Elysia chlorotica: ellopja a napfényt © seaslugforum.net

Az Amerika csendes-óceáni partvidékén élő tengeri csiga, az Elysia chlorotica kloroplasztiszokkal táplálkozik, olyan zöld színtestekkel, amelyek a fotoszintézis helyszínéül szolgálnak: a növények ezek révén képesek átalakítani az életfunkcióik fenntartásához szükséges energiát.  A csiga az algákból nyeri ki a színtesteket, amiket a bélrendszerét övező sejtekben tárol. Nemcsak ez számít ismert ténynek, hanem az is, hogy azoknak a csigáknak, amelyek két hétig algán élnek, már gyakorlatilag nem szükséges táplálkozniuk egy éves életciklusuk folyamán. 

A kutatást végző Mary Rumpho és társai e biológiai folyamat tisztázatlan pontjait vizsgálták. A rejtély adott volt, a kloroplasztiszokban ugyanis a fent részletezett folyamathoz túl kevés a DNS, a számítások szerint csak a csiga szervezetébe bekerülő fehérjék tíz százalékát lehetne feldolgozni, a kérdés tehát adott: hogyan képes lezajlani a fotoszintézis genetikai anyag híján?

Rumpho kutatócsoportja a csigák DNS-ét megvizsgálva figyelt fel arra, hogy abban az egyik létfontosságú algagén található meg, szekvenciája pedig megegyezik az algában lévő változattal. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a csiga valószínűleg táplálékából "emelte át" a gént. Míg a természetben nem ismeretlen ez a kleptoplasztiaként ismert jelenség, az amerikai kutatók csak feltételezésekbe tudnak bocsátkozni a tengeri csiga génlopását illetően. Nemcsak azt tartják lehetségesnek, hogy a csiga bélrendszerében feldolgozott algákból kerülnek át a gének az állat DNS-ébe, hanem már az is felmerült, hogy egy vírus szállítja át a genetikai anyagot az alga sejtjeiből a tengeri csigába, erre azonban még semmilyen bizonyítékot nem találtak.

További érdekességnek számít az is, hogy az E. chlorotica örökítősejtjeiben is találtak algagént, ami azt jelenti, hogy a működő kloroplasztiszokat gyakorlatilag a következő generációknak is át lehet örökíteni. A New Scientist által megszólaltatott Greg Hurts, a Liverpooli Egyetem kutatója szerint a természetben ismert jelenség az, amikor a DNS az egyik fajtól a másikig vándorol, de normális esetben a DNS már nem működőképes génanyagként jelenik meg az új fajban. Rumpho szerint míg vannak olyan állatok, amelyek képesek a napfény energiáját feldolgozni növényevés után, azok nem változtatnak át állati sejteket napenergiával táplálkozó növény-állati hibriddé. Hozzátette: nem valószínű az, hogy az emberek bármikor is fotoszintetizálhatnának, mivel emésztőrendszerünk mindent feldolgoz, a kloroplasztiszok és a DNS sem marad meg hasznosítható anyagként.