Miután Észtországban 3-3-at játszottunk, ezúttal Budapesten csapott össze a magyar és az észt válogatott. A csapatunk összeállítása sok helyen változott a megszokotthoz képest a sérülések miatt, így a kezdőcsapatunk: Dibusz - Baráth, Orbán, Kádár, Korhut - Nagy Á., Pátkai - Kovács, Kalmár, Nagy D.- Szalai.

A Nemzetek Ligájából rendkívül bonyolult módon lehet kijutni az Európa-bajnokságra - a lebonyolítási rendet itt mutattuk be bővebben -, röviden a lényeg most az: ugyan csoportelsők már nem lehetünk, de a csoport második helye sokkal jobb esélyt kínál arra, hogy mégis mehessünk a rájátszásba, mint ha maradnánk harmadikok. Külön jó volna bekerülni a C liga négy csoportjának két legjobb másodikja közé, mert akkor az Eb-selejtezők sorsolásán csak két erősebb csapatot kaphatnánk ellenfélként. No és persze az sem árt, ha nem leszünk csoportutolsók, gy nem esünk ki a D ligába.

A meccs első óriási helyzete az észteké volt, Dibusznak kellett nagyot védenie. Nem sokkal később viszont már a magyarok rúghattak szögletet, Kalmár labdáját pedig Orbán fejelte be nyolc méterről, 1-0!

Sőt, a 12. percben már kettő is lehetett volna: Nagy Dominik egy hatalmas észt védelmi hiba után lőhetett kapura, de kicsit túlóvatoskodta. A védelmünk bezzeg nem volt ennyire óvatos, néha az észtek totojázásának köszönhettük csak, hogy nem lett nagy baj. Pörgős, jó meccset láthattunk ez után is, az már most látszik, hogy a Nemzetek Ligájának egyik nagy előnye, hogy nagyjából azonos erősségű csapatok játszanak egymással minden meccsen.

A 43. percben pedig valószínűleg jogosan reklamálhattunk tizenegyest: az egyik észt védő kezére pattant a labda a tizenhatoson belül, a stadionban az albán bíró volt az egyetlen, aki szerint nem szándékosan. Nagy Dominik mindenesetre megszerezte a labdát, és majdnem gólt is lőtt, nagyot mentettek az észtek. Így lett félidőben 1-0, miközben a másik meccsen a görögök 1-0-ra vezettek, vagyis ekkor a csoport harmadik helyén maradtunk.

Nem sokon múlt, hogy a második félidőt nem egy ugyanolyan, Kalmár beadását követő Orbán-fejesgóllal kezdje a csapat, mint amilyennel megszereztük a vezetést, de az észt kapus nagyot védett. Domináltuk a meccset ezután is, de még szó sem lehetett arról, hogy megnyugodjunk. Nem örülhettünk annak sem, hogy Pátkai összeszedett egy sárgát, így ő eltiltott lesz vasárnap a finnek ellen.

A 65. percben olyan történt, ami legutóbb hét éve: Dzsudzsák csereként állt be - Nagy Dominikot váltotta, aki a meccs egyik legjobbja volt.

A 69. percben pedig Szalai megszerezte a második gólunkat! Nagy Ádám indította az akciót, az egyik védő megpróbálta kirúgni a labdát, de Nagy Ádámról az visszapattant. Az észt kapus egészen érthetetlenül rosszul jött ki, így még a saját védőit is megzavarta, Szalai pedig átfejelte fölötte a labdát.

Nem sokkal később a gólszerzőt lecserélték, Böde állt be a helyére. A 83. percben pedig megvolt a harmadik cserénk is: Kalmár helyett Kleinheisler állt be. Gyakorlatilag végigtámadtuk a meccs hátralévő részét, néhány rossz passzon múlt csak, hogy nem vezettünk hárommal. Ez nem lett meg, de így sem bánkódhattunk, Magyarország-Észtország 2-0.

Egyetlen gólt vártunk volna még, de azt nem ezen a meccsen kellett volna megszerezni: a finnek nem tudtak kiegyenlíteni, Görögország-Finnország 1-0, így nem lenne elég a csoportelső finneket legyőznünk vasárnap, még arra is szükség volna a második helyhez, hogy a görögök kikapjanak az észtektől. A csoportunk állása az utolsó forduló előtt: 1. Finnország 12 pont, 2. Görögország 9, 3. Magyarország 7, 4. Észtország 1.