Obama túllőtt a célon

Minek köszönhette sikerét Obama? - kérdeztük novemberben, az új elnök online kampányait vizsgálva. Az amerikai technofil internetezők a kampány intenzitását akarják továbbra is látni: közvetlenül akarnak kommentelni és a törvényjavaslatok megvitatásában is szerepet szeretnének. Obama és webszakértői csak maguknak köszönhetik mindezt.

Barack Obama első YouTube-os videójában még elnökjelöltként laza háromperces videolog-stílusban számolt be arról a change.gov oldalán, hogy a kormányt a 21. századba vezeti. A viral marketingre nem is annyira távolról emlékeztető megoldásra jól reagált a közvélemény, az amerikai sajtó youtube elnökséggel és Franklin Roosevelt 2.0-val volt tele. Az első kétely abban a pillanatban vert gyökeret, amikor az emberek rájöttek: Obama videói nem többek truecolor monológoknál vagy látványos rádióbeszédnél, nem lehet hozzájuk a YouTube szokásai szerint sem szöveges kommentárt, sem válaszvideót fűzni. Aki egy kicsit is elidőzött a videómegosztón vagy más közösségi oldalakon, az pontosan tudja: a kommentárok a legtöbb esetben nélkülözik az intelligenciát, az pedig felesleges és kellemetlen köröket teremtene, ha az elnöki videók alól színvonaltalan kommentárokat kellene törölni tízezrével. Óránként.

© AP

Az elnök azonban várhatóan nem az amerikaiakkal, hanem az amerikaikhoz akart csak beszélni, a webkettősítésre irányuló nyomásért pedig csak magát, szakértőit és kampánystratégáit szidhatja: a kampányidőszak során négyszer annyi támogatója volt a Facebookon, mint a rivális John McCainnek, huszonnégyszer annyi Twitter-használót mondhatott magáénak , weboldalának az utolsó kampányhétben háromszor több látogatója volt. Mindezek mellett 15 milliónyi kampányvideó fűződik a nevéhez a YouTube-on, valamint erős adatbázisokat is felépített: 13 millió mailcímmel és több mint egymillió telefonszámmal. Mindezen felül félmilliárd dollárt gyűjtött össze az online adományokból. Ami az elnöki ígéreteket illeti: az élőben közvetített meetingek, a kormányoldalak megnövelt tartalma, valamint az az ígéret, hogy a publikum öt napig szabadon kommentelheti a törvényjavaslatokat - ez mind addig szép és jó, amíg meg nem látjuk az ellenoldalt: a szövetségi kormányzati rendszert minden bürokratikus elemével együtt. Az átalakítások előtt pedig az Obama-adminisztráció hatalmas feladattal szembesül: meg kell változtatnia a kormányszervek véleményét az internetről.


A vélemények mellett pedig a berögzött szokásokat és szabályokat is ki kellene gyomlálni. Washington több mint 24 ezer szövetségi kormányzati weboldalt tart fent: az új programokhoz és döntésekhez ugyanis sorozatosan új oldalakat hoznak létre, az első dolog pedig mindig az, hogy a netezők számára riasztóan nagy felbontású képet helyeznek el az új oldalakon az adott projektért felelős bürokratáról - jegyzi meg pikírten a Wired újságírója, Evan Ratliff. A feladat az lenne egyes webes szakértők szerint, hogy az állampolgárokat minden esetben vásárlóként kezeljük, akik az egyes weboldalakon nem könyvet vagy ruhát rendelhatnének maguknak, hanem például hitelt vehessenek fel vagy útlevelet intézhessenek maguknak. A folyamatok minden esetben lassúak, különleges kiugrásokról pedig csak nagyon ritka esetekben beszélhetünk: ilyen például a nasa.gov által kezdeményezett Twitter-folyam a Marsra küldött Phoenix szondának.

És mi van a közbeszerzéssel?

Hiába adta volna oda ingyen még 2006-ban az OMB Watch nonprofit kormányfelügyeleti szervezet a szövetségi szerződéseket és folyósításokat monitorozó rendszert az amerikai kormánynak - hamar rá kellett jönniük, a közbeszerzés nem megy ingyen, szó sem lehet adományról. Ehhez képest sokakat meglepetésként érhet a tény, hogy idén januárban a Sun Microsystems egyik alapítóját felkérték, készítsen jelentést a nyitott forráskódú rendszereken alapuló kormányzati számítógéphálózatokról.

Mindezt további szabályok bonyolítják. A kormányzati webtartalmakat hozzáférhetővé kell tenni a csökkent képességűek számára. A kormányzati weboldalakon nem szerepelhetnek linkek nem-kormányzati, külső weboldalakra - így a Katrina idején a Bush-beszéd webre helyezett szövegében nem lehetett a Vöröskereszt oldalára mutató linket elhelyezni. Egy törvény kimondja azt, hogy minden írásos anyag legyen archiválva, ez pedig a weboldalakra is igaz - így például a Fehér Ház sitejára kikerült szöveget nem lehet módosítani, csak archiválni és úgy kicserélni, majd újra elhelyezni. Problémák lehetnek a netes közvéleménykutatással is kormányzati oldalról, ugyanis bonyolult engedélyeztetési procedúrán kell keresztülvágni akkor, ha tíz embernél többet kérdeznek meg - az összegyűjtött kérdéseket pedig jó esetben nem tíz emberes közösségnek szánják és nem is ennyien válaszolnak rájuk, Amerikában főleg. Üdítő újdonságnak tűnik e szabályok között a change.gov, amely, mivel nem számít teljes egészében kormányoldalnak, ezért nem is vonatkozik rá minden megszorítás: lehet rajta külső linkeket és YouTube videókat elhelyezni, még Creative Commons által védett és közölhető tartalmai is vannak.

© AP

Számos esetben azonban - többek között a change.gov fórumán is - az látszik, hogy míg Obamáék begyűjtik a véleményeket, nem igazán foglalkoznak velük - ez érthető is, tekintve, hogy a weben aktív közösség az amerikai népesség egy százalékát képviseli csak. Az sem biztos, hogy az embereket a kampányidőszak után érdekelné az új elnök kormánymechanizmusa - december közepére Obama YouTube-videóinak nézettsége 50 százalékot zuhant az előző hónapokhoz képest. Az új elnöki mechanizmus azonban mozgósítható, aktív, támogató állampolgárokat akar látni, akiket folyamatosan inspirálni és bátorítani kell - az elnöki Twitter-folyam, a Flickr-fotók, a videók olyan köteléket alakítanak ki az amerikaikkal, amik később majd szavazatra válthatóak. Azt pedig hiába mondják a konzultánscégek, hogy az Obama-féle mechanizmus alulról felfelé építkezik, hiszen az elnök  nem vett igénybe semmilyen webkettes szolgáltatást ahhoz, hogy döntsön megszerzett kampánydollárjairól, az iraki háborúról sem indított semmilyen jelentős vitafórumot - a döntések és a dollárok mindig felülről érkeztek, az állampolgárok csak a crowdsourcingra voltak jók, az egyes munkafolyamatok ingyenes, önszervező közöségi megoldásaira.


Ahhoz pedig, hogy Washington "felhasználóbarát" legyen, nemcsak gondolkodók összefogásáról van szó, hanem a politikusokat be kell rángatni a 21. századba, mondja ki Ellen S. Miller polblogger és kormányzati újtechnológiai szakértő, aki tizennégy társával látta el a Wired hasábjain javaslatokkal még tavaly októberben az Államok következő elnökét - a javaslatok gazdaságtól bombagyártási technikákig, építészettől a rádiófrekvenciák hasznosításáig tekintették át a lehetséges változtatások armadáját. Miller véleménye több helyen érinti a támadható pontokat - véleménye szerint a törvényjavaslatokat wikikre kell feltölteni, ahol bárki beleszerkeszthet, mashupokat - összekötött webes szolgáltatásokat - kell építeni, ahol pár kattintással összeköthető politikus és törvényhozási gépezet - láttatni kell ugyanis, hogy miként néz ki belülről a kormányzati rendszer. Az érdeklődők a kormánytalálkozókat rögzítsék telefonjaikkal és töltsék fel a videókat YouTube-ra. Javaslatai egyszerűek és hatalmas lehetőségeket adnak az egyszeri internethasználónak - és pontosan ezért nem kapnak majd az amerikaiak ekkora szabadságfokot.

Új típusú bombagyártás

Charles Ferguson nukleáris terrorizmussal és biztonságtechnikával foglalkozó szakértő szerint óvakodni kell a lézeres urándúsítással, amit egyszerűbb felszereléssel meg lehet valósítani egy raktár méretű épületben; bizonyítékok támasztják alá, hogy 2002-ben Irán mellett legalább tíz ország foglalkozott még ezzel a metódussal. Amerikának ugyanilyen kísérleteket kellene folytatnia, hogy könnyedén felfedhesse a bombagyártási folyamatokat.

Az amerikai űrprogram számos pontjába hasítana bele Carolyn Porco bolygókutató - véleménye szerint az űrt kellene megcéloznunk, nem pedig a Földet kerülgetnünk. Az éppen fejlesztés alatt lévő Ares V rakétával a jelenleginél hatszor több készüléket lehet szállítani és gyorsabban is lehet megtenni a nagyobb távokat, valamint el kellene kezdenie a NASA döntéshozóinak robotokkal kalkulálni, azok ugyanis nemcsak nem esznek és nem lélegeznek, de olcsók is, valamint nem kell erőfeszítéseket tenni azért, hogy visszajuttassuk őket a Földre. (Összehasonlításképpen: egy Hold-expedíció 135 milliárdjához képest a Szaturnusz-felderítő Cassini-Huygens szatellit csupán 3,3 milliárd dollárba kerül.) Ami viszont az embereket illeti, a Holdon ideje lenne létrehozni egy asztronautabázist, ahonnan tovább tudnak repülni az újabb úticélok felé. Alaposan ki lehet aknázni ugyanis, hogy hiába van kitéve a Marsra küldött asztronauta ezernyi környezeti és technikai veszélynek, ha beáldozásával Amerika egyértelműen tudja jelezni az űrverseny többi szereplőjének, hogy hosszú távú céljai vannak. Ha Obama még nem is döntött az űrversenyről, az biztos, hogy az űrdiplomáciát már február elején előirányozta: az űrfegyverek tilalmáról hozott javaslata vegyes reakciókat váltott ki a szakértőkből - ez ugyanis száznyolcvan fokos fordulatot jelent a Bush-kormány űrpolitikájához képest.

Határozottan a jövőbe nézett Leroy Hood, a világ egyik vezető gén- és biotech-kutatója is, aki szerint a jelenleg nem éppen hatékony amerikai egészségügy fókuszába nem a betegségkezelést, hanem az egészségmenedzsmentet (bármit is jelentsen ez), a takarékosságot és az emberi életek megmentését kellene helyeznünk. A lassan 1000 dollár alá csökkenő géntesztekből az orvosok megmondhatják, hogy milyen betegségekre vannak hajlmaink, az így felépített kockázati profilokból pedig preventív terápiákat tervezhetnénk, személyreszabott gyógyszerekkel, s szerinte az amerikai átlagéletkort így 10-30 évvel lehetne megnövelni. Mindez azonban számos veszéllyel jár: az orvosokat meg kell tanítanunk a technológia etikus használatára, az egészségügyi informatikát és a biztonságtechnikát pedig fel kell készíteni arra, hogy új korszakkal nézünk szembe, ha egy Google-keresésből megtalálhatjuk egyetemi szaktársaink genomját, és ezt felhasználhatjuk a kellő programokkal és berendezésekkel - gyakorlatilag akármire. Mark Smolinski, a Google preventív egészségügyi kockázatfelmérő programjának igazgatója más oldalról villágítja meg ezt a helyzetet: véleménye szerint a globális egészségügy a járványokra már a kitörés után figyel, nem pedig előtte. Olyan rendszereket kellene támogatni szerinte, amivel egy vietnami farmer sms-ben tudná figyelmeztetni a hivatalos szervet arra, hogy állatai hullani kezdtek, a Google mintakövető algoritmusai pedig ezt és hasonló eseteket figyelembevéve riasztanák a járványügyi szervezeteket.