Nagy iramban indult a találkozó, de valódi helyzet nem alakult ki az első másfél percben. A mérkőzésvezető Lőrincz Tamást látta passzívabbnak, ezért megintette és földre küldte, ő azonban nem adott esélyt az ellenfelének, néhány pillanat után felpattant. A következőkben újra összekapaszkodtak a felek, mindketten leginkább kitolni igyekeztek a másikat a küzdőtérről. Az első három perc a kirgiz egypontos vezetésével ért véget.

A második három percet ismét a kirgiz kezdte aktívabban, de Lőrincz ezúttal nem hagyta, hogy sokáig ő irányítson. "Elfárad, elfárad!" – kiabálták Lőrincznek a lelátóról, aki erre egy támadással sikerrel terelte ki az ellenfelét a szőnyegről, és zsebelte be az ezért járó pontot (1-1).

2:15-tel a vége előtt a kirgizt intették meg, és küldték parterhelyzetbe (2-1), Lőrincz pedig igyekezett megforgatni, de nem bírt vele, ezúttal az ellenfél tudott taplra ugrani. Állásban folytatódott a küzdelem, de a következő egy percben nem volt igazi akció, csak egymás erejét próbálták felőrölni a felek. Az idő lepörgött, Lőrincz Tamás nyerte az olimpiai döntőt.

A BHSE 34 éves versenyzője sikerével megkoronázta pályafutását, mert egy világ- és négy Európa-bajnoki cím után a pályafutásából hiányzó aranyérmet is begyűjtötte. Kilenc éve a londoni játékokon – még 66 kilósként – második lett. Sikerével nemcsak teljessé tette medálgyűjteményét, hanem a súlycsoport regnáló olimpiai, világ- és Európa-bajnokaként vonul vissza.