A csillagászokat már régóta foglalkoztatja, hogy hogyan alakulnak ki a nagy tömegű csillagok - hangsúlyozta Stefan Kraus, a Michigani Egyetem asztronómusa. Hogy betekintsenek a csillagkeltetők titkaiba, Stefan Kraus munkatársaival a világ egyik legnagyobb csillagászati távcsőrendszerét, a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Távcsövét (VLT - Very Large Telescope) alkalmazták - olvasható az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA honlapján, valamint a csillagászati hírportálon.

A tízezer fényévnyire található IRAS 13481-6124 katalógusjelű csillagot a Kentaur-csillagképben figyelték meg, amely "mindössze" hatvanezer éves lehet, tömege Napunk hússzorosa, s harmincezerszer erősebb fénnyel ragyog. "A csillag körüli terület legbelső régióiról is sikerült igen éles felvételeket készítenünk oly módon, hogy különböző teleszkópok fényeit kombináltuk" - magyarázta Stefan Kraus.

E metódusnak köszönhetően felfedezték a porból és gázokból álló hatalmas korongot, amely a gigantikus ifjú csillagot "bugyolálja be". "Az első eset, amikor ilyesmit sikerült megfigyelni. A korong igen hasonlatos azokhoz, amelyeket kisebb csillagok körül észleltünk, csak természetesen minden nagyobb és masszívabb" - jegyezte meg a csillagász.

A korong jelenléte azt bizonyítja, hogy még a nagyon nagy csillagok is ugyanolyan folyamat eredményeként alakulnak ki, mint a kisebbek: hatalmas por- és gázfelhőkből születnek. A gravitáció hatására a felhő belsejében megnő a nyomás és a hőmérséklet, s amennyiben ezek kellő értékeket érnek el, beindul a magfúzió, kialakul az "első mag". Korábban a tudósok azt feltételezték, hogy a hatalmas csillagok kisebbek összeolvadásával jönnek létre.

A megfigyeléseket alátámasztották a NASA Spitzer űrteleszkópjának felvételei is. Felvetődött annak a lehetősége is, hogy bolygók, akár Föld-szerű planéták is kialakulhatnak egy ilyen masszív csillag környezetében, mint amilyen az IRAS 13481-6124 katalógusjelű égi objektum. Kialakulásuk ugyanolyan módon zajlana, mint történt ez Naprendszerünkben, amikor Napunk még fiatalabb volt. Egy ilyen masszív csillag bolygói azonban nem számíthatnak hosszú életre, az erős csillagszél és intenzív sugárzás azonmód szétrombolja őket, mihelyt megszűnik a porkorong védőhatása.

Ennek ellenére az olyan hatalmas csillagok, mint amilyen az IRAS 13481-6124, a világegyetemben az élet építőelemeit biztosítják. "A nagy tömegű csillagok ott születnek, ahol az élethez szükséges nehézelemek képződnek, vagyis óriási jelentőséggel bírnak" - jegyezte meg Stefan Kraus.