Doug Engelbart már ezerszer elmondta az újságíróknak: sajnos már nem emlékszik rá, fejlesztõ csapatának melyik tagja állt elõ az egér (mouse) elnevezéssel, mondván: az eszköz határozottan egy egérre hasonlít, hátul „kilógó” farkával. Az elnevezés eredete így sajnos a múlt homályába vész… Ennél is érdekesebb azonban, hogy bár mindannyian ismerjük Bill Gatest vagy Carly Fiorinát, esetleg Vint Cerfet, szinte senki nem tud semmit arról az emberrõl, aki megalkotta a világ legfontosabb (és mindmáig nélkülözhetetlen) számítógépes perifériáját. Nos, ezen próbálunk meg segíteni – tisztelgés Mr. Engelbart teljesítménye és invenciója elõtt, pár ezer leütésben…
Doug Engelbartnak köszönhetjük, hogy a számítógépbõl, a csak szakemberek és bennfentesek által kezelhetõ, bonyolult és titokzatos „szerkentyû” helyett egy mindenki által könnyen kezelhetõ, mindennapos eszköz vált. Bármilyen meglepõ, ezt nem a Windowsnak vagy egyéb grafikus operációs rendszereknek köszönhetjük… Hogy miért pont az egér az, ami miatt a számítástechnika képes volt kilépni a tudósok és az igen jól trenírozott szakemberek szûk körébõl az átlagfelhasználók életébe, annak a magyarázata nagyon egyszerû, sõt, nem is igényel különösebb magyarázatot. Csak húzzuk ki egerünket a gépbõl, és próbáljunk meg csinálni bármit is. Mindjárt érthetõ, ugye?

Hogy jut eszébe valakinek az egér?
A második világháború kezdetétõl egészen a 60-as évek végéig, Doug Engelbart mint radartechnikus dolgozott a Stanford Kutatóintézetben. Akkoriban a számítógépek igen nehézkesen kommunikáltak, óriási lyukszalagok jelentették a kapcsolatot a felhasználó és a gép között, és monitorokat (bár akkor még inkább kijelzõnek, azaz indikátornak hívták õket), illetve billentyûzetet már használtak, ezeknek a monstre gépeknek a kezelése mégis hihetetlenül nehéz és körülményes volt. Engelbart elmondása szerint: „volt elég mérnöki tapasztalatom ahhoz hogy tudjam: egy számítógép képes arra, hogy papírra nyomtassa amit csak akarunk

Father Mouse

Engelbartot tehát már a 60-as évektõl foglalkoztatta egy vízió (ahogy õ nevezi) :"folyton embereket láttam egy gép elõtt ülve, ahogy a kezükben levõ valami mozgatásával vezérlik a folyamatokat. Csak még azt nem tudtam mi a fene kellene, hogy legyen a kezükben…” A 60-as évek közepe táján azután adódott egy lehetõség: az Air Force Office of Scientific Research (AFOSR) felkérte a tudóst, hogy dolgozzon ki egy tanulmányt arról, hogy lehetne a felhasználók és a gépek közötti kommunikációban új megoldások felé utat törni, a „komplexebb munkafolyamatok és döntéshozás megkönnyítése érdekében”. Doug tehát idõt és pénzt is kapott, hogy végre komolyabban elkezdjen foglalkozni víziójával, így született meg a hangzatos: Augmenting Human Intellect: A Conceptual Framework nevû tanulmány, amelyben ugyan még egérrõl nem volt szó, azonban már megfogalmazódott benne az igény, hogy a feéhasználó által könnyebben vezérelhetõvé kell tenni az információs display elemeit, különös tekintettel a kurzorra és az interaktivitásra. A tanulmány végén Engelbart megkockáztat egy kis vizionálást is: „a jövõbeni eszközt kézben tartanánk, akárcsak egy tollat vagy ceruzát, és valamilyen szenzitív mechanizmus segítségével érzékelve a mozgást, azt közvetíteni tudnánk a képernyõre.” Érdekesség, hogy Engelbartnak az egér elõtt voltak egyéb ötletei is: ilyen pl. az Engelbart-Bil-English féle beviteli eszköz, amely a felhasználó térdére (nem tévedés: a térdére) erõsítve valósította volna meg a kurzor mozgatását, szabadon hagyva ezáltal a kezeket a gépeléshez. Ezek a kísérletek még 1967-ben is folytak, végül azonban a „knee-control-device” nem tûnt elég jónak, és leálltak a fejlesztéssel. Az egér nyert, a "térd-eszköz" vesztett… Szerencsére!
 
Út a világuralomhoz…
„Father Mouse” nem habozott sokáig: a tanulmány elkészülte után nem sokkal, 1964-ben kísérleti jelleggel , a stanfordi laboratóriumban megszületett az elsõ egér. A kísérlet hivatalos neve: „find better ways to point and click on a display screen” volt. Szóval a „point and click” kifejezés is Dr. Engelbartnak köszönhetõ.

Az eredeti Engelbart féle egér - fából...

Persze ez az elsõ egér még korántsem emlékeztetett arra, mint amilyeneket manapság használunk (legalábbis a külsejében, a funkcióiban majdnem ugyanaz volt)  - a borítása fából volt kivágva, és mivel a mikrokapcsolók és az elektronika sok helyet foglalt, nem volt túl sok hely a belsejében, így csak egyetlen kapcsolót, azaz egérgombot helyeztek rá.
Az õsegér technikai kivitelezését Bill English végezte (mókásan szólva: õ faragta ki), a szoftveres részekért pedig Jeff Rulifson felelt. Ennyi volt a team. Eredetileg az egér elején vezették ki az elektronikát, Engelbart elmondása szerint azonban „a zsinórok útban voltak, így egyszerûen hátra tettük õket”. A vezérlés azonban már ekkor, 1964-ben is ugyanaz volt, mint amit a mai, nem optikai egerek alján láthatunk: egy vízszintes és egy függõleges „görgõ” avagy kerék, ami akkor ugyan még nem egy gömb alakú görgõvel volt meghajtva, de az eljárás ugyanaz. Engelbarték be is jegyezték a találmányt (Engelbart nevéhez az egéren kívül még további negyven szabadalom fûzõdik, tehát ezen kívül sok mindent feltalált még), majd 1968-ban a San Franciscóban megrendezett számítógépes konferencián be is mutatták.
A találmányt vegyes érzésekkel fogadta a szakma, sokan nem is értették igazán mi az értelme az egészenek, hiszen a szakemberek eddig is jól elvoltak egér nélkül, más meg úgysem tudja használni a számítógépeket - gondolták akkoriban. Amikor 80-as években megjelentek az elsõ személyi számítógépek a helyzet megváltozott – a gyártók és a fejlesztõk hirtelen felismerték, mit is akart Engelbart és csapata az egérrel. Az eddig szinte mellõzött találmány hirtelen nagyon népszerû lett, mindenki Engelbartékat ostromolta különbözõ felkérésekkel. Amikor a CNN az 1997-ben kapott 1997 Lemelson-MIT díj kapcsán errõl kérdezte Engelbartot, õ így reagált: „nem voltunk meglepõdve, tudtuk, hogy ez lesz, és mindannyian biztosak voltunk benne, hogy az egér nemsokára a legfontosabb periféria lesz a világon. Inkább csak azon csodálkoztunk kicsit, hogy mi tartott nekik ennyi ideig…” És persze az elismerés sem maradt el: „Father Mouse” 1997-ben megkapta a világon létezõ legmagasabb anyagi elismerést ami csak találmányért jár (Lemelson-MIT, ötszázezer dolláros díjjal együtt, ez amolyan Oscar-díj feltalálóknak), ráadásként pedig bekerült a National Inventors Hall of Fame híres listájára. Napjainkban Engelbart saját cégét vezeti, a kaliforniai székhelyû Bootstrap Institute-ot (http://www.bootstrap.org/). Érdekesség: a Bootstrap irodáit ingyenesen kapja egy nagyvonalú gesztus fejében… a Logitech-tõl. Hát igen, ez a legkevesebb amivel tartoznak neki.
források: 

1. A Research Center for Augmenting Human Intellect. Douglas C. Engelbart and William K. English, AFIPS Conference Proceedings of the 1968 Fall Joint Computer Conference, San Francisco, CA, 33 (December 1968), pp. 395-410 (AUGMENT,3954,). 9A

2. The Augmentation System Framework. Douglas C. Engelbart and Kristina Hooper, a chapter in "Interactive Multimedia," Sueann Ambron and Kristina Hooper [Ed.], Microsoft Press, 1988, pp. 14-31 (AUGMENT,133187,). 9B

3. Design Considerations for Knowledge Workshop Terminals. Douglas C. Engelbart, AFIPS Conference Proceedings, 42, National Computer Conference, June 4-8, 1973, pp. 221-227 (AUGMENT,14851,). 9C