Köves Pál: Ha Svájc hozza, amit az elmúlt két évben, nem lehet baj

Miért éppen Svájc? Mert 2016 ősze, a vb-selejtezők kezdete óta játszott 20 meccséből 15 megnyert, és csak egy vereséget szenvedett, idegenben, Portugáliától, amelyet odahaza mint friss Európa-bajnokot egyébként megvert. Ugyanebben az időszakban a svédek hétszer is vereséget szenvedtek. Az egyiket ugye a vb-csoportjukban a csúfosan kizúgott németektől, miközben Svájc a fenti adatokból következően értelemszerűen az oroszországi vb-n egyelőre veretlen, a brazilok sem bírtak velük.

Ilyen jó svájci csapat régen volt, nagyon éhes a sikerre, a legjobb nyolc közé legutóbb a magyar szempontból kiemelt jelentőségű 1954-es vb-n jutott, hazai pályán. 1954 előtt Svájc jelentős futballhatalomnak számított, minden vb-n ott volt a nyolc között, amelyen elindult (csak az első, az 1930-ast hagyta ki, nagyon sok európai csapathoz hasonlóan), ennek a hagyománynak az újrafelvételére készül. Svédországnak szebb vb-múltja van ugyan, egyszer volt második, kétszer harmadik, de legutóbbi bronzérme, 1994 óta annyit sem mutatott fel, mint Svájc, pedig még egy Ibrájuk is volt.

A két csapat egymás elleni eddigi meccseiből sok következtetést nem érdemes levonni, utoljára 2002-ben találkoztak, egy barátságos meccsen, a korábbi tétmeccseken pedig két döntetlen mellett a svédek négy, míg a svájciak három győzelmet arattak. De ezek csak selejtezőkön játszott mérkőzések voltak, nagy tornán a mostani lesz az első összecsapásuk. Ezért semmi más nem számít, csak hogy pillanatnyilag kivel van az erő, és az erő most ezzel a névsorral van (még ha az eltiltását töltő csapatkapitány, Stephan Lichtsteiner és Fabian Schär most hiányzik is belőle):

Yann Sommer - Michael Lang, Manuel Akanji, Johan Djourou, Ricardo Rodriguez - Granit Xhaka, Valon Behrami - Xherdan Shaqiri, Blerim Dzemaili, Breel Embolo - Mario Gavranovic

Sztojcsev Iván: Hollandia, Olaszország pipa, Németország (mexikói segítséggel) pipa, felkészül Svájc

Mielőtt bármilyen érvvel előállnánk, ne menjünk el amellett, hogy a SUI és a SWE rövidítésekkel úgyis mindenki összekeveri a két országot, na majd most mi lesz!

És akkor komolyan: sok jó európai nagycsapat van a vb-n, most viszont a kontinens talán két legerősebb középcsapata meccsel egymással. Mindkettő szimpatikus, egyik sem esélyes a végső győzelemre, de egy bravúrral még akár az elődöntőig is eljuthat.

Svédország győzelme mellett annyira nagyon nem kell érvelni, érveltek ők eleget saját magukért. Eleve onnan indul a sikertörténetük, hogy a pótselejtezőn kiütötték Olaszországot, pedig amikor erről beszélünk, azt még ki is hagytuk a történetből, hogy előtte a csoportkörben Hollandiát is kiejtették. Dél-Korea legyőzése még a bőven felejthető kategóriába tartozott (tényleg, emlékszik még valaki arra a meccsre?), de aztán Németországgal óriásit meccseltek, Mexikó megalázása pedig az a szint, ami után csak elismerően lehet tapsolni. Svájc pedig jó csapat, de nem annyira jó.

És megérdemelné Svédország a továbbjutást azért is, hogy minél többen lássák: van élet akkor is, amikor a válogatott arról szól, hogy csapat van, nem arról, hogy tíz ember játszik Ibrahimovic statisztájaként. Amióta a futball egyik legirritálóbb játékosa otthagyta a válogatottat, a svéd csapat végre nem csak hatékony, hanem szép és szerethető focit is játszik. Legyen meg ennek az eredménye, legyenek ott a legjobb nyolcban!