Az ólomdobozt, amelyet vallásos tárgyakkal, érmékkel és pergamenekkel raktak tele, egy üres kőgolyóba rejtették annak emlékére, hogy 1791. május 14-én - 218 évvel az építkezés megkezdése után - illesztették be a zárókövet.
   
A dobozt a székesegyházat restauráló munkások találták meg tavaly októberben a 60 méteres déli harangtorony tetején lévő kereszt alapját képező kőgolyóban. A szakemberek három hónapon át dolgoztak azon, hogy a légmentesen lezárt doboz tartalmát épségben kiemeljék.
   
Egy tökéletesen megőrzött pergamenen olvasható az időkapszula tartalmának jegyzéke. A dobozban volt egy kis viasztartály, amelyet a pápa megáldott, s amely a szerencsétlenségek elleni védelmül szolgált, valamint egy Szent Barbarát ábrázoló metszet, amely - mivel a római katolikus mártírt a villámlással hozták összefüggésbe
- a sérülések és rombolás ellen adott védelmet, továbbá 23 medál, 5 érme és 5 kis kereszt, amelyek a pergamen szerint viharok ellen védik a katedrálist.
   
Úgy tűnik, efféle isteni védelemre szükség is volt, hiszen a katedrálist sújtotta árvíz, komoly harcok folytak érte, és az épület többször megsérült, mivel hajdani mocsaras területen épült, és emiatt a talaj megsüllyed alatta.
    
A kőgolyóba új időkapszulát fognak helyezni, de azt nem hozták nyilvánosságra, hogy mi lesz benne. A dobozt feltehetően azért a katedrális tetején helyezték el -  s nem az alapkőben, mint általában szokás volt -, mert így akarták kiemelten jelezni, hogy az építkezés rendkívül sokáig tartott.
   
Ám 1791-ben sem készült el teljesen a katedrális, mivel a zárókő beillesztése után még egészen 1813-ig dolgoztak az épület díszítőelemein.
   
A Catedral Metropolitanának, amely részben egy azték piramisra épült, mindig is voltak statikai problémái, ezért az 1920-as, 1940-es és 1970-es években, de az elmúlt tíz évben is jelentős felújításokra szorult.