűjtött, és továbbra is a D csoport második helyén áll a vb-ezüstérmes hollandok mögött. A vb-selejtező következő, szeptemberi körében Románia vendége lesz.

A meccset rosszul kezdte a magyar csapat, az első negyedórában szinte csak "nyomozta" a labdát, az állandó felívelgetésnek mindig az lett a vége, hogy a hazaiak támadhattak. Igaz, az ő akcióikban sem volt fantázia, így Király kapuja sem forgott veszélyben. Később valamelyest rendezte sorait a magyar válogatott, de a Szalaira feljátszott labdák után elsősorban a Mainzban légióskodó csatár egyéni megoldásain múlott, hogy sikerül-e legalább lövéssel zárni a támadásokat.

A játékrész derekán kiegyenlítetté vált a küzdelem, sőt, a meccs első igazán komoly lehetősége Vanczák előtt adódott, méghozzá kísértetiesen hasonló helyzetből, mint amiből Románia ellen gólt fejelt, azonban ezúttal a török kapus védett. A kipattanóból újra próbálkozott a Sion védője, ekkor a keresztléc is besegített Kivraknak.

A magyar helyzet pár percre kissé "megfogta" a török együttest, a félidő hajrájában azonban csak a szerencse mentette meg a magyarokat egy bekapott góltól. Egyszer Mészárosról pattant le a kapuba tartó lövés, többször Király mentett, de volt olyan is, amikor a berobbanó török csatár centikkel maradt le a beadásról.

MTI/AP

A folytatásban is a hazaiak futballoztak fölényben, de a magyar védelem stabilabb lett, sőt a gyors ellentámadásokban is volt veszély. Azonban éppen amikor kevesebb elszántság és lendület volt a törökökben, sikerült vezetést szerezniük, ugyanis Arda Turan előreívelésénél Mészáros Norbert lemaradt emberéről, Burak Yilmazról.

Egervári reagált arra, hogy hátrányba került a csapata: Hajnal Tamás helyett Böde Dániel személyében csatárt küldött a pályára, aki nagyon harcosan kezdett. Ennek hamar eredménye lett, a török kapus tétovázását ugyanis és egy védő ügyetlenkedését kihasználva közelről a kapuba lőtt.

A magyar gól sokkolta a hazai együttest és szurkolóit is. A törökök nem találták a ritmust, a hátralévő időben pontatlanul futballoztak, bár helyzetük így is akadt, de azok kimaradtak. A drukkerek pedig szinte némán, néha fütyülve követték az eseményeket, és ekkor először lehetett igazán hallani az Isztambulba érkezett mintegy ezer magyar szurkoló hangját.

A végéig már nem született újabb gól: a magyarok a támadás lehetőségét is feladták, a törökök pedig megtörten játszottak.

A lefújás után a magyar játékosok kört alkotva összeölelkeztek, ezzel jelezve, hogy a vesztett helyzetből mentett egy ponttal is elégedettek.