A hármasugrónők döntőjének egyértelmű favoritja, a venezuelai Yulimar Rojas, az előző három világbajnokság és a tokiói olimpia aranyérmese, világcsúcstartó volt. A verseny azonban nem kezdődött jól a számára: az első kísérlete csak neki és az amerikai Jasmine Moore-nak nem volt érvényes, a többiek pedig mind 14 méter fölé jutottak, sőt az ukrán Marina Beh-Romancsuk egészen 15,0-ig.

A második körben Rojas nagyon óvatos volt, messziről ugrott el, és 14,33 méterre szállt. Az élen ekkor nem történt változás, Beh-Romancsuk mögött a kubai Leyanis Pérez-Hernandez és a jamaicai Shanieka Ricketts fogalta el a második és a harmadik helyet.

A harmadik körben a dobogós helyeken állók nem tudtak javítani – és Rojas sem. Az általában végtelen magabiztosságot sugárzó atléta az ugrása után kétségbeesetten pillantott körbe a stadionban. Az, hogy nem jutott messzebbre, azt jelentette, hogy az utolsó ugrón, az olasz Ottavia Cestonarón múlt, egyáltalán továbbjut-e a legjobb nyolc közé. Szerencséje volt, továbbment.

Nyolcadik helyezettként neki kellett elsőként ugrania, és megint hibázott: bár 15 méter fölé jutott, piros zászlót kapott a kísérlete: 7,8 centiméterre lépett be. Javítani ezúttal csak Ricketts tudott, de nem annyit, hogy veszélyeztesse a jamaicait vagy az ukránt.

Jött az ötödik sorozat, és Rojas szokása szerint megtapsoltatta a közönséget, elmormolta az önmagát biztató mondatokat, nekiiramodott és megint 15 méter fölött ugrott, de megint belépett. Ezúttal 1,7 centiméternyit. Javítani megint csak egy versenyző, a dominikai Thea Lafond tudott, 14,9 méteres ugrásával leszorította Rickettst a harmadik helyről.

És követezett megint, utoljára Rojas, és egy elképesztő, 15,8 méteres ugrással átvette a vezetést. Az ellenfelei közül végül senki sem tudott javítani – Beh-Romancsuknak rosszul sikerült a rohama, így be sem fejezte az ugrást –, így végül negyedszer is megvédte a címét.

A második Beh-Romancsuk, a harmadik Pérez-Hernandez lett.

Az Eurosport videója Rojas utolsó ugrásáról: