A meteorzápor az "elkopott" Phaeton üstökösből származik. (Phaeton a görög mitológia hőse, Héliosznak, a Napnak fia volt. Maga akarta hajtani apja szekerét, de képtelennek bizonyult rá, s amikor már összeégette a földet, Zeusz villámával sújtotta.) Valamikor tekintélyes üstökös volt, felszínén jég és porkéreggel. Ezek a felszíni rétegek azonban már régen elvesztek. Megmaradt viszont a Phaeton szilárd magva, amely kisbolygóként továbbra is járja útját a Nap körül. Minden alkalommal, amikor a Föld a Phaetonnak és törmeléknyomának útját keresztezi, egészen apró részecskék kerülnek a Föld légkörébe. Ott aztán a súrlódás következtében elhamvadnak és mi hullócsillagokként (meteorokként) látjuk őket.

A Geminidák raja a leglátványosabb jelensége a decemberi égboltnak. A fényjelenségek az egész égbolton feltűnhetnek. Hermann Mucke, a bécsi Csillagászati Iroda munkatársa arra számít, hogy a csillaghullás csúcspontján, december 14-én óránként akár száz fényjelenséget is láthatunk. Erre a legnagyobb esélyünk röviddel a hajnali derengés előtt vagy az alatt kínálkozik.